Még akkor is, ha fárasztó látni a remasterek áradatát, jó látni, hogy a Capcom folytatja muzeális értékű régi címeinek portalanított portolását. Micsoda megjelenés ez is! Az Onimusha 2: Samurai’s Destiny nem csak a Capcom, de valószínűleg úgy összességében a PlayStation 2-éra utolsó nagy fixkamerás túlélőhorror-formátumú játéka volt a Resident Evil 0 mellett. Pedig nem horror… Folytasd az olvasást
Évekkel ezelőtt, mikor berobbant a streaming-forradalom, még azon az állásponton voltam, hogy ez az „online videotéka” akár még jó hatással is lehet a filmművészetre. Így visszagondolva, igencsak naiv voltam.A kezdetben persze ígéretesen alakultak a dolgok, hiszen a különböző platformok próbáltak szabadkezet biztosítani a hozzájuk igazoló alkotók számára és ezekből az együttműködésekből születtek olyan produkciók, melyek… Folytasd az olvasást
Mint egy megelevenedett metálalbum-borító. Így fogunk rá gondolni. Mielőtt ökölbe szorított kézzel mondanál egy hell yeah-t, megsúgom: nem dicséretnek szántam. A Doom: The Dark Ages grandiózus, festménybe illő jeleneteit leginkább háttérben kibomló díszletként használja, amit a játékos kaotikus harcjelenetei utáni csendes pillanatban szemlél egy félreeső szirt széléről. A Doom: The Dark Ages tehát nem sokkal… Folytasd az olvasást
Azt hittem, hogy a King of Fighters volt a legfurcsább visszatérés a verekedős játékok színterén, de jól kapaszkodjatok meg, mert maradt még valami a fiók alján. Az SNK könyékig benyúlt, és a fene sem gondolta volna, de huszonhat év totális adásszünet után előrántotta a Fatal Fury-t, ami még a King of Fighters-nél is obskúrusabb cucc… Folytasd az olvasást