Hát most mit mondjak? Szerencse, hogy a Thousand Year Door remake-je idén kijött. A Brothership a hatodik a márióluigi szériában. Én valami faszányos hajós kalandozásban reménykedtem. Hajózás van benne doszt, kalandozás is, egyedül a faszányosságnak […]
Vannak olyan mű-kategóriák, amelyeket kritikai értelemben nehéz igazán jól megfogni, ilyen kategória az idén valamiért nagyon népszerű remake. Különösen egy olyan sorozat esetén, mint a Dragon Quest, nem nagyon lehet ésszel pro/kontra érvelni, elvégre a […]
A 2024-es év nem indult éppen fényesen horrorfilmes szempontból, hiszen a zsáner rajongói rögtön olyan, közel nézhetetlen alkotásokkal találhatták szembe magukat, mint a gyilkos medencével riogató Éjszakai merülés vagy a démoni erők által megszállt plüssmacit […]
Hetven évvel ezelőtt, egészen pontosan 1954. november harmadikán mutatták be Japánban a Tóhó filmstúdió (és talán Japán) máig legismertebb filmjét, a fekete-fehér Godzillát (ゴジラ, Godzsira). A film, mint tudjuk – remélem, tudjuk, – egy ősi, […]
A komfortzónából való kilépés nem szimplán lehetőség, hanem sokszor kutyakötelesség egy kritikusnak. Még akkor is, ha olyan hobbifirkász szinten csinálja, mint én. És olykor megesik, hogy ez a horizonttágítás nem csak ötórás fekete-fehér Fülöp-szigeteki művészfilmeket […]
Mi van mostanában a levegőben, hogy csak úgy hasraütésre remakelgetjük változatos japán sorozatok második részeit, hm? Hajjaj, van ennél kényelmetlenebb téma is: az egyenletesen jó minőségű szabvány. Borzalmasan hangzik, nem igaz? Mégis, valahogy ez vált […]
Kigúvadó szemekkel olvastam az egyik magyar franchise-óriás weboldal kritikáját a Metaphor ReFantazióról (csóringer kis outfitként mi a nagyfiúknál hetekkel később tudunk az elemzésnek hozzálátni.) Az most mellékes, hogy eleve egy általános iskolás a fogalmazással komoly […]
Hongkongi filmet nézni ’97, de legkésőbb 2006 óta melankolikus élmény. Mert sokszor magukat a filmeket is körüllengi egyfajta finalitás-érzet. A kör bezárult, nem tudjuk mit hoz a holnap, de egy utolsó melóra, leszámolásra, kézfogásra, csókra […]
Hogy egy vallomással kezdjem, nekem egészen tavalyelőttig teljesen kimaradt az Ape Escape. Amikor végre felkerült a PlayStation-klasszikusok közé, gondoltam, végre kipróbálom, de le is pattantam róla – kellemetlenül ósdi, nem-konvencionális irányítása, avítt grafikai megoldásai a […]
„Minden éj s napon pedigLesz, ki búra születik.Minden nappal s éjszakánLesz, kit sorsa kéjre szán.Lesz, kit sorsa kéjre szán,S lesz, kit örök éjre szán.”William Blake:Az ártatlanság jövendölései,fordította Kálnoky László Halott ember. A legfeketébb cím. Semmi […]
