Feneketlenül mély és kiismerhetetlenül szövevényes a The Elder Scrolls sorozat mitológiája, ez még a felhíguló új-Bethesda érájában állja a helyét – talán mert óriások vállán könnyű nagyot mondani (a legenda szerint Michael Kirkbride, aki a mai napig nemhivatalos szövegeket hoz létre a világban, pszilocibin hatása alatt írta meg Vivec ezoterikus tanításait). Amit igazából mondani akarok,… Folytasd az olvasást
Mitől Final Fantasy a Final Fantasy? A kérdést a játékosok, a játékújságírók, de még maga a Square Enix is máshogy közelítik meg – ez a fajta identitásválság már-már önmagát megválaszoló megvilágosodás: a Final Fantasy-sorozat egyik központi tézise, hogy újra és újra megújítja önmagát. De tényleg ennyire egyszerű volna? Fogadjunk el bármit, amit hozzánk vágnak? Ha… Folytasd az olvasást
Belenézek a mostani kínálatba, hogy mit árulnak akciófilm címen: Vin Diesel kocsival hajt le a Hoover-gáton, miközben egy olyan CGI óriásrobbanás megy mögötte, ami a Playstation 3- Xbox 360 éra éveit idézi. Getthefuckoutahere. Húsz évvel ezelőtt ezt még talán úgy csinálták volna meg, hogy legyen valami minimális fizikai tapinthatósága, de manapság a kaszkadőrmunkát, a praktikus… Folytasd az olvasást
Én a mai napig imádok elveszni egy jó könyvben. És bár a klasszikus irodalom esetében sokszor ez azt jelenti, hogy a képzeletem aprólékosan felépíti egy adott világ minden zeg-zugát, hogy hagyom magam sodortatni a cselekménnyel, vagy hogy lenyűgöz a mesterien szőtt próza, vannak könyvek, amelyekben az elveszést szó szerint kell érteni. A Fighting Fantasy-könyvsorozat –… Folytasd az olvasást
Mintha bevezették volna a kötelező ingyen kokaint a Capcom háza táján, hat éve száguldanak őrült sebességgel, csaknem félévente dobnak ki folytatásokat, remake-eket, gyűjteményeket klasszikus sorozataikhoz, mint a Monster Hunter, Resident Evil, Devil May Cry vagy a Mega Man, és ha ez nem lenne elég: szinte mindegyik kimagasló minőséggel érkezik. Még amit szarul csinálnak, valahogy az… Folytasd az olvasást
Valós idejű stratégiai játékokat ritkán játszunk konzolon, leginkább soha. Persze, annak idején ugyanezt gondoltam izometrikus CRPG-kről (Baldur’s Gate), városépítőkről (Tropico 5) és körökre osztott stratégiákról (Civilization VI), és lám, némelyiknek még jobban is áll a kontrollerre áramvonalasított irányítás, a pazar nagytévés látvány. Ezek a játékok, bár görnyedős-kattintgatós történelemmel rendelkeznek, mégiscsak verhetetlenek a nagy távlatok, gyönyörű,… Folytasd az olvasást
Gyerekkoromból sejlenek fel a Lego Racers egyszerű örömei, általánosságban pedig az 1999 környéki játékok könnyed, azonnali játszhatósága. Elindítod, rámész a versenyre, és megy. Az ipar persze megváltozott: ma egy tulajdonképpen kisgyerekeknek szóló játék is fiókregisztrációhoz köti a játék egy részét, és mikrotranzakciókkal nyomasztja az embert. Persze, mit is várjon az ember egy 2K-játéktól: a Lego… Folytasd az olvasást