Megígértem magamnak, hogy nem írok erről a filmről, nem fertőzöm meg az értelmezés ocsmány arroganciájával, de egyre másra olyasmiket hallok/olvasok, hogy mégis írni fogok. Amolyan segélykiáltásnak is fel lehet fogni: valaki mondja meg, én értem félre ezt a filmet? Vagy valamiért leragadok annál a szempontnál, amit fel fogok most hozni, holott egy számomra ismeretlen okból… Folytasd az olvasást
Posts Tagged → amerikai
A szenvedély obszcén vágyálma: Csábító leckék
A kifinomult ember filmet ugyanúgy választ, mint könyvet: borító alapján. A Miller’s Girl (Csábító leckék az itthoni forgalmazási címe) plakátja két forgatókönyvet lenget be: 1.) apa-problémás lányok számára készült tanárbácsi-softporn, vagy 2.) impotens férfiaknak diáklány-softporn. A túlírt párbeszédek minden diskurzust játszmává alakítanak. Frappáns frázisok és meglepő rögtönzések, kizökkentő kezdeményezések és precíz visszalépések tangója tereli a… Folytasd az olvasást
Adaptációs nehézségek – Dűne: Második rész
Michael Crichton 1990-es regénye egy Bahía Anasco nevű faluban kezdődik, ahová üzemi balesetet ért pácienst hoznak, Carter doki fogadja (Roberta Carter, na), a következő fejezetben egy Mike Bowman nevű dallasi ingatlanfejlesztési vállalkozó hallja a lánya sikolyait, ötven oldal környékén már jártunk a Clínica Santa Maria laboratóriumában, a Columbiai Egyetem Orvostudományi Központjának trópusi betegségekkel foglalkozó osztályán,… Folytasd az olvasást
Utazás a g-pont körül: Szegény párák
Amerikát az emigránsok építették. A filmiparát dettó, hisz még ma is áll a hollywoodi ideál: Ha azt akarod, hogy a világ valóban megismerje neved mint filmrendező, legyél európai, kanadai, arab, zsidó, kínai, japán, koreai, afrikai, akkor Los Angeles kapuin belül kell szerencsét próbálni. Feltéve, ha van olyan mázlid, hogy az Álomgyár gépezete nem fogja egy… Folytasd az olvasást
Leánykérés puskával és zombikkal: Rémes egy éjszaka
Eskü próbálok nem felszállni a morgó öregemberek „régen minden jobb volt” című nosztalgiavonatjára. De itt van az október, az embernek kedve támad nézni egy horrorfilmet, de aztán felütöm a programfüzetet és látom, hogy már a tizedik bőrt húzza le Hollywood Az ördögűző-ről meg a Fűrész-ről, szinte rögvest fordulok is vissza a múltba. Manapság szó szerint… Folytasd az olvasást
Thor, az új szuperkatona: A kimenekítés 2
„Hát persze, hogy a Tyler Rake: A kimenekítés is a VICO filmje!” – hangozhatott volna el, ha Andre Parks képregényíró és az Russo testvérpár agyszüleménye 30 évvel korábban született volna meg, és a Netflix helyett apánk-anyánk videókazettás polcának szerves része lett volna. Mert ától cettig ugyanabban a mentalitásban született, mint a 80-as évek összes „egyszemélyes… Folytasd az olvasást
Szuperkém vs ChatGPT: Mission Impossible – Leszámolás, 1.
Szürreálisan időszerű pillanatban érkezett meg a mozikba a Mission: Impossible hetedik fejezete (vagy legalábbis annak a fele): Hollywood jelenleg történelme egyik legnagyobb sztrájkját éli meg, melyben az írók és a színészek szakszervezetei közösen kiáltják: Nem, nem akarjuk és nem hagyjuk, hogy digitális algoritmusok és másolatok váltsanak le minket, amik mögött nincs semmi emberi tényező, ezzel… Folytasd az olvasást
Funny Games: Kopogás a kunyhóban
Hollywoodban ritkán van helye a megváltásnak. Ha ott mélypontra zuhantál, akkor talán még a Jóisten se fog onnan fölkaparni. M. Night Shyamalan tudja, hogy néz ki a gödör alja: Az új évezred hajnalán folyamatosan csak nyert, ő lett kikiáltva a természetfölötti thrillerek pápájának, az új Spielbergnek (LOL), hogy aztán a hype visszaüssön és a Lány… Folytasd az olvasást
Új játszótárs: Gyerekjáték 2
Láttam egyszer fiatalon, láttam még egyszer érettebb fejjel, de a véleményem változatlan maradt: nem volt egy kimondottan jó film az 1988-as Gyerekjáték. Egyetlen igazi ütőlapja a főszereplő Brad Dourif színészi játéka lehetett, ehhez képest a játékbabába költözött sorozatgyilkos nagyon keveset szerepelt saját filmjében. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem volt megoldva rendesen Chucky mozgékonysága,… Folytasd az olvasást
Sírhant művek: Rémálom az Elm utcában 3. – Álomharcosok
Freddie’s dead… – énekelte a 70-es években Curtis Mayfield a korszak egyik blaxploitation-klasszikusában, a Super Flyban. A 80-as évek közepén, Freddy Krueger regnálása idején ilyesmit azonban már nem lehetett volna komoly ábrázattal eldúdolni a mozik környékén: a slasher áttörése után igen hamar beindult a horrorfilmek ész nélküli sorozatosítása, amely gyakorlat már csak a főmumusok elpusztíthatatlanná… Folytasd az olvasást