Éjfélt üt az óra március harmincegyedikén, az idő megáll, újra és újra és újra átéljük, hogy az Atlus újabb Persona-játékkal tart ébren mindenkit, amíg a Persona 6 megérkezik – újra és újra és újra a harmadik vagy az ötödik rész valami mellékágával. Ezúttal a harmadik a soros. Megint.
Nem, de tényleg, sokadik rókabőr ez a sorozatban, még ha technikailag esszenciális is. Az Episode Aigis címszereplője álmatlanul forgolódik a Persona 3 Reload eseményei után egy hónappal, nem bírja feldolgozni a spoilereket, és egyszer csak ott találja magát a többi traumatizált szereplő között az idő mélységében, amely az alapjáték Tartarusához hasonlóan működik. Április elseje sohasem jön el, és ez nem tréfadolog.
Az eredetileg a PS2-es Persona 3 FES-hez megjelent „The Answer” című epilógus kis késéssel, rajongói nyomásra tehát mégis megjelenik a különféle verziók legjobb tulajdonságait egyesíteni igyekvő Persona 3 Reload DLC-jeként, ez pedig az Episode Aigis. Nehéz úgy írni róla, hogy ne beszéljünk az alapjáték végéről, amit illetlenség lelőni, illetve mechanikailag azokról a tulajdonságairól, amit mesterszintre visz az alapjátékból (ahhoz meg kell tapasztalni), azért röviden megpróbálom.
Lényegében az Episode Aigis egy hosszadalmas dungeon crawler, procedurálisan generált pályákkal, és azon felül, hogy narratív kijáratot nyújt a Persona 3 történetéhez, kihívja a játékost, hogy minden harci tudását felhasználja. Kemény menet. Ez itt a végjáték végjátéka, a végső grind, és ezen felül is olyan főellenfeleket sorakoztat fel, amelyek a rendelkezésre álló eszközök tudatos és taktikus felhasználását igénylik.
Szóval, nem elég, hogy történeti szempontból a Persona 3 után játszódik, még extrém nehezítésekkel is igyekszik világossá tenni: az Episode Aigis nem kezdőknek való. Részben ez örömteli, főleg, mert a Persona 3 Reload egy kifejezetten jól sikerült remake, csak ez hiányzott belőle, részben azért, mert a jelek szerint tényleg belerakták a melót még ebbe a kis részbe is, hiszen az animációk, átvezetők, szinkronszínészek tényleg prémium színvonalat hoznak itt – maga a felfedezés és az „ellenfelek behúzása a harcba” is kimondottan menő a lőfegyverekkel.
A megidézett „personák” és a tőlük örökölt képességek magas szintű kombinálgatása, a mechanikai komplexitás és a valóban niche történeti tartalom (némi traumafeldolgozással) tényleg csak a hardcore Megami Tensei-rajongóknak szól, egyébként nem tudom, hogy nekik megéri-e az egyébként elég súlyos árat (főleg úgy, hogy mondjuk az egyébként sem olcsó dobozosra pakoljuk még rá az extra költséget). Jobb érzés lehet egyben, akciósan megvenni, hm?Itt vagyunk egy Atlus-reneszánsz közepén, én abban bízom, hogy az Episode Aigis után már békén lehet hagyni a régi részeket, és a lassan nyolcéves Persona 5 után is történik valami – és persze röhögünk ezen, de a jelek szerint még több remake és remaster érkezik a Megami Tensei-sorozatból, mielőtt még végre egy hatost látunk a nagysikerű Persona név mögött. De ha ez a minőségi szint, talán még ezt sem kell bánni.