A kifinomult ember filmet ugyanúgy választ, mint könyvet: borító alapján. A Miller’s Girl (Csábító leckék az itthoni forgalmazási címe) plakátja két forgatókönyvet lenget be: 1.) apa-problémás lányok számára készült tanárbácsi-softporn, vagy 2.) impotens férfiaknak diáklány-softporn. A túlírt párbeszédek minden diskurzust játszmává alakítanak. Frappáns frázisok és meglepő rögtönzések, kizökkentő kezdeményezések és precíz visszalépések tangója tereli a szereplőket az erotika felé. Az irodalmi tematika, a kvázi gótikus setting, a szavakkal való játék, a játék általában – a forma, a tálalás, az öltöztetés, a vetkőztetés területére viszi a narratívát. De melyik utat választja végül a film?
„Hány éves vagy?” – kérdi Miller, „Ha nem tudja megmondani, én sem fogom elárulni.” – feleli Cairo. Így száműzik a korkülönbségproblémát a narratívából, többé nem probléma, egészen banális, és mint ilyen nem akadályozhatja a szerelemhullám erejét. A lány neve a görög kairos (καιρός) szót idézi, mely eredeti formájában a megfelelő, a kritikus pillanatot jelenti, ennek „nőies” átirata. Ugyanakkor Kairó város nevére is utal, mely az arab al-Qāhirah-ból (القاهرة) származik. Ez győztest, hódítót jelent. A városok nőszimbólumok, és a hódítatlan város a szűz megfelelője. Ami ekkor előttünk áll: a hódító szűz, „ragadozó város”. Valami, amit tipikusan hódítanak, most hódítóba megy át. A film legnagyobb lehetősége – melyet végül nem teljesít ki – abban van, hogy megkísérti a manapság Hollywood-szerte szinte már zavaróan gyakori férfiimpotenciareprezentációt. Egy csillogó szemű diáklány vámpírizálásán keresztül regenerálni a potens férfi-képet? Egyelőre nem tartunk itt, talán pár év múlva.
Szex és írás, pénisz és toll, sperma és tinta, ezek a párosítások tolakodnak az irodaloméról az erotika nyelvére fordító ember keze ügyébe. Ha a toll mint fallikus szerszám a pénisz, a tinta pedig mint kiáradó érzelem az ejakulátum analogonja, akkor amire a szerző azt mondja, „ez volt az első, amit írtam”, a szüzességet jelöli. A tanárrá lecsúszott író fejből tudja a szexi diáklány dolgozatának szövegét, elismétli neki, mire az az övével válaszol, méghozzá Az Elsővel. A megbukott kötet, a letört férfiasság szimbóluma rejti a szüzességet, melyet a lány ezzel ellop, kisajátít. A szűzlány helyét az impotens férfi veszi át. „Nincs inspirációd” – diagnosztizál Cairo, „Elítélsz?” – visszakozik Miller, „Kihívást intézek…” – C., „Azt nekem kellene.” – M. Újabb szinten teljesül a korábban pedzegetett szerepcsere. Nem csak a nemek, a szerepek is cserélődnek. Az író több, mint a tanár. „Aki nem tudja, az tanítja” – tanítja az örökzöld mondás. Az ihlettelen író tanárrá csúszik le, az impotens férfi kiéhezett feleségét sem képes ágyba vinni. „Egy íróhoz mentél hozzá” – egészíti ki később Miller a feleség mondatát. A következő a válóper lesz?
Szöveget fejből megtanulni, visszamondani azt, amit a másik magáról mond. Fejből megtanulni a másik gondolatait. Mit is hordoz ez a témakör? A nyelv és a szöveg a biológia formalizációja, az agyhullámok verbalizációja. Az írás pedig az emóciók rögzítése. A közeg megváltozik: illanóból tartós lesz. A szöveg, melyben kimondatlan, a sorok között tárul fel az érzés, az őszinte, csupasz lélek, leíródik a papírra. Ott van rajta, betűként; olyan, akár az arc: valami felületen valami jelalaksokaság utal egy személy érzéseire. Fejből megtanulni annyi, mint az érzéseket magunkévá tenni. Fej és fej, lélek és lélek között a papír közvetít. A lélek érzelmeit az agy verbalizálja, és egy kéz egy tollal egy papírra leírja. A pszichológia közegéből előbb a biológiáéba, majd a fizikáéba haladunk. Aztán visszafelé: előbb a szem oldja az élményt, majd az ingereket dekódolja az agy, végül eljut az üzenet a lélekbe. De megtanulni, a fejben rögzíteni? Az több. Ahhoz ismételgetni kell, megmerítkezni benne, eltelítődni tőle. Bevenni és bent tartani, befogadni, oldani. Már olvasni is erotikus, de megtanulni olyan, mint szexelni, közös-ülni. És fejből egymásnak elmondani a megtanult szöveget? Publikálás, beismerés, bevallás.
Nemi jellegzetességek cseréje és vegyítése hagyományosan vámpírfilmes szimbolika. Aligha véletlen, hogy a lány egyedül él gótikus jellegű családi palotájában. Maga is saját regényeinek hőse, ezért regényes már alapból (a történet problematikája a viktoriánus regény motivációit éleszti újjá), nevében pedig az „egzotikus keleti” karaktert emeli fel halottaiból, akit legteljesebb formában Lugosi Drakulája valósított meg. Akkor bevezették a harapás nyomán keletkező szájat – ami mintegy a nemiszerv metaforájaként is felfogható –, hogy a történet elmesélhető legyen. A Miller’s Girl bevezeti a szót, az irodalmat mint közvetítőt. A száj és a harapás már túl direkt. Ez a film sok tekintetben még frigidebb premisszából indul, mint kultúrtörténeti előzményei. A vámpír „azt igenli a nőben, amit a nő önmagában tagad vagy elrejt”, írja Király Jenő. Vonzalmának pedig a legegyszerűbb, de legerősebb jelzésekkel szerez érvényt, a kifinomult magatartást levedli és harap. A túlzott direktség és az azt övező ambivalencia ingerlik a vágyat. Minél direktebb, minél vulgárisabb, annál inkább kell. Ezzel analógiában hagyja el a diáklány a szépirodalmi ballasztokat, és érkezik meg később a pornográfia területére. A vámpírfilmben ott is szájat nyitnak, ahol nincs: a nyakon; és ott is fallikus szimbólumok, behatoló eszközök keletkeznek, ahol nincsenek: a szájban.
Az első csók a kisstílű művészek terápiás köre körül körvonalazódik, majd a sportpályán folytatódik. A szereplők együtt cigarettáznak: előbb közöset szívnak, később egyikről a másikat meggyújtják. A második már rutinnal történik. Az átadott, közös cigaretta távolibb csók, mint a gyújtott? Semmiképp. Ugyanazt szívni, ajkunkat ugyanoda tenni, ahol korábban a kiszemelté volt, a közvetett csók megfelelője. Nedvesség, testiség, konkrétumok cserélődnek, de egy szállítóeszköz beiktatásával. Ez egy elrontott valódi csók. Ameddig csak egy cigaretta van, nem lépnek ki a konkrétumok teréből, közvetítőre szorulnak. Amikor már kettő van, akkor – szintén fallikus szerszámként – a cigi a száj, a nyelv, a csókoló szerv meghosszabbítása lesz. Nyelvek szimbolikus találkozása a heves, erotikus csók megfelelője. Ahol a két nyelvmetafora összeér, ott valami lángra kap.
A vonzalmi körtánc az ágy képével és a közösülés képével akkor egészül ki, amikor tanterem és hálószoba azonosítása is végbe megy. A tantermi odahajolás, odasúgás az ágyban való összesimulás megfelelője lesz. Helyszínek és cselekedetek is helyet cserélnek, ahogy korábban szerepek és nemek is helyet cseréltek. A szeretkezés a tanteremben válik erotikussá, a tanítás pedig a hálószobában kielégítővé. A diáklány erotikus esszéje, pornó-tanulmánya elvonultan, egy vécéhez hasonló helyszínen katalizálja a megsavanyodott író férfiasságát. Mindez mai nyelven: sexchat. Ekkor a tanító tanul valamit, és el is jut a maszturbációig, a beismerésig, tolla ismét írt. Viszont a publikum elé már csak a tagadás, a nem akarás és annak eredménye, a – már nem erotikus – nyögés jut el. A nem akarás díja a nyögés. A bűn elutasítása, a visszatáncolás, a bénaság, az impotencia ki van nevetve. Továbbra is menő levarrni a diáklányokat, és továbbra is gáz lebukni, de a lány többé nem áldozat, hanem maga is a nevetők, a le nem bukott kollégák, és a lenéző feleségek oldalán áll.
A tanterem a szakítás színtere. Ugyanaz a helyszín, ahol a vonzalom is létesült. Az első randi helyszínén mondják ki az utolsó szót. „Azt írd, amit tudsz!” – mondja Miller. „Ez éppen az!” – feleli a lány. Csak nem ekkor csúszik le az éteri szépség a banális testiségbe? Az irodalmár vámpír leleplező momentuma: vamp-ír. Többé nem fér bele a tudományoskodó küllembe a túlfűtött szexualitás, levedli, szétfeszíti, feltárul és vetkőzik, de a túlzott direktség végül elijeszti a prédát. Utóbbi gondolatban és a sufniban még mer, egy privát csók erejéig még képes, ám aztán megriad magától, megriad a felszabadulás erejétől. A hisztéria előbb túlhajtja az át nem lépendő határon, majd visszarántja. Kollégája meg is dorgálja: „én tudom, hol a határ, te nem tudod”.
A feleség kifaggatja kedve szegett, leleplezett férjét. Arra kéri, mondja el, ismételje el fejből – mert ő tudja, hogy amaz szóról szóra megjegyezte – hogyan írt róla a diáklány. A szintén fásult, egész nap kihívó öltözetben fel-alá járkáló nő, aki komplett fizimiskájával mintegy a szexre bármikor nyitott szenvedély letéteményeseként van jelen, az irányába szinte teljesen érdektelen férfi izgalmát akarja kihasználni. Hirtelen gerjedelmet lát, és egyből cselekszik. Előbb céltáblának öltözik, a pénisz céltáblájává változik, majd a diáklányban gyökerező gerjedelem tolvajlását kísérli meg. Az aktust persze félbe szakítja a feleséggel egyébként is kacérkodó bohókás kolléga.
Az egész film terápia, melyben a cél nem más, mint a szexképtelent szexre kényszeríteni, feladatni, megszegetni vele azokat a szabályokat, melyeket „valaki” kulturális és – nos – jogi minimumnak nevezne. És ha nem képes? Akkor hirtelen színjátékká minősül át minden, és kiderül, hogy végig lejáratás zajlott. A lejáratók, akik maguk is sérültek és kiéhezettek a legsérültebben élvezkedve, őt kizsigerelve ússzák meg az elszámoltatást. A legnyomorultabb végzi a legrosszabbul. Ezentúl az a büntetett fél, aki nem gyakorolja, hanem eltűri a bántalmakat. Az ártalmatlanokon győzedelmeskednek az „ártatlanok” = a megúszók, az összeesküvők, tehát azok, akik a törvényt írják, akik az ártatlan és ártalmatlan szerepeket definiálják. Akik a lapot osztják. Cairo elsőre merésznek tűnő barátnője sok tekintetben Millerrel azonos sorson osztozik: felpiszkálja valaki érzelmeit, aki aztán kizsigereli őt. A kezdők problémája. Ez azt üzeni, hogy másra – akár tudtunkon kívül – hatást gyakorolni veszélyes dolog. Az áldozathibáztatás fő tételmondata hangzik úgy, hogy „minek ment oda?” – a film maga is ezt mondja. Úgy tűnik, hogy a rekonstruktív szoftpornó premisszája ismét a szimbolikus kasztráció konklúzióját valósítja meg. A „rape & revenge” szubzsáner pusztító, bosszúszomjas nőket kreált a férfiak örömére (akik sokszor az előbbiek zsarnokaként működő gonosz anyát is legyőzik – helyettük), a Miller’s Girl pusztított, kasztrált férfiakat gyárt a nők örömére. Célt tévesztenek? – talán.