Tégy egy szivességet: Ölj meg újra!

Dave Bautista az elmúlt években többször is nyilatkozott arról, hogy számára a színészet bizony komoly dolog és sokkal többet szeretne elérni ezen a pályán annál, hogy egy újabb pankrációból érkező akcióhősként hivatkozzanak rá. Az ilyesfajta megnyilvánulásokat érdemes a helyén kezelni, de Bautista esetében tényleg érződik, hogy a fickó próbálkozik. Eddigi pályafutása során olyan rendezőkkel dolgozott… Folytasd az olvasást

Farkas emberek, 2024 és 2025

Vannak szörnyek, melyek elpusztíthatatlanok. Legalábbis a horror műfaján belül, gondoljunk csak a vámpírokra, zombikra vagy épp a farkasemberekre. Ezek a kreatúrák szinte a zsáner megszületése óta folyamatosan képviseltetik magukat a különböző művészeti ágakban, legyen szó irodalomról, filmművészetről vagy éppen videojátékokról. Néha-néha talán megpihennek kicsit és rövid időszakokra eltűnnek a rivaldafényből, hogy aztán újult erővel törjenek… Folytasd az olvasást

Könnyű kezű káromlás: Eretnek

A 2024-es év nem indult éppen fényesen horrorfilmes szempontból, hiszen a zsáner rajongói rögtön olyan, közel nézhetetlen alkotásokkal találhatták szembe magukat, mint a gyilkos medencével riogató Éjszakai merülés vagy a démoni erők által megszállt plüssmacit fókuszba helyező Képzeletbeli. Idővel aztán megérkeztek a minőségibb produkciók is, jelenleg pedig már ott tartunk, hogy egész sok figyelemre érdemes… Folytasd az olvasást

Hallucinogén átokföldje: Halott ember

„Minden éj s napon pedigLesz, ki búra születik.Minden nappal s éjszakánLesz, kit sorsa kéjre szán.Lesz, kit sorsa kéjre szán,S lesz, kit örök éjre szán.”William Blake:Az ártatlanság jövendölései,fordította Kálnoky László Halott ember. A legfeketébb cím. Semmi jót nem ígér. Jim Jarmusch vizionárius haláltánca ott kezdődik, ahol egy tipikus western véget ér. „Nem tanácsos halott emberrel utazni”,… Folytasd az olvasást

Pilotkényszer és hisztériadramaturgia: Pingvin

Élénken él bennem az emlék, hogy 2012 és 2015 körül a mindennapi filmes diskurzus része volt ama topik, hogy a sorozat mint olyan lehet a XXI. század formátuma, mely majd forradalmasítja azt, amit a film – lévén hosszúsága korlátolt – nem tudhatott kiaknázni. Hasonló gondolatok motiválták az 1920-as években azt a koncepciót, hogy a film… Folytasd az olvasást

Teszkós vérontás: A bérgyilkos 2024

Filmrajongó számára nincs fájdalmasabb procedúra, mint amikor a kedvenc rendezője legújabb munkájáról kell leszedni a keresztvizet. Ebben a szakmában méltósággal megöregedni, ritka mint a fehér holló. Amikor Martin Scorsese vagy egy jobb napot kifogó Ridley Scott letesznek valami erőset, az a kivételt erősítő szabály. Sokkal gyakoribb az alkotói zeniten rég túljutott, energiatartalékokkal elkészült direktorok száma,… Folytasd az olvasást

Kozmikus slasher: Alien – Romulus

SPOILERES!!!!!!!! 1. Az Alien-mozimítosz a parazita magzatok elhajtásának, az egyetemes globalizmus kozmikus gazdaságtanának valamint posztpolitikájának történeteiből áll. A 2024-es film egyesíti az első négy tanulságait: a széria ’79-től ’97-ig építi a hidat xenomorph és ember között. 1997-ig bezárólag az újabb és újabb filmek mind távolibb jövőbe helyezték a technológiai-biológiai borzalmakat, ezzel tovább és tovább odázva… Folytasd az olvasást

Kinek a pap, kinek a LAN – Ördögűzés

Ördög és önreflexió A világból vészesen szökő hit és bizonyosság kérdésére a mai filmben – az autentikus narratívák után kutató számtalan válság(os) műfaj közül – a horror reagál regeneratív igénnyel. A rettenetes, elviselhetetlen valóság műfajában üti fel fejét a nagyobb rendező elv iránti vágy. Az Immaculate és a The First Omen (ikerfilmek) a gonosz princípium… Folytasd az olvasást

Hamis profi: Hitman

Belenézel reggel a tükörbe, ugyanaz a megsárgult, unalmas kispolgári arc néz vissza rád, mint az elmúlt évtizedekben. Időről-időre persze fellobban benned a vágy, hogy valaki más legyél, egy menőbb, karakteresebb ember, akinek az élete minden csak nem a normális. Hogy bárcsak meglenne benned a bátorság, hogy változtass. Olyan mindennapos álom ez, amit lehet tagadni, csak… Folytasd az olvasást

Néma gyereknek rezsimje se érti a szavát: Boy Kills World

Tetszik vagy sem, de a videójátékos filmadaptációk korát éljük. A 90-es évek korai bűntettei (Super Mario Bros, Street Fighter, Double Dragon) és a 2000-es évek Paul W. S. Anderson és Uwe Boll által leuralt korszaka után végre eljutottunk oda, hogy nem megy ritkaságszámba, ha születik egy nézhető videójátékfilm. Amíg sorozatfronton már készült nem egy fantasztikus… Folytasd az olvasást