Ha mindenki csinálja, nem lehet megbüntetni érte senkit – onnantól a büntető a bűnös. Egy reggel csak a visszahúzódó, introvertált kinézetű srácot találják a tanteremben. A többiek George Harrison Beware of Darkness-ére az éjszakában futkároznak. Úgy futnak bele a sötétbe, mint a mai magyar filmek fiataljai a Balatonba: szabadon, láncaikat levetve, miközben a zene azt… Folytasd az olvasást
Author Archives → Havassy Gergely
Féltékenységi záradék: Companion ideológiakritika
A legkésőbb a ‘70-es évek óta férfiak ellen hergelő, előbb preventív, később kombattáns ideológiának hazudott reakciós agresszionizmus immár nem horrorban, a múlt démonaként, és nem is thrillerben, előbbi rossz hagyományaként, hanem sci-fi-be oltott women in peril-filmben, jövőkoncepcióként állítja fel sáncait. A slasherből ismerős felállást a ’80-as, ’90-es és 2000-res évek vulgarizálódó rape & revenge filmjeinek… Folytasd az olvasást
Pilotkényszer és hisztériadramaturgia: Pingvin
Élénken él bennem az emlék, hogy 2012 és 2015 körül a mindennapi filmes diskurzus része volt ama topik, hogy a sorozat mint olyan lehet a XXI. század formátuma, mely majd forradalmasítja azt, amit a film – lévén hosszúsága korlátolt – nem tudhatott kiaknázni. Hasonló gondolatok motiválták az 1920-as években azt a koncepciót, hogy a film… Folytasd az olvasást
Trutymontázs – Beetlejuice Beetlejuice
Az 1988-as Beetlejuice a ’37-es Topper, a glamúrfilm-karriervígjáték és kísértetfilm tranzitzónájában egyensúlyozó műfajalakulat örököse. A friss házasok üdeségével az életet kétpofára zabáló pár autóbalesetet szenved, majd a problémákkal küzdő, a párkapcsolati egységet széthúzó ellenérdekek, elfojtott vágyak és szorongások súlyától meggörnyedt kínlódók segítségére siet. A halál észrevétlen jön, akár a Rémálom-filmekben az álom, az ember épp… Folytasd az olvasást
Az érdekes és az érdektelen – Kalmár György: A válság mozija
A fővonalas Hollywood, a nyugati mozikultúra narratív válsága legkésőbb 2015 óta az evidenciák közegében létezik, legnagyobb műfajai és mítoszai ekkorra elérték klimaxukat, többé-kevésbé méltó végüket. Az ezt követő közel 10 év azon tapasztalat elmélyült, permanens újratapasztalásának jegyében telik, hogy a posztklasszikus filmi elbeszélésmódnak is van határa, melyen túlról érződni kezd az autentikus elbeszélések hiányának vákuuma…. Folytasd az olvasást
Kozmikus slasher: Alien – Romulus
SPOILERES!!!!!!!! 1. Az Alien-mozimítosz a parazita magzatok elhajtásának, az egyetemes globalizmus kozmikus gazdaságtanának valamint posztpolitikájának történeteiből áll. A 2024-es film egyesíti az első négy tanulságait: a széria ’79-től ’97-ig építi a hidat xenomorph és ember között. 1997-ig bezárólag az újabb és újabb filmek mind távolibb jövőbe helyezték a technológiai-biológiai borzalmakat, ezzel tovább és tovább odázva… Folytasd az olvasást
Kinek a pap, kinek a LAN – Ördögűzés
Ördög és önreflexió A világból vészesen szökő hit és bizonyosság kérdésére a mai filmben – az autentikus narratívák után kutató számtalan válság(os) műfaj közül – a horror reagál regeneratív igénnyel. A rettenetes, elviselhetetlen valóság műfajában üti fel fejét a nagyobb rendező elv iránti vágy. Az Immaculate és a The First Omen (ikerfilmek) a gonosz princípium… Folytasd az olvasást
A pokol üres: A pokol kapujában
Szerpentinen lábait feldobott kocsi páráll – ködgomoly. – Akár Basó is írhatta volna. A pokolábrázolások és pokolfilmek nem okfejtésekben, hanem ítéletekben gondolkodnak. Miképp a slashernek, a pokolfilmnek sem tesz jót, ha vívódások és motivációk, intelligens döntési helyzetek és komplex karakterdrámák zsúfolódnak bele. A kafkai ítéletalkotás mintájára: okok – nincsenek. „A földgolyónak volt egy rossz napja.”,… Folytasd az olvasást
Pandúrok és traumatológia: Bad Boys 4
A klasszikus magányos hős története a letelepedéssel ér véget, mely gyakran a házasságon keresztül teljesül. A kötöttségek nélküli, alkalmi társakkal és alkalmi nőkkel operáló hős röghöz kötött volta, intézményes, társadalmiasult jellege új konfliktusokat teremt. A túszul ejtett család és a rendőri szerv mint akadályozó tényezők a társaslét folyományai, a felnőtt, felelősségteljes hős kihívásai, általuk regenerálódik… Folytasd az olvasást
Az édenbe nincs visszaút: Furiosa
Töredelmesen bevallom, hogy a Mad Max-filmek első három részét semennyire nem kedvelem. Értékelem őket, sok izgalmat tartogat a koncepció, de javarészt nekem kell kiimádkoznom belőlük a lényeget, nem tűnnek úgy, mint amik túlzottan partnerek saját élményük kiteljesítésében. A legnagyobb csalódást anno az első rész okozta, a második-harmadik már legalább részben megközelítette azt az őrültséget, amit… Folytasd az olvasást