Ez a lista eredetileg Top 10-nek indult, aztán úgy döntöttem, koncentráljunk a lényegre, amennyire csak lehet. Tízes listáknál már elkalandozik a figyelem, és mindenki azt várja, melyik film / könyv / videojáték / goblein lesz az első. Ha maradunk ötnél, csak a krémek krémjét nyaljuk. A filmek angol forgalmazási címük ábécé-sorrendjében vannak listába foglalva. Nincs… Folytasd az olvasást
Magyar forgalmazási cím: Hívatlanok. Az emberfaj, ahogy a költő mondja, sárkányfog-vetemény, ami kétségbeejtő tapasztalat az emberiség, de felettébb jó hír a horrorfilmek szerelmesei számára. A halálos veszély, amit a másik ember (minden másik ember) potenciálisan jelent a számunkra, nem fog egyhamar semmivé válni, erről pedig – hiszen csak úgy reszketünk tőle – kényszeresen beszélnünk kell:… Folytasd az olvasást
A mondanivaló-mellényével kérkedő Watch Dogs Legion tényleg szeretne valami politikai szempontból tartalmasat mondani? Vagy ez csak illúzió? A helyszín a Brexit pusztítása utáni Nagy-Britannia, annak minden geopolitikai hozadékával, és Ubisofték ezt a fenyegető állapotot vetítik előre, ezt szeretnék(?) kritizálni, a játék hangulatát azonban nem hajlandóak hozzápasszintani. Túl jókedvű, túl szórakoztató az egész ahhoz, hogy igazi… Folytasd az olvasást
Az 1975-ös Profondo Rosso (Mélyvörös) című film a témánk Dario Argento rendezésében. Ezzel kirándulást teszünk a kontinentális Európa horrorjába is, pontosabban Olaszország őshonos alzsánerébe, a giallóba kóstolunk bele. Vendéget is hívtunk az adáshoz, Szabó Kristóf tartott velünk, hogy megismerkedjünk az olasz ponyvahorrorral és Dario Argento filmográfiájával.
Tony Maylam mifelénk a Rutger Hauer főszereplésével készült Őrült Stone, avagy 2008: a Patkány Éve (Split Second, 1992) című filmjéről ismert, amely műalkotás mindjárt két megfigyeléssel is gazdagabbá teheti a szemfüleseket. Egyrészt tanúi lehetnek, ahogy Hollywood továbbra sem tud Rutger Hauerrel mit kezdeni (ejtették is), másrészt megállapíthatják, hogy a régi szabálynak, miszerint ha egy film… Folytasd az olvasást
Az egykori Szovjetunió területéről nem nagyon jöttek jó dolgok, de ha mindenáron kivételt akarunk találni, akkor az mindenképp a filmes alkotásaik. Bár az pártállam abszolút beállt a művészek támogatása mellé, de nem meglepő, hogy csak azok a filmek élték túl az idő vasfogát, amikben jobban dobogott a művészi önkifejezés mintsem a kötelező propagandaelemek kipipálása. Előbbiért… Folytasd az olvasást
Egy évtizedben egyszer adnak ki olyan horderejű játékot, mint a Disco Elysium. A fejlesztés hosszú évei alatt No Truce With the Furies címen futó számítógépes szerepjátékkal az észt ZA/UM stúdió egycsapásra megváltoztatta a videojátékírásról alkotott képünket – nem túlzás azt állítani, hogy forradalmi tett volt, ami 2019 októberétől fogva állandó hivatkozási pontként fog szolgálni az… Folytasd az olvasást
Tobe Hooper rendező óriási hatású slasher horrorfilme a heti témánk, a The Texas Chain Saw Massacre, vagyis A texasi láncfűrészes mészárlás 1974-ből. A vendégünk Wostry Ferenc, akivel megállapítjuk, miért mérföldkő ez a film a horror történetében. Milyen előzményei voltak a slasher filmeknek a texasi láncfűrészes előtt? És mely horrorendező legendákra volt hatással Tobe Hooper alkotása?… Folytasd az olvasást
John Huston nevét mindenki ismeri, életműve azonban rohamosan csúszik a feledésbe. Persze, A máltai sólyomnak mindig elég nézőt biztosít majd, hogy a közmegegyezés szerint ezzel indult a film noir nagy évtizede, A Sierra Madre kincse pedig afféle golyóálló amerikai klasszikussá érett, mint az irodalomban a Moby Dick: ezek, ugyebár, túlélik még az atomtámadást is. De… Folytasd az olvasást
Egy koponyába hatoló tű képével kezdődik. Nem köntörfalaz, hanem szinte rögvest meghatározza és keretbe teszi azt, amit az elkövetkezendő másfél órában látni fogunk: egy idegen test és hatalom, ami behatol lényünk legmélyére, az agyba. A műveletet magán elvégző fiatal nő zaklatott arcáról, rögvest átváltunk egy másik helyszínre: fényűzés, üvegliftek, parti, látvány, a jóléti kapitalizmus megtestesülése…. Folytasd az olvasást