Date Archives → szeptember 2021

Colt szerint a világ: Deathloop

A Deathloop az Arkane Studios legjobb ötleteinek újrahasznosított és újrahegyezett, a Preyből meg a Dishonored-sorozatból átemelt, kilúgozott gyűjteménye, csecse-csatarendbe állítva egyetlen játéknarratívai idea megtámogatására. Amit korábban felesleges firlefrancok vettek körül, most kizárólag a fókuszért él, létezik: csak azért, hogy a csinos gép elzakatoljon. A Deathloop néha emiatt érződik mechanizmusok óraművének – szerencsére a játékélmény ezt… Folytasd az olvasást →

Partra vetett halál – Death Stranding: Director’s Cut

Mire elkezdett volna kialakulni egyfajta egészséges ellenszenv és rezisztencia a posztmodernnel szemben, azt veszem észre, hogy lassan megint olyan közhangulatba csúszunk bele, ahol ez a lecsengett művészeti irányzat ismét szükségszerűvé válik. Valóságunk több alternatív valóságra esik szét a polarizált médiában, az emberek megint csak nihilista vagy pártállami létezésben tudnak valamiféle kapcsolódási pontot találni az élethez,… Folytasd az olvasást →

Az eltűnt idő nyomában: Warioware – Get it together!

A Warioware franchise nemcsak a Nintendo, hanem úgy általában a videojáték-történelem legfurcsább sorozata. Egy olyan kommersz művészetben, amely az idő előrehaladtával egyre jobban hajtja a narratív egyértelműséget, a Warioware játékok az abszurd debilséget teszik mintegy koronaként a fejükre, és hirdetik a szinte-dadaizmus győzelmét az élet és a videojátékok értelmét hiába keresők felett. Az alapvetése pont… Folytasd az olvasást →

Verni kell – Lost Judgment

Első ránázésre talán nem sokat változnak a Ryo Ga Gotoku évről évre leszállított játékai, de legalább konzisztensen szolgáltatják a tartalmas, vizuálisan színvonalas bűnügyi drámákat. A Yakuza széria végül is megtette az első nagy ugrást a Like a Dragonnal és a Judgmenttel, hogy felkavarja a formulát – előbbi elmozdulást jelent a JRPG irányába, utóbbi pedig a… Folytasd az olvasást →

Vérzik a nő, és fogsz te is: Kate

Harcos uralkodónőket ismerhetünk a történelemből: az Angyalvárat lóháton, héthónapos terhesen elfoglaló Caterina Sforzát, Zénóbiát, a római Közel-Kelet jórészét leigázó palmürai királynőt, vagy az ír Grace O’Malleyt, a XVI. századi kalózamazont. A mozistáknak mégsem ők jutnak eszükbe elsőként: vannak nekünk, ha jobbak nem is, de közelebbiek mindenképp. Nők, lányok, asszonyok, akikre felesküdhetünk: Ellen Ripley, Sarah Connor,… Folytasd az olvasást →

Felszabadulás – Tales of Arise

Jól ismerjük már a legendás japán szerepjáték sorozatok elképesztő számadatait: érkezik a Final Fantasy tizenhatodik része, a Dragon Quest tizenkettedik része, és bár a klasszikus számozási rendszeren kívüli megjelöléssel, íme egy még durvább: a Tales of sorozat tizenhetedik darabja, a Tales of Arise. Ami mindebből levágható, hogy önálló részről van szó, és mivel eléggé hadilábon… Folytasd az olvasást →

Vakcina-elleneseknek: Eleven kór

Nem szokásom téteket hamar megtenni, elvégre még van hátra három hónap az évből. De a reakciókat olvasva szerintem kijelenthetem, hogy az Eleven kór-nál nem lesz megosztóbb horrorfilm 2021-ben. Őrjöngő lelkesedéstől, a Mi-ez-a-ZS-kategóriás-fostalicskáig mindent lehet róla hallani, ami abban gyökerezik, hogy teljesen másfajta film, amit az előzetes és a rendező filmográfiája által várna az ember. James… Folytasd az olvasást →

Slasher-klasszikusok #13: Hasadjon a hajnal

A jól ismert Csehov-szabály szerint ha az első felvonásban feltűnik egy mordály, akkor annak el kell sülnie az előadás végéig – de ilyesmiket azért a slasherekben is ismerünk. Ott van például, amit Péntek 13-faktornak lehet nevezni: ha egy slasherben tábort látunk, biztosak lehetünk benne, hogy valakit hamarosan felszeletelnek a sátrában. Jeff Lieberman rendező a Just… Folytasd az olvasást →

Sekélyes túlvilág – The Medium

A felszínen a The Medium minden olyan tulajdonságot felvillant, amire egy átlagos horrorrajongónak szüksége lehet. Adott főhősünk, aki különleges képességeivel látja a holtak világát (elnyűtt toposz, de játékmechanikai innovációval). Adott a miliő: drabális lengyel pusztulat, gangos ház, ködös erdő, rég elhagyatott nyaralókomplexum, meg a többi. Adott még az audiovizuális atmoszférateremtés csúcskategóriás képviselete is fotorealisztikus díszletekkel,… Folytasd az olvasást →

Testek a gépben: Szupermodell

Felüti az ember az internetes újságot, szalagcím: „Bruce Willis fejét CGI-vel satírozták oda egy orosz reklámban.” Valahogy már meg se lepődik az ember. Digitális minden, amit olvasunk, amit hallunk, amit látunk, komputertechnológia vesz körbe minket napi 24 órában. Programok által eltorzított, emberszabású arcok, hangok, azt se tudjuk már mi igazi, mi hamisítvány. Óriáscégek kreálják nekünk… Folytasd az olvasást →