Kigúvadó szemekkel olvastam az egyik magyar franchise-óriás weboldal kritikáját a Metaphor ReFantazióról (csóringer kis outfitként mi a nagyfiúknál hetekkel később tudunk az elemzésnek hozzálátni.) Az most mellékes, hogy eleve egy általános iskolás a fogalmazással komoly […]
Hongkongi filmet nézni ’97, de legkésőbb 2006 óta melankolikus élmény. Mert sokszor magukat a filmeket is körüllengi egyfajta finalitás-érzet. A kör bezárult, nem tudjuk mit hoz a holnap, de egy utolsó melóra, leszámolásra, kézfogásra, csókra […]
Hogy egy vallomással kezdjem, nekem egészen tavalyelőttig teljesen kimaradt az Ape Escape. Amikor végre felkerült a PlayStation-klasszikusok közé, gondoltam, végre kipróbálom, de le is pattantam róla – kellemetlenül ósdi, nem-konvencionális irányítása, avítt grafikai megoldásai a […]
„Minden éj s napon pedigLesz, ki búra születik.Minden nappal s éjszakánLesz, kit sorsa kéjre szán.Lesz, kit sorsa kéjre szán,S lesz, kit örök éjre szán.”William Blake:Az ártatlanság jövendölései,fordította Kálnoky László Halott ember. A legfeketébb cím. Semmi […]
Élénken él bennem az emlék, hogy 2012 és 2015 körül a mindennapi filmes diskurzus része volt ama topik, hogy a sorozat mint olyan lehet a XXI. század formátuma, mely majd forradalmasítja azt, amit a film […]
Az 1988-as Beetlejuice a ’37-es Topper, a glamúrfilm-karriervígjáték és kísértetfilm tranzitzónájában egyensúlyozó műfajalakulat örököse. A friss házasok üdeségével az életet kétpofára zabáló pár autóbalesetet szenved, majd a problémákkal küzdő, a párkapcsolati egységet széthúzó ellenérdekek, elfojtott […]
