Szerény magánvélemény: a Time Stranger elődje, a Digimon Story: Cyber Sleuth nemcsak az elmúlt évtized egyik legjobb játéka, hanem minden idők egyik legjobb és leginkább alulértékelt JRPG-je is. Éppen ezért örülök annak, hogy az utóbbi pár évben a franchise rajongótábora óriásit nőtt. Talán a Shin Megami Tensei harci rendszerével ötvözött szörnygyűjtögetéses mechanizmusok ennek az oka? Vagy az, hogy a Game Freak az utóbbi időben nem adott ki jó Pokémon-játékokat? Mindegy is talán. Folytatását, a Time Strangert immár sem a Playstation Vita hardveres korlátai (mint a Cyber Sleuth esetében), sem a nevetségesen alacsony költségvetés nem fogja vissza.
A Digimon játékok alapvetően azt nyújtják, amit a franchise rajongói, a Pokémonok sikere iránti irigységükben, mindig is szerettek volna. Olyan körökre osztott harcrendszerrel rendelkező szerepjátékok, amelyek lényege a szörnyek gyűjtése, nevelése, kiképzése és harcoltatása, egy játékról játékra változó cselekmény keretében. Csak éppen a Digimon játékok általában hajszálnyival felnőttesebbek a Pokemonoknál – az SMT motívumok ebben is közrejátszanak. A Digimon Story: Time Stranger is ilyen, azzal a különséggel, hogy a korábbi Digimon játékok össze hibáját igyekszik kijavítani, hiányosságaikat pótolni.
A harcrendszert főleg feljavították. Alapjaiban hasonlít a korábbiakra (körökre osztott, minden Digimonnak megvan a maga egyedi mozdulata, kő-papír-olló elv, stb.), a széria korábbi epizódjaiban a mágiát előnyben részesítő játékosok sokkal erősebbek voltak, mint a közelharcot használók. A Time Strangerben a harcfajták közt egyik sem OP, a statjaik átgondoltak és az összeset szintbe hozták, mindegyik valid és mindegyik ugyanolyan mértékben hatásos. Ennek eredményeképpen a nevelt szörnyek közü sokkal több nagyobb hatékonysággal bevethető a harcban.
Egy másik lépés előre egy jobb világ felé a Digivolution, a szörnyek nevelésének rendszerének letisztítása. Minden sokkal egyszerűbb, praktikusabb, kézre állóbb lett benne. A szintkorlátokat nem vették ki belőle, de már nem felételei az evolúciónak. A Time Strangerben az evolúció két fő feltétele a szörnyed statjai, illetve a karaktered szintje. Minél több fő- és mellékküldetést teljesítesz, ezeket annál jobban tudod növelni. A pontokat különböző képességfákon (bocs) költheted el, amelyek képességek főleg a digimonjaid általános statisztikáit javítják. Minél magasabb a te személyes szinted, annál magasabb saját szintet érhetnek el a szörnyeid.
A korábbi játékokból visszatérő Digifarm itt is jelen van, de szerepe nagyon eltér a régitől. A farm segítségével megváltoztathatod a Digimonok természetét, pont mint a Pokémonban, és ez befolyásolja az általános statisztikáikat. Egyes képességek feloldása után csökkentheted a statisztikai küszöbértékeket, így a Digimonok természetük alapján fejlődhetnek. A farmos fejlesztés kisebb szerepet játszik, mint korábban, bár még így is hasznos.
A Digimon Story: Time Stranger elődeihez képest jóval magasabb költségvetést kapott, és ennek köszönhető hogy a grafika első osztályú. A Digimonok dizájnja aranyos és változatos, remekül vannak animálva és a Digiworld kivitelezése gyönyörű. Bizony, ebben a játékban ellátogathatsz Digiworldbe, a csilivili digitális dimenzióba, ami tele van Xenoblade-szerű erdőkkel, láva és jégmezőkkel, meg mindenféle egzotikus, változatos helyszínnel. Vizuálisan a Digimon Story: Time Stranger másvilága szó szerint lenyűgöző. Ismétlem, a másvilága, mert a tokiói acélosan modern helyszínei elég hervasztóak.
A játék kevés hibájából a legnagyobb a tempója. Maga a sztori nagyszerű, csak nagyon sokáig tart mire rendesen beindul. A játék négy vagy öt felvonásszerű részből áll, amelyek hangulatukban és kivitelezésükben, céljaikban nagyon különbözőek. Ez egyáltalán nem probléma, sőt. Csak épp a legelső felvonás egy rétestészta, Ha nem vagy digimon fanatikus, helyenként majd megpróbáltatásnak fog érződni, mikor át kell küzdened magadat rajta.
Ettől függetlenül nincs ok a panaszra. A Digimon Story: Time Strangerben megvan minden, amit a durván alulértékelt Cyber Sleuth nagyköltségvetésú folytatásától vártam. A cselekménye, az egésznek a tétje, a látványa, szóval kb. minden emelte a szintet. Messze az egyik legjobb JRPG, amivel az utóbbi időben játszottam. Sőt, tovább megyek: jelen pillanatban ez a legszórakoztatóbb szörnygyűjtögetős, szörnynevelős videojáték.