A magyar képregénypiac számomra furcsa hely. Évtizedente van egy nagy megindulás, hogy végre kiszolgáljuk az alapvetően szűk, de létező közönség igényét, hogy aztán megint visszatérjünk a csigatempóhóz. Persze beesik hozzánk egy Watchman, egy Usagi Yojimbo, a híresebb Batmanek, de ahhoz képest, ami mondjuk a lengyeleknél van, bőven van hova felkapaszkodni. Ezt a ciklikus folyamatot most… Folytasd az olvasást
A magyar képregénypiac számomra kicsit olyan, mint a Schrödinger macskája: Tudom, hogy van (mert azért hát mégiscsak 2025-öt írunk), de legtöbbször halvány lila gőzöm sincs mi történik ott, kik vannak benne, mik jelennek meg. Ezen tudatlanságomért talán nem fogok azonnal elkárhozni, mert sajnos a geekszféra ezen szelete az, mely kis hazánkban az underground legaljára van… Folytasd az olvasást
Holttestek nélkül még csak-csak működőképes lehet egy bűnügyi fikció, az excentrizmus viszont mintha a krimik keringési rendszerének legfontosabb része volna. Felsorolni sem lehet talán, összesen hányféle furcsa nyomozót láthattunk már az évek során, de alkoholista, Tourette-szindrómás, autista, denevérjelmezes, botcsinálta és Asperger-szindrómás például biztosan volt közöttük. A skandináv krimikben a markánsan extrém (sötét, hideg, havas, esős,… Folytasd az olvasást
Szeretik Mark Millar szemére vetni, hogy a kommersz cinizmus papírpénz-bűze lengi be egyik-másik munkáját, hogy szaglik belőlük Hollywood megcélzása, hogy képregényei néha csak forgatókönyv-treatmentek, amelyek kizárólag azért készültek, hogy később megfilmesítsék, meg-tévésorozatosítsák őket. Van benne némi igazság. Szerencsére ez a Jupiter örökségében nem érződik – itt össz annyi a zavaró, mikor Millar libertariánus baromságai beszüremkednek… Folytasd az olvasást
„Who wants to live forever?” – tette fel a sajgó kérdést Freddie Mercury 1986-ban, mialatt a Hegylakó csicsás MTV-esztétikával felvértezve kardozta végig az évszázadokat. A Queen-dalból csak úgy csöpög az öröklét iránti bánatos vágyakozás, mert hát bólogathatunk mi bármennyit a „halál ad értelmet az életnek” amúgy nem igaztalan közhelyén, de tegyük a kezünket a szívünkre,… Folytasd az olvasást
A foglalkozásukra nézve igazságosztó képregényhősök élete kora reggeltől lámpaoltásig az erőszak jegyében áll: vagy ők ütnek, vagy őket üti-veri valaki. El lehet képzelni, mit okoz ez a folyamatos hirig a maszkos kalandorok fejében – illetve képzelegni sem kell, hiszen az ebből a szempontból az évek során igen alaposan körbejárt Batmannek két olyan alaptörténete is megjelent… Folytasd az olvasást