A popkultúra minden évtizedének megvan a maga sajátos oldalhajtása. Valami, amit mindannyian csináltunk, egy zenei stílus, amit mind hallgattunk vagy egy film, ami biztos megvolt a családi VHS kazettán. Mai fejjel nem tudjuk, hogy miért, csak az a biztos, hogy ezek a furcsaságok felnövekedésünk biztos részévé vált. Legyen az a 2000-es évek nu metálja, a… Folytasd az olvasást
Kevés csüggesztőbb élmény vár a mozi szerelmeseire annál a pillanatnál, amikor rádöbbennek, hogy a filmekkel sokkal csúfabbul képes elbánni a könyörtelenül hömpölygő idő, mint mindazzal, amit a többi művészeti ág a világra vajúdik. Nincs kínosabb a tegnapi divatnál, tartja a népi bölcsesség, egy mozgókép pedig nemcsak kora beszédmódját, eszméit és téveszméit sodorja a nézői elé,… Folytasd az olvasást
Ezzel a cikkel indul mostantól folyamatosan jelentkező rovatunk, amelyben a Stephen King műveiből készült filmadaptációkat nézzük újra, hogy meglássuk az olyan rejtett, hátborzongató mondanivalót, ami esetleg éretlenebb fejjel nem volt nyilvánvaló, vagy éppenséggel az ifjonti hülyeség túlértékelte. Akárhogy is lesz, a Király ettől még király marad. – WF Vajon hogy nézne ki ma a horror… Folytasd az olvasást
A foglalkozásukra nézve igazságosztó képregényhősök élete kora reggeltől lámpaoltásig az erőszak jegyében áll: vagy ők ütnek, vagy őket üti-veri valaki. El lehet képzelni, mit okoz ez a folyamatos hirig a maszkos kalandorok fejében – illetve képzelegni sem kell, hiszen az ebből a szempontból az évek során igen alaposan körbejárt Batmannek két olyan alaptörténete is megjelent… Folytasd az olvasást
Négy évvel járunk az első rész társadalomzombító eseményei után: Dél-Korea egy széjjelrágott kimcsiszendvicsre hasonlít, rendkívül gyors és rendkívül nagyszámú élőhalott lakja, normál állampolgár látszólag senki. Mivel anno az őslakosok észak felé nem hátrálhattak – Észak-Korea még a zombik elől menekülő milliók előtt sem nyitotta meg kapuit -, az ország népessége Ázsia-szerte szóródott széjjel. Az ex-katona… Folytasd az olvasást
Jelentékeny méretű és a rendező mozgását ugyanilyen odaadással követő közönsége szokatlanul sokféle módon ítéli meg Christopher Nolan munkásságát. Ennek talán legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a róla szóló cikkekben és kommentfolyamokban távolról sem látszik egyetértés formálódni az eddigi életmű legfényesebb ékkövét illetően. Abban viszont talán még ádáz ellendrukkerei is egyetértenek, hogy Nolan heroikus, nyilvánvalóan bukásra ítéltetett, éppen… Folytasd az olvasást
Mindenkinek megvannak a kedvenc mondásai, amikről tudja, hogy bizonyos szinten elcsépeltnek vagy klisésnek hangzanak, mégis igazak. Számomra az egyik ilyen, hogy a sci-fi, minden technikai látványossága vagy elrugaszkodott ötlete ellenére alapvetően az emberről szól, az emberi természetről, ami még a legdisztópikusabb helyzetekben is megváltozhatatlan. Ugyanazok lesznek a nagyságot vagy a túlélést biztosító erényeink, mint a… Folytasd az olvasást
Rosszindulatú vélekedések szerint ha valaki látott egyszer egy slashert, akkor látta az összeset, de a késes-baltás gyilkolászások szerelmesei erre csak legyintenek egyet a bennfentesek kevély nagyvonalúságával. Ezzel együtt megkockáztatható, hogy ha láttál egy slashert, akkor hajszálpontosan tudod, hogy a nyitánytól a végefőcímig mi minden történik az 1980-as Prom Nightban (avagy jó ponyvás magyar címén: A… Folytasd az olvasást
Az, hogy a filmes zombivész egész egyszerűen nem képes kipusztulni, elképesztő. Lassan tíz éve a csapból is a zombik folynak – persze, tudjuk: mindig is ott sertepertéltek a legszélsőbb kertvárosi utcákban, Romero (isten) hozta át őket anno a Karib-szigetekről, de igazából a Walking Dead sikere emelte be őket a mainstreambe. Ez a hóttunalmas, agyalágyult motivációkkal… Folytasd az olvasást