Pár éve szembejött velem egy mém, amiben Kázmér apukája magyarázza, hogy kétféle remake létezik: „kiwami” és „Unreal slop”. A magyarázathoz nagyjából hozzáteszi, hogy az Unreal moslék alatt nem kell feltétlenül Unreal motoros játékot érteni, ahogy az Unrealban készült felújítások is megkaphatják a „kiwami” jelzőt. Hogy egészen összezavarodjunk, ugye. Na most, a „kiwami” Japán marketinges körökben… Folytasd az olvasást
Sose lesz vége: A Démonok között filmes univerzuma
Az elmúlt években a Hollywoodi stúdiók elég erőteljesen ráálltak arra, hogy minden sikeres cím köré univerzumot építsenek. Nem új keletű dolog ez, hiszen már korábban is bevett szokás volt az, hogy egy kasszarobbantó produkciót pár évvel a bemutatása után szériává duzzasztottak a magas profit reményében. Manapság azonban már nincs megállás a számozott folytatásoknál, előzményekre és… Folytasd az olvasást
Halálspirál a semmibe – Reflection of a Dead Diamond
Amikor filmet nézünk, akkor az esetek kilencven százalékában kötött szabályok mentén érkeznek felénk a képek és hangok. Főszereplő, antagonista, konfliktus, mellékkarakterek, szimbolikus kulcspillanatok köré szerkesztett cselekmény. Mindez többszörösen aláhúzva, ha egy specifikus műfajba lépsz be. A lehetőségeid ilyenkor rendezőként: Szigorú szabálykövetés, szabályokon belüli minimális mozgás, szabályokra való kikacsintgató önreflexió. De ezek között is van ezeken… Folytasd az olvasást
GOTY: Octopath Traveler 0
Az Octopath Traveler 0 egy fincsi játék. Kísérlet arra, hogy egy mobilos, gacha eposzt egyjátékos szerepjátékká alakítsanak. Vannak olyan részei, amikor ez annyira egyértelmű, mint a tüske az ember seggében. Ugyanakkor az Octopath 0 a sorozat legegyedibb játéka is, amely egy andalító városépítős rendszert paszíroz bele egy mesteri ügyességgel elregélt történetbe. Első alkalommal nyolc órán… Folytasd az olvasást
Új kezdetek: Dragon Quest I & II HD-2D Remake
Talán a legrosszabb, ami elmondható a lassan negyven éve sikert sikerre halmozó japán szerepjátéksorozatról, hogy fájóan kevés része érhető el modern platformokon, főleg nyugaton. A mérleg viszont elbillenni látszik, a Square Enix beállt egy megbízható rendszerességre, annyi szépséghibával, hogy a Dragon Quest számozott részeinek csupán remakejeit szállítja, az eredetieket viszont nem – van ebben valamiféle… Folytasd az olvasást
Poke mi? – Digimon Story: Time Stranger
Szerény magánvélemény: a Time Stranger elődje, a Digimon Story: Cyber Sleuth nemcsak az elmúlt évtized egyik legjobb játéka, hanem minden idők egyik legjobb és leginkább alulértékelt JRPG-je is. Éppen ezért örülök annak, hogy az utóbbi pár évben a franchise rajongótábora óriásit nőtt. Talán a Shin Megami Tensei harci rendszerével ötvözött szörnygyűjtögetéses mechanizmusok ennek az oka?… Folytasd az olvasást
Meghallgatott fohász – Final Fantasy Tactics: The Ivalice Chronicles
Valamikor Nomura Tecuja zselézett hajú stilisztikai innovációi és a Fabula Nova Crystallis érájának punk extázisa között jött létre a Final Fantasy sorozat egyik legelegánsabb, legközépkoriasabb közege, Ivalice, amelyet Macuno Jaszumi tervezett, hogy kijelölje a sorozat új identitását. (Eddig érthető, ugye?) Ez a fiktív világ ugyan használja a klasszikus jelölőket, mint a Chocobók és Moogle-k, mégis… Folytasd az olvasást
Golyóbolygó: Borderlands 4
A Borderlands 3 és a Borderlands film – ez két olyan gyomros volt, amelyeket a Gearbox csak valami csoda folytán, vagy legalábbis csak valamilyen zseniális kreatív húzással tud a nagyérdeművel elfeledtetni. Randy Pichford, a világ leirritálóbb hypamanje, egyben a Gearbox CEO-ja szerint a Borderlands 4 pontosan ezzel a céllal készült – ez az játék amely… Folytasd az olvasást
A gagyi bosszúja: Senki 2
Sokat lehetne filozofálni, hogyan, mikor és miért siklott ki az akciófilm zsánere és hogy miért kell annak hálásnak lenni, ha manapság beesik az ablakon egy-két olyan mű, ami meg tudja idézi a nagy elődöket. Vannak, akik szerint már a 90-es években megindult a műfaj rohamszerű felhígulása és bár személy szerint jópár kedvencem született ebben az… Folytasd az olvasást
Hell Is Us: „Van, ki vándor, s hazaér”
Ránéz az ember erre a tudja fene, miféle játékra, azt látja, hogy oké-oké, itt járt a nyugati fejlesztő, összelopta innen-onnan a divatos kis paneljeit, valószínűleg futni sem fog jól, lapozzunk, lapozzunk… ronda nagy tévedés volna így elütni a Hell Is Us-t. Hiába nincs egy jó pofázmánya, nem húzza ki magát, nem tűnik ki, és hiába… Folytasd az olvasást