„Hát persze, hogy a Tyler Rake: A kimenekítés is a VICO filmje!” – hangozhatott volna el, ha Andre Parks képregényíró és az Russo testvérpár agyszüleménye 30 évvel korábban született volna meg, és a Netflix helyett apánk-anyánk videókazettás polcának szerves része lett volna. Mert ától cettig ugyanabban a mentalitásban született, mint a 80-as évek összes „egyszemélyes kommandó, a legjobb emberünk, akire minden halálos küldetés rábízhatunk” filmje, lásd Chuck Norris, Michael Dudikoff, Dolph Lundgren és még sokan mások. Csak most 2023 van, a nagy vörös N logót látjuk az elején, ugyanis a mid-to-low budget mozik gyakorlatilag megszűntek, a streamingszolgáltatók és a még létező stúdiók szeszélyén múlik, hogy láthatunk-e klasszikus akciófilmet, amiben nem kell szuperhősgúnyát húzni, ahhoz zöld utat kapjon a gyártásra.
Ha már szuperhősfilmek, a Marvel-gépezetet éveken át pátyolgató Joe és Anthony Russo-nál elég keményen beakadt ez a „badass antihős, aki legyalul egy fél országot” tematika. Viszont a Tyler Rake: A kimenekítés-nek és folytatásának az a hatalmas előnye a borzalmas A szürke ember-rel szemben, hogy a rendezés le lett passzolva Sam Hargrave-nek. Aki nemcsak évtizedes kaszkadőrveterán Hollywood berkein belül, hanem az utolsó két Bosszúállokban már a second unit-ig feldolgozta magát, így a Russo-k egyfajta hálagesztusként adták oda neki ezt a projectet. Ha pedig egy ex-kaszkadőr csávónak szabad kezet és szabad büdzsét adsz, abból általában elég látványos dolgok szoktak kisülni. Mert hát ugye ez a szakmájuk, robbanások, tűzpárbajok, bunyók, üldözések és életveszélyes szekvenciák konstruálása, az akciófilm legprimerebb elemeinek tökéletesre csiszolása. De, hogy valami értelmes vagy fajsúlyos történet is van ezek mögött, az más kérdés. Általában nem.
De lehet nem is kell ezt túlbonyolítani: Főhős vigye kijelölt személyt A-ból B-be, miközben a rosszfiúk próbálják őket megölni, lényegében ez volt az első film receptje és a folytatás se variál sokat. Tyler Rake alias Chris Hemsworth, a katonából lett zsoldos sikeresen kimentette célpontját az indiai bűnbandák és a korrupt rendőrség markából, viszont ebbe kis híján bele is hal, ezért társának kell egy dubai magánklinikán összerakni majd kényszernyugdíjba küldeni az osztrák hegyekbe. De egy szuper soldier sose pihenhet, Tyler-t hamarosan meg is látogatja egy titokzatos férfi (Idris Elba öt perc alatt lenyom mindenkit karizmában), aki felkérdi az új misszióra: Kimenteni Tyler ex-feleségének húgát (aki egy grúz gengszter trófeája lett) és annak gyerekeit az országból. Tyler-t nem kell sokat győzködni, fegyver föl, két társ az oldalán és indulhat a rendületlen akció-úthenger. Vagyis az ok amiért a filmet elindítottuk.
A Kimenekítés 2 forgatókönyve még a zsáner eléggé alacsonyra zuhant mércéjéhez képest is annyira klisés és primitív, hogy az már a pofátlanság határát súrolja. Keserűen viccelődünk azzal, hogy vajon mikor fogja a ChatGTP átvenni az emberek munkáját, de amit Joe Russo idekozmált, annál szerintem még egy mesterséges intelligencia is jobban megerőltette volna magát. Amikor nincs fegyverropogás meg csonttörés, egydimenziós figurák morális dilemmáit („Jaj, Tyler nem volt jelen a rákos gyereke halálánál és most így vezekel!”), borzalmas dialógusokat és egysorosokat kapunk, csak ezeket nem tudunk ahhoz a nosztalgiához kapcsolni, ami rózsaszínes köddel vonja be gyerekkorunk C kategóriás remekeit. Nem őszintén gügye, inkább cinikusan és lustán kiszámolt ostobaság, viszont a film nagy szerencséje, hogy nem a karakterdráma van előtérben.
Ugyanis a 25.-ik perc környékén indul be a mészárszék, amikor Tyler és társai betörnek egy grúz börtönbe, hogy megszöktessék a kis családot. Hargrave akciószekvenciái masszívak, lendületesek, pörgősek, remekül megkoreografáltak és helyenként piszok brutálisak. Stílusa egyszerre gyökerezik a Rambo/Kommandó érában és az új idők hatásaiban. Legyen az a John Wick széria testdobásokkal és dupla fejlövésekkel kombinált killjei, a Rajtaütés 1-2 hosszú snittekében kitartott naturalizmusa (amiben súlyzókkal vernek szét fejeket vagy üvegcserepekkel szabdalnak artériákat) és a Call of Duty játékok küldetéseit idéző, minden szituációt folyamatosan fokozó struktúra. Nem elég szimplán megszökni egy börtönből, szökés közben legyen egy óriási tömegbunyó a rabok és az őrök között, utána váltsunk egy autósüldözésbe, ahol a hőseinket hajszoló motorosok gránátokat dobálnak, majd meneküljünk tovább egy vonattal, amit meg helikopterek és elitkommandósok támadnak meg.
Szóval látszik, hogy volt pénz és azt kihasználták. Hemsworth-nek jól áll ez a humán tank szerep, jól áll a kezébe az M60-as gépfegyver, jó olyan filmben látni, ami kihasználja a fizikalitását, plusz jön hozzá az a dörmögő hang, a szexi akcentussal és fizimiskával. Hiteles akcióhősökből úgyis nagyon híján vagyunk, (az öreg George Miller is láhatott benne valamit, ha becastingolta a Furiosa-ba), de az oldalán harcoló Golshifteh Farahani is jó egyensúlyban tartja a férfi-női badass arányokat. Hogy a 30 percesnek reklámozott egysnittes első harmada egy nyilvánvalóan összeollózott bullshit, már rá se rántok, mert azért mégiscsak kiváló technikai-kaszkadőri teljesítmény, amit a stáb itt lenyom. Az viszont már frusztrálóbb, hogy a klasszikus praktikus effektekbe és pirotechnikába folyton belerondítanak a látványosan szar CGI helikopterzuhanások meg robbanások. Hogy ha John Woo majdnem harminc éve, kamera előtt robbantott fel igazi helikoptereket, nem értem miért nem tudják ma 2023-ban megoldani. Mintha ez kötelező elem lenne egy streamingre kiküldött filmnél.
Íratlan szabály, hogy a legnagyobb patront a végső leszámolásra kell tartogatni és úgy tűnik, A kimenekítés 2 is tartja magát ehhez (egy bécsi high-tech negyedet változtatnak kvázi háborús zónává). Megvan hozzá a „dramatikus” ív, a főgonosz, a henchman-ek, a showstopper pillanat egy felhőkarcoló oldalán. Csak aztán hirtelen ráeszmélsz, hogy még van húsz perc a filmből, ezért némi időhúzás után, egy erősen antiklimatikus, mano-a-mano bunyóval zárul, ami előtt ráadásul a legfeleslegesebb és legrosszabb mellékszereplőért kéne izgulnunk. Ha belegondolok A kimentés 2 legnagyobb meglepetése, hogy az önszabotáló részei ellenére is tudtam szórakozni rajta, kb úgy ahogy az első részen. Egy szép nagy húsgombóc ez a film, megvan az ideje és helye, amikor ráfanyalodhat és jóllakhat vele az ember. Tyler Rake-et garantáltan látni fogjuk egy harmadik részben, de előtte inkább zárják be Joe Russot egy fáskamrába.