Clay lies still, but blood’s a rover;Breath’s a ware that will not keep.Up, lad; when the journey’s overThere’ll be time enough for sleep. Richard Donner klasszikusa az amerikai akciófilm teljes átváltozásának kiindulópontja. Premierjének idején ezt még nem lehetett sejteni – nem érződött sem jelentősnek, sem forradalminak. Ha a filmtörténelmi kontextust mellőzve vizsgálja az ember, félkézről,… Folytasd az olvasást
Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm! Gondolom, senkit nem kell elkezdenem győzködni arról, hogy a Drágán add az életed! az akciófilmes műfaj csúcsdarabja, kvintesszenciája, platóni ideája. Nem? Oké, megnyugodtam. Az is megcáfolhatatlan tény, hogy John McTiernan bebetonozta a modern akciófilmek sémáit, amelyek rossz esetben közhelytárrá silányulnak, jó esetben szilárd alapul szolgálnak tehetséges… Folytasd az olvasást
Ugorjunk fejest a közepébe már a legelején, mint Jack Napier a marólúgba a vegyianyaggyárban: a Batman visszatér a legjobb élőszereplős Batman-adaptáció, Tim Burton igazi csúcsteljesítménye, a legerősebb amerikai képregényen alapuló mozgókép, egyúttal messze a legperverzebb is. Éjfekete latexből formált, síkosítóval fényesített, pult alól is pirulva kiadott gömbdísz az akciódús szenteste-környéki mozik golyózápor-pörkölte karácsonyfáján. Alulról, felülről… Folytasd az olvasást
Könnyű beleesni a könnyes szemű, mindent rózsaszín szemüvegben néző múltidézésbe, a „régen minden jobb volt” tudatállapotba. Megfeledkezve arról, hogy azért régebben is volt sok szemét, amit csak az idő szelektált el az igazi klasszikusoktól. De akkor is, goddammit, valamihez nagyon értettek az amerikai filmesek az 1980-as években, hogy olyan filmek tudtak megszületni és hivatkozási alappá… Folytasd az olvasást
A nagy, filmes művészek, az auteur-ök rendelkeznek különböző berögződésekkel, fixációkkal, urambocsá olyan motívumokkal, amelyeket unos-untalan újra felhasználnak: Martin Scorsese a katolikus bűntudatát szabadítja állandóan ránk, Quentin Tarantino a premier plánban vett női talpakat stíröli, Shane Black pedig véres erőszakkal kombinálja a karácsonyt. Minden idők egyik legmarkánsabb stílusú akciófilmes forgatókönyvírója ugyanis imádja a szeretet ünnepére vagy… Folytasd az olvasást
Ki van ott a sarokban? Hát talán télapó! De nem, mert ez a ház nem érdemli meg az ünnepi díszeket és hangulatot, és eleve az erdő közepén rohadozik! Isten(?) hozott mindenkit a legendás, 1999-es kultfilm átbeszélésében, amelynek meghívott vendége stábunk jeles tagja, Farkas Balázs.
A Cyberpunk 2077-et ha jelenlegi formájában elföldelnénk, Attila-mód, míves sírdobozban, s jó mélyre temetnénk, hogy csak századok, évezredek múltán találjanak rá, a leletet kihantoló utódaink, ők, az evolúció által szupermenné fejlesztett jövőemberek, a XXI. század játékiparának egy olyan pulzáló-intenzív lenyomatával találkoznának, hogy kivinné a bal szemüket. A lendület az üzenet maga – meszidzse: hogy a… Folytasd az olvasást
Az egyik kedvenc toposzom harcművészeti filmekben, amikor a főhős és az antagonista is teljesen más, de markáns, felismerhető harci stílust képviselnek, így csapnak össze, mindvégig hűen a saját képességeikhez és a választott forma szabályrendszereihez. Szeretem még a barátságos harcokat is, a nakama-koncepciót, a shounen-struktúrát, a JRPG-s világmegmentés felé vezető utat, a folyamatos belső kétkedést és… Folytasd az olvasást
Baltás gyilkos sorra szeleteli egy észak-kaliforniai kisváros asszonylakosságát. S hogy ki a gyanúsított? Mindenki! Főhősünk, a geek Gerald számítógépének segítségével igyekszik a gyilkosról összegyűjtött adatokat kielemezni (ez a nyolcvanas években még coolnak számított), és közben beleszerelmesedik a széplány Lilianbe, aki nyári szünetét arra használja, hogy kisegítsen apja vendéglőjében. Geraldnak feltűnik, hogy az őrült Lilien ismerőseit… Folytasd az olvasást
Az van, hogy a Dragon Quest XI S csak azért nem lehet nálam az év játéka, mert már 2018-ban is az volt. Ez a gond a videojátékokkal, annyiféle verzióban csapkodják az ember után, hogy gyakran lekövetni is lehetetlen, de a Dragon Quest XI az a cím, amelynek minden új kiadására szívesen rácsúszok, pedig az elmúlt… Folytasd az olvasást