Vannak még csodák. Na jó, ne essünk túlzásba: vannak még kellemes meglepetések. Az NBA 2k25 is ilyen: több évnyi már-már gátlástalan, a minőséget csak sokadlagos faktornak tekintő mikrotranzakciós-kapitalista hegymenet után a sorozat ha irányt nem is vált, de megáll, széjjelnéz és készítői úgy döntenek, hogy ebbe az irányba tovább menni ekkora lendülettel nem lehet. És… Folytasd az olvasást
Éjfélt üt az óra március harmincegyedikén, az idő megáll, újra és újra és újra átéljük, hogy az Atlus újabb Persona-játékkal tart ébren mindenkit, amíg a Persona 6 megérkezik – újra és újra és újra a harmadik vagy az ötödik rész valami mellékágával. Ezúttal a harmadik a soros. Megint. Nem, de tényleg, sokadik rókabőr ez a… Folytasd az olvasást
A narratívközpontú filmek legtöbbször a konfliktus köré húzzák fel a főszereplők összes cselekedetét. Hogy kik voltak és kikké válhatnak a jövőben az általában nem, max poénnak („Lehettem volna Ford Fairlaine, a halászok detektívje”). Mit csinál a hős, amikor nincs rosszfiú, akit le kéne győzni. Mit csinál a profi betörő, ha nem jön össze a nagy… Folytasd az olvasást
A fővonalas Hollywood, a nyugati mozikultúra narratív válsága legkésőbb 2015 óta az evidenciák közegében létezik, legnagyobb műfajai és mítoszai ekkorra elérték klimaxukat, többé-kevésbé méltó végüket. Az ezt követő közel 10 év azon tapasztalat elmélyült, permanens újratapasztalásának jegyében telik, hogy a posztklasszikus filmi elbeszélésmódnak is van határa, melyen túlról érződni kezd az autentikus elbeszélések hiányának vákuuma…. Folytasd az olvasást
Pár évet várni kellett a tökéletességre. Arra, hogy az összes 2D Castlevaniát átportolják modern generáció konzolokra. De ami késik, nem múlik, és végre miénk a mennyország: a Castlevania Dominus Collection megjelenésével a DS-re készült Castlevaniák is itt kísértenek köztünk újra. Dawn of Sorrow, Portrait of Ruin és Order of Ecclesia. Mind szenzációs, némelyik hibátlan. Remekművekre… Folytasd az olvasást
Akár hiszed, akár nem, az Astro Bot úgy kezdődik, hogy egy patikafehér PlayStation 5 konzol lezuhan az űr magasságból és ripityára törik – alig pár nappal a Concord katasztrofális bukása után (és pár nappal a PlayStation 5 Pro árazása előtt) ez már-már szimbolikus töltetű nyitánynak tűnhet, sőt még érdekesebb, hogy a gép romjait egy eredetileg… Folytasd az olvasást
Mindig is lenyűgözött, hogyan tudnak nagyrészt szöveges kalandjátékok akkora sikereket elérni, mint az Ace Attorney sorozat, de hát itt vagyunk, ha jól számolom, a negyedik felújított gyűjteménnyel – várj, beugrott, a mémek ebből a sorozatból, na, azok mindenféleképpen életben és köztudatban tartják ezeket a játékokat. És persze, gondolom, jók is a maguk nemében. Ebben a… Folytasd az olvasást
Amint leírtam négy bekezdést erről a játékról, törölhettem is ki. Ezek a bekezdések a Visions of Mana szédületes, színes, gyönyörű visszatéréséről szóltak. Optimizmussal írtam, elégedettséggel. Augusztus 29-én viszont a Bloomberg arról számolt be, hogy a fejlesztő japán Ouka Studios-t a kínai anyacég, a NetEase jó eséllyel be fogja zárni, egy frissítés szerint az elbocsátások már… Folytasd az olvasást
Filmrajongó számára nincs fájdalmasabb procedúra, mint amikor a kedvenc rendezője legújabb munkájáról kell leszedni a keresztvizet. Ebben a szakmában méltósággal megöregedni, ritka mint a fehér holló. Amikor Martin Scorsese vagy egy jobb napot kifogó Ridley Scott letesznek valami erőset, az a kivételt erősítő szabály. Sokkal gyakoribb az alkotói zeniten rég túljutott, energiatartalékokkal elkészült direktorok száma,… Folytasd az olvasást