Ahogy telik az idő, úgy válik számomra egyre érthetetlenebbé az az évtizedes szünet, amit az amerikai zsánerfilmezés egyik legnagyobb vizuális akrobatája Sam Raimi iktatott be saját karrierébe. Vagy van az akár tizenöt év is, ha a 2009-es frenetikusan gonosz Drag Me to Hell-től számítjuk és előzékenyen az emlékezet fekete lyukába söpörjük a teljesen értelmezhetetlen Óz… Folytasd az olvasást
Az elmúlt években a Hollywoodi stúdiók elég erőteljesen ráálltak arra, hogy minden sikeres cím köré univerzumot építsenek. Nem új keletű dolog ez, hiszen már korábban is bevett szokás volt az, hogy egy kasszarobbantó produkciót pár évvel a bemutatása után szériává duzzasztottak a magas profit reményében. Manapság azonban már nincs megállás a számozott folytatásoknál, előzményekre és… Folytasd az olvasást
Amikor filmet nézünk, akkor az esetek kilencven százalékában kötött szabályok mentén érkeznek felénk a képek és hangok. Főszereplő, antagonista, konfliktus, mellékkarakterek, szimbolikus kulcspillanatok köré szerkesztett cselekmény. Mindez többszörösen aláhúzva, ha egy specifikus műfajba lépsz be. A lehetőségeid ilyenkor rendezőként: Szigorú szabálykövetés, szabályokon belüli minimális mozgás, szabályokra való kikacsintgató önreflexió. De ezek között is van ezeken… Folytasd az olvasást
Sokat lehetne filozofálni, hogyan, mikor és miért siklott ki az akciófilm zsánere és hogy miért kell annak hálásnak lenni, ha manapság beesik az ablakon egy-két olyan mű, ami meg tudja idézi a nagy elődöket. Vannak, akik szerint már a 90-es években megindult a műfaj rohamszerű felhígulása és bár személy szerint jópár kedvencem született ebben az… Folytasd az olvasást
Ha mindenki csinálja, nem lehet megbüntetni érte senkit – onnantól a büntető a bűnös. Egy reggel csak a visszahúzódó, introvertált kinézetű srácot találják a tanteremben. A többiek George Harrison Beware of Darkness-ére az éjszakában futkároznak. Úgy futnak bele a sötétbe, mint a mai magyar filmek fiataljai a Balatonba: szabadon, láncaikat levetve, miközben a zene azt… Folytasd az olvasást
Rendkívül egyszerű embernek tartom magam, ha meglátom, hogy a hazai mozik műsorra tűznek egy slasher-horrort, már rohanok is jegyet venni. Így tettem legutóbb is, mikor kiszúrtam, hogy bemutatásra került a legújabb Tudom, mit tettél tavaly nyáron film. A helyzet az, hogy a ’97-es első részt mindig is egy középszerű Sikoly-koppintásnak tartottam, a ’98-as folytatás pedig… Folytasd az olvasást
Mielőtt igazán a lovak közé csapnánk, tedd fel magadban az alábbi kérdést, kedves olvasó: Mikor láttál utoljára olyan folytatást egy fősodorbeli filmhez, ami teljes mértékből letolja a nézői és nagystúdiós elvárásokat, olyan vak elszántsággal járva a saját útját, hogy a kikacsintgató nosztalgiának még csak az árnyéka se vetül fel? George Miller valami ehhez hasonló irányba… Folytasd az olvasást
Furcsa belegondolni, hogy vannak egyes országok vagy kontinensek, ahol a horror, mint műfaj nem gyökerezett meg a filmgyártásban. Pedig különös, megmagyarázhatatlan dolgoktól, vagy csak magától a haláltól félni olyan alapvető emberi dolog, ami nincs határok közé szorítva, nálunk viszont mégis van kb három példa rá. Amerikának ebből a szempontból nem kell szégyenkeznie. Ott a kékgalléros… Folytasd az olvasást
Évekkel ezelőtt, mikor berobbant a streaming-forradalom, még azon az állásponton voltam, hogy ez az „online videotéka” akár még jó hatással is lehet a filmművészetre. Így visszagondolva, igencsak naiv voltam.A kezdetben persze ígéretesen alakultak a dolgok, hiszen a különböző platformok próbáltak szabadkezet biztosítani a hozzájuk igazoló alkotók számára és ezekből az együttműködésekből születtek olyan produkciók, melyek… Folytasd az olvasást
Képzeld egy pillanatra, hogy fiatal kezdő filmrendező vagy. Vérrel, verejtékkel tető alá hozod a nagy szerelemprojekted, de természetesen nem számítasz nagy babérokra. Talán egy kis taps a filmfesztiválokon, talán egy rendes mozibemutató, talán hoz annyit a film, hogy visszahozza a költségvetést, hogy egyről kettőre tudsz lépni. Aztán a kritikai-közönségsiker forgószele felkap, kikiáltanak egy új generáció,… Folytasd az olvasást