A frontvonal krónikásai: Polgárháború

A modern sci-fi egyik legkülönlegesebb hangú vizionáriusa, Alex Garland úgy döntött, a mesterséges intelligencia (Ex Machina), egy Stalker parafrázis (Expedíció), messiáskomplexusos fejlesztők (Devs) és egy folkhorrorba oltott traumafeldolgozás után sokkal közelebbi, kézzelfoghatóbb témához fog nyúlni. Legújabb rendezése egy háborús mozi, amihez az A24-nél megszavazták a stúdió eddigi legmagasabb, 50 millió dolláros költségvetését, amivel mindenképp egy… Folytasd az olvasást →

Antiember: Majomember

A destruktivitás orgiái már legalább 20 éve végérvényesen leváltották a dramatikus és lelki beteljesedéseket. Király Jenő poénosan még a John Woo-filmek öldöklési fináléit nevezi meg (az akkor már!) a pornót is maguk mögé utasító halálfilmek jelentős példáinak. John Woo-tól John Wick-ig tekintve a Góliátok és intrikussá lecsúszott Dávidok mitológiáját az erőszak- és halálfilmek dekadens evolúciója… Folytasd az olvasást →

Rémlepény és méhkoporsó: Az első Ómen

Az eredeti Ómen-filmek története szerint a sátánfattyat anya szülte – anya sakál –, itt apa nemzette – apa sakál. A nemek megfordítása sajátos családfakérdést hoz előtérbe. A régi filmekben rémanya, itt béranya hordja ki a sátán fiát, és egyáltalán: a korábbi mitológia a születés után játszódik; a 2024-es hozza vissza a narratívát a fogantatás és… Folytasd az olvasást →

Én vagyok a jó királyfi: Dragon’s Dogma 2

A harmadik részre csúcs lesz. Úgy értem a Dragon’s Dogma 3 már tényleg egy remekmű lesz, pont ahogy beígérték, és pont ahogy a rengeteg, tízpontos kritika írta – a Dragon’s Dogma 2-ről. Nem értem mit hadoválnak. Keresem én a tízpontos játékot ebben a nyolcpontosban, de nem találom sehol. Talán azért, mert én tényleg végigjátszottam, kijátszottam,… Folytasd az olvasást →

A kaidzsú visszanéz – Godzilla X Kong: Az új birodalom

A természeti erők ellen való harcot előbb ezek egymás ellen való kijátszása, majd leigázása és hasznosítása követi. A földrengések és cunamik kulturális hagyománya találkozik a szintén ezek erejét és jelentőségét képviselő atomkatasztrófával. A fenséges dimenzió – az elitizmus ellenkezése dacára – támaszkodik, sőt, alapoz a méretekre; hívószava: a nagy, az erős. Ezért fenséges kor a… Folytasd az olvasást →

Családban marad a dobócsillag – House of Ninjas

Elég biztos a tippem, hogyha végzünk egy itthoni felmérést, hogy a nindzsa szóról kinek mi jut eszébe itt Magyarországon, senki se fog egy történelmi kiselőadást tartani a japán klánháborúkban szolgáló bérgyilkosokról. A várhatóbb válaszok: Michael Dudikoff és az Amerikai nindzsa. Franco Nero, mint a kék szemű fehér pizsamás nindzsa. Hát persze, hogy a nindzsa bosszúja… Folytasd az olvasást →

Enyém a fele királyságod: Unicorn Overlord

Van ebben az országban legalább három, de az is lehet, hogy négy ember, akinek mond valamit a Vanillaware név, ők jól tudják, hogy ez a márka a maga sajátos kis kategóriájában garancia a kimagasló minőségre, de nem a nyugati népszerűségre. A Vanillaware egy japán fejlesztőcsapat (általában a SEGA/Atlus a kiadójuk), ráérősen dolgoznak, évekig elszöszölnek 2D-s,… Folytasd az olvasást →

Tök élet(te)len napok: Tökéletes napok

Megígértem magamnak, hogy nem írok erről a filmről, nem fertőzöm meg az értelmezés ocsmány arroganciájával, de egyre másra olyasmiket hallok/olvasok, hogy mégis írni fogok. Amolyan segélykiáltásnak is fel lehet fogni: valaki mondja meg, én értem félre ezt a filmet? Vagy valamiért leragadok annál a szempontnál, amit fel fogok most hozni, holott egy számomra ismeretlen okból… Folytasd az olvasást →

A szenvedély obszcén vágyálma: Csábító leckék

A kifinomult ember filmet ugyanúgy választ, mint könyvet: borító alapján. A Miller’s Girl (Csábító leckék az itthoni forgalmazási címe) plakátja két forgatókönyvet lenget be: 1.) apa-problémás lányok számára készült tanárbácsi-softporn, vagy 2.) impotens férfiaknak diáklány-softporn. A túlírt párbeszédek minden diskurzust játszmává alakítanak. Frappáns frázisok és meglepő rögtönzések, kizökkentő kezdeményezések és precíz visszalépések tangója tereli a… Folytasd az olvasást →

Adaptációs nehézségek – Dűne: Második rész

Michael Crichton 1990-es regénye egy Bahía Anasco nevű faluban kezdődik, ahová üzemi balesetet ért pácienst hoznak, Carter doki fogadja (Roberta Carter, na), a következő fejezetben egy Mike Bowman nevű dallasi ingatlanfejlesztési vállalkozó hallja a lánya sikolyait, ötven oldal környékén már jártunk a Clínica Santa Maria laboratóriumában, a Columbiai Egyetem Orvostudományi Központjának trópusi betegségekkel foglalkozó osztályán,… Folytasd az olvasást →