Mindenki a végénél fog hozzá, mint A Birodalom visszavág, vagy, mondjuk, a Hetedik boncolásakor. Súlyos agyi homályállapotot kellene előidézni hozzá, hogy ezt érthetetlennek tartsuk, Frank Darabont 2007-es filmjének ultrakegyetlen, olajsötét (idáig rendben) és (innentől már nem annyira) siváran nihilista befejezéséről egy azonban biztosan nem állítható: hogy ne illeszkedne mintegy varrásmentesen az addig filmre vitt tartalmakhoz…. Folytasd az olvasást
Képzeljük el, milyen lehet egy szeszélyes nagyhatalom árnyékában élni, amit legfeljebb tökéletesen koordinált és egy hullámhosszon mozgó szövetségesek tarthatnak féken. Képzeljük el, hogy mindez olyan földrajzi körülmények között történik, amely a totális megsemmisülés határán áll, a zöldellő mezőket hamarosan forró szárazság sújtja. Képzeljük el, hogy bárminemű kirobbanó konfliktusnak a civilek látják a legnagyobb kárát. Hogy… Folytasd az olvasást
A rossz horrorhoz vezető út nemes szándékokkal van kikövezve. A Halloween véget érben David Gordon Green például a felelősségteljes, szeriőz alkotó (& rendes ember) köpönyegét magára kanyarítva kétségkívül aktuális és lényeges dolgokról akart beszélni – majd ehhez az akarathoz varrta hozzá a nagykabátot. Nem az ismeretlent, nem a kimondhatatlant, nem a csupán szorongva megsejtettet kívánta… Folytasd az olvasást
Sokfajta mutáción ment át a horror az elmúlt években. A horror morózusan súlyos és drámai, életeket kettétörő traumák szimbolikus megjelenítője. A horror önreflektív és posztmodern, fejére húzza a bohócsipkát. A horror a múltba réved, letűnt korok esztétikumát bújtatja új bőrbe, ismerősek a színek, a hangok, a szörnyek, csak digitális a csomagolás. De mintha egyvalami lenne… Folytasd az olvasást
Van egy legendás (nagy hírű, sokak által kedvelt, stb.) PlayStation 1-es japán szerepjáték, a Valkyrie Profile. Én nem játszottam vele – sokan nem játszottak vele! – így amikor a Square Enix végül valahogy arra a következtetésre jutott, hogy huszonhárom évvel később folytatást szeretne hozzá, nyilván egy jó húzás volt az eredeti játék friss portját is… Folytasd az olvasást
Az egész, mondhatni, egy szerelemmel kezdődött – olyan szerelemmel, amelynek két résztvevője más akart a kapcsolattól: egyikük önző módon saját élvezeteit részesítette előnyben, többet akart, mint amennyit ember elbírhat, míg a másik önzetlenül áldozott egy jobb közös élet reményében. A mi szempontunkból mindez csak azért érdekes, mert Frank és Julia történetének körbejárása az eredeti Pokolkeltőben… Folytasd az olvasást