A magyar képregénypiac számomra furcsa hely. Évtizedente van egy nagy megindulás, hogy végre kiszolgáljuk az alapvetően szűk, de létező közönség igényét, hogy aztán megint visszatérjünk a csigatempóhóz. Persze beesik hozzánk egy Watchman, egy Usagi Yojimbo, […]
A magyar képregénypiac számomra kicsit olyan, mint a Schrödinger macskája: Tudom, hogy van (mert azért hát mégiscsak 2025-öt írunk), de legtöbbször halvány lila gőzöm sincs mi történik ott, kik vannak benne, mik jelennek meg. Ezen […]
A fővonalas Hollywood, a nyugati mozikultúra narratív válsága legkésőbb 2015 óta az evidenciák közegében létezik, legnagyobb műfajai és mítoszai ekkorra elérték klimaxukat, többé-kevésbé méltó végüket. Az ezt követő közel 10 év azon tapasztalat elmélyült, permanens […]
Én a mai napig imádok elveszni egy jó könyvben. És bár a klasszikus irodalom esetében sokszor ez azt jelenti, hogy a képzeletem aprólékosan felépíti egy adott világ minden zeg-zugát, hogy hagyom magam sodortatni a cselekménnyel, […]
Egy visszatérő motívum Jon Padgett novelláskötetében a saját test észrevétele – egyfajta külső megrökönyödés, hogy az ember miért működik, hogyan jut el azokra a következtetésekre, amelyekre eljut, és ha valamiféle külső hang hatására teszi ezt, […]
Holttestek nélkül még csak-csak működőképes lehet egy bűnügyi fikció, az excentrizmus viszont mintha a krimik keringési rendszerének legfontosabb része volna. Felsorolni sem lehet talán, összesen hányféle furcsa nyomozót láthattunk már az évek során, de alkoholista, […]
Roger Zelazny 1969-es regénye, a Damnation Alley a következőképpen kezdődik: egy Hell Tanner nevű motoros szivarcsikket pöccint egy sirálynak, aki nagy nyekkenéssel arrébb gurul, le a láthatárról. A csávó berúgja a motort, üldözés jön, két […]
Szeretik Mark Millar szemére vetni, hogy a kommersz cinizmus papírpénz-bűze lengi be egyik-másik munkáját, hogy szaglik belőlük Hollywood megcélzása, hogy képregényei néha csak forgatókönyv-treatmentek, amelyek kizárólag azért készültek, hogy később megfilmesítsék, meg-tévésorozatosítsák őket. Van benne […]
A kötet szerkesztője Limpár Ildikó. Valami nagyon félremehetett az utóbbi években, ugyanis a szörnyek nem csak előmerészkedtek, hanem egyenesen kikövetelték maguknak a reflektorfényt. A horror talán soha nem volt ennyire népszerű, ennyire elfogadott hazánkban, mint […]
Szóval, nekem kellett némi idő, mire észrevettem, hogy a „krimi” terminus nem csak a detektívregényt foglalja magában, hanem a tényleges crime fictiont, a bűncselekmények elkövetőiről szóló szórakoztató irodalmat is – ehhez a felismeréshez annak idején […]
