Enyém a fele királyságod: Unicorn Overlord

Van ebben az országban legalább három, de az is lehet, hogy négy ember, akinek mond valamit a Vanillaware név, ők jól tudják, hogy ez a márka a maga sajátos kis kategóriájában garancia a kimagasló minőségre, de nem a nyugati népszerűségre. A Vanillaware egy japán fejlesztőcsapat (általában a SEGA/Atlus a kiadójuk), ráérősen dolgoznak, évekig elszöszölnek 2D-s, ámde gazdagon díszített, szépen animált játékaikon (mint az Odin Sphere, a Muramasa: The Demon Blade, a Dragon’s Crown, vagy a 13 Sentinels: Aegis Rim). A Unicorn Overlord is ilyen, egy tíz éves munka eredménye.

Pedig a felszínen nem feltétlenül látszik, hogy bármilyen tekintetben kiemelkedne műfajában. Ahhoz bele kell merülni, hogy lássuk, mit tud. És mit tud, mihez hasonlítsam? Gondolom, senkit nem segítek ki azzal, hogy az egyik kedvenc Vita-játékomat hozom példaként, a Grand Kingdomot, ami egy még korábbi PSP-s Vanillaware-játék, a Grand Knights History örökségét viszi tovább a Spike Chunsoftnál. Ezek, kérem szépen, körökre osztott taktikai szerepjátékok, amelyben királyságot is menedzselgetni kell. Némi rokonságot vélhetünk felfedezni a Fire Emblem és Final Fantasy Tactics játékokkal is.

Talán a legközelebbi nyugati példa (szerényen takarjuk le a King Arthur: Knight’s Tale-t) a Heroes of Might and Magic-sorozat, és valóban, a Unicorn Overlord nagyon sok elemében egy kicsit hasonlít rá. Itt is különböző, hamar kifáradó egységcsoportokat indíthatunk el kalandos útjukra egy-egy központi épületből, de ezek a harcosok nem csak feláldozható tölteléklények, hanem saját személyiséggel rendelkező, fejleszthető karakterek. Tetszőlegesen variálhatjuk a kis csapatfelállást, a térképen megjelenő ellenfélkupacok összetételének megfelelően érdemes kiválasztani, ki kinek menjen neki.

A csaták körökre osztottak, de automatikusan „játsszák magukat”, cserébe teljesen átugorhatóak, mintegy jelezve azt, hogy egyrészt nem ez a lényeg, másrészt egy ponton monotonná válhat ez a része. Akkor hát mi a lényeg? Nos, nagyon sok átvezető videó van, sok visual novel-szerű szegmens, de még több időt töltünk el a különféle képességek, taktikai formációk, küldetések és fejlesztések menedzselgetésével, akárcsak az emlegetett rokon-játékokban.

A Unicorn Overlord hangulata jellegzetesen japán: az európai középkort mímelő, de azért mégiscsak rajzfilmes fantasy közegbe melodramatikus, pátoszos és kínosan lelkes karakterek tolakodnak be, de ezt nem feltétlenül negatívumként említem – ehhez kell az elvárásainkat igazítani. Ami erre épül, egy lenyűgözően gazdag és jól megkomponált királyság-eposz, küldetések és történetfejlemények tucatjaival, jól érezhető és látványosan kivitelezett progressziós rendszerekkel.

A legapróbb vizuális elemek, zenék és hangeffektusok is elismerésre méltóak itt, mind a térkép, mind a kezelőfelület rendkívül élénk, mozgékony elemek, elegáns effektusok tucatjai biztosítják a hangulatot. Még fontosabb, hogy ez a játék tele van minőségi tartalommal, jól megírt szövegekkel, érdekes küldetésekkel és trükkös feladatokkal, és ezt a gazdagságot, nagyságot ügyesen-okosan adagolja (még ha elsőre egy kicsit túl soknak is érződik).

Választhatunk több nehézségi fokozat közül, ahol a nehezebb szint egy kiegyensúlyozottabb, mélyebb taktikai játékot mutat meg, és ahol az egyébként nem túl stresszes időlimit is elkezd tényező lenni – de választhatjuk a sztorimódot is, amelyben kis csapatjaink instant elkenik mindenkinek a száját. Így hát papíron tudnám ajánlani bárkinek, de azért mégiscsak be kell látnom, hogy ennek a műfajnak szűkebb a célközönsége. Úgy mondom inkább, hogy még azokat is ügyesen betanítja, akik esetleg nehezebben viselik a szöszölősebb, figyelmet igénylő (és valljuk be, elképesztően hosszú) játékokat.Éppen ezért félek azt mondani, hogy az év sikerjátéka lesz (nem, nem lesz), de azt valamivel bátrabban mondhatom, hogy hiába mostanában a remek felhozatal, a Unicorn Overlord így is az egyik legjobb és leggazdagabb taktikai szerepjáték, ami valaha megjelent – ugyebár, Vanillaware-minőség. Igazán megjegyezhetjük ezt a nevet.