Azt hiszem, a Ghostwire: Tokyo előzetesei félrevezetőek voltak. A The Evil Within széria két része után a Tango Gameworks egy belső nézetes horror-akciójátékot jelentett be – az első, többnyire élőszereplős trailert még Nakamura Ikumi mutatta be a 2019-es E3-on, legendás fellépése óta sajnálatos módon már nincs a cégnél. Aztán a 2020-as PlayStation 5-felfedésnél jött a… Folytasd az olvasást
Tessék, már megint Nomura – védjegye, hogy a nevét valamiért fel kell tüntetni a főmenüben mint karaktertervező, és a karaktertervezés nála annyi, hogy valakire ráad egy farmert és egy tornacipőt. Jack, a Stranger of Paradise: Final Fantasy Origin főhőse a lehető legpuritánabb default dühös PS3-as videojáték-protagonista, akinek nem lenne szabad léteznie 2022-ben, szóval valahol van… Folytasd az olvasást
Holttestek nélkül még csak-csak működőképes lehet egy bűnügyi fikció, az excentrizmus viszont mintha a krimik keringési rendszerének legfontosabb része volna. Felsorolni sem lehet talán, összesen hányféle furcsa nyomozót láthattunk már az évek során, de alkoholista, Tourette-szindrómás, autista, denevérjelmezes, botcsinálta és Asperger-szindrómás például biztosan volt közöttük. A skandináv krimikben a markánsan extrém (sötét, hideg, havas, esős,… Folytasd az olvasást
17. század. A helyszín Pescia, egy apró, toscanai porfészek apátsága. Benedetta, a jó házból származó apáca titkos-leszbikus kapcsolatba kezd sorstársával, a tanulatlan de szenvedélyes Bartolomeával. Ezzel egyidőben Benedettának meglehetősen radikális Krisztusvíziói támadnak, amelyek stigmákban manifesztálódnak. Benedetta szakmájában természetesen az ilyesmi csúcsteljesítménynek számít, ezért kinevezik új zárdafőnöknőnek, amit a korábbi (Charlotte Rampling játssza) enyhén szólva nem… Folytasd az olvasást
Az ember morális lény, ami a reménytelen pszichopatákat leszámítva még a bűnözőkre is igaz, és ez toronymagas labda a művészek számára. 1962-ben készült ultrafekete filmjében Jean-Pierre Melville könyörtelenül le is üti ezt a labdát. Párizs környékén ténykedő, nagyban játszani akaró, kisebb stílű bűnözőinek bukását a morális érzékük okozza: az itt szinte megfoghatóan plasztikusan ábrázolt tolvajbecsület…. Folytasd az olvasást
Elterjedt ez a jópofa kifejezés, hogy „eurojank” – így írják le az elsősorban Európában gyártott, modern trendeket csak hírből ismerő, nem éppen polírozott, mégis markáns és robusztus videojátékokat, amelyek akár jók is lehetnének, ha a költségvetés mögöttük mondjuk háromszor akkora lett volna. A Piranha Bytes mindig ennek a kis niche-nek az élharcosa volt, már a… Folytasd az olvasást
Az éjjeli köd úgy terpeszkedik a városon, mint a plüssszőnyeg a nappali közepén. A kamera a piszkos utcákat pásztázza, az ilyenkor lézengő figurákat, majd felkapaszkodik egy emeleti ablakba. Egy füstös szobába, ahol gyűrött arcú nehézfiúk kártyáznak. Az egyiket követi, azt aki ballonkabátban, kalapban távozik. Szájából a cigaretta elengedhetetlen, azonnal tudjuk, hogy ő lesz a hős…. Folytasd az olvasást
Szóval, az a helyzet, hogy nagyon nehéz a Horizon: Forbidden West-et azon a héten játszani, amikor az Elden Ring is megjelent. Még ha le is takarjuk itt a személyes preferenciát (meg a fejlesztők kínos kommentjeit), minden összeállt, hogy a 2017-ben még egészen kis kompetens, egyszeri Ubisoft játéknál egy tizedesvesszővel érdekesebb Horizon: Zero Dawn folytatása teljesen… Folytasd az olvasást
Ha tudtam volna előre, hogy a ruszkik mire készülnek, nem választom két héttel ezelőtt kezdő hadseregemnek a kisleveket, a Warhammer-mitológiában az oroszok megfelelőjét. Bár most már édesmindegy: túl sok mindenen átverekedtük magunkat csapataimmal, túl nagy területet hódítottunk meg vállt vállnak vetve, túl sok vért kiontottunk együtt már ahhoz, hogy csak úgy szélnek eresszem őket. Egy… Folytasd az olvasást