Roger Zelazny 1969-es regénye, a Damnation Alley a következőképpen kezdődik: egy Hell Tanner nevű motoros szivarcsikket pöccint egy sirálynak, aki nagy nyekkenéssel arrébb gurul, le a láthatárról. A csávó berúgja a motort, üldözés jön, két oldallal később le meszelik. Lapozunk párat, Hell Tanner bevállal egy öngyilkos küldetést Amerika nukleáris viharoktól sújtott, halálos útján, annak reményében,… Folytasd az olvasást
Retrospektív cikksorozatunk főhőse Stephen King, ugyanazt a ying-yang dualitást élte meg a 80-as években, mint a popkultúra megannyi sztárja: Szakmailag sikert, sikerre halmozott, ekkor írta legjobb könyveinek nagyját, munkáit pedig olyan nagyszerű filmesek vitték a vászonra, mint Kubrick, Carpenter vagy Cronenberg. A csillogó karrier mögött közben végig ott lappangott egyre durvábban elhatalmasodó alkohol- és drogfüggősége,… Folytasd az olvasást
Az X-Tróval a mai napig nem tud sem a kritika, sem a közönség mit kezdeni. Maradandó hírhedtségét be lehet tudni annak, hogy a nyolcvanas évek elején felvésték a Video Nasty listára, a brit erkölcscsőszök hisztérikus borszorkány-üldözését, akarom mondani horrorfilm-üldözését hivatalos keretek közé foglaló pellengér-dokumentumra, amely azon kívül, hogy az ínyenceket a helyes irányba terelte, sok… Folytasd az olvasást
A remekművek sokfélék, de a rossz filmek között is lehetnek számottevő különbségek. Kevesen tudhatnak erről annyit, mint Stephen King (és az ő tábora), hiszen a műveiből készült mozgóképes adaptációk között köztudottan egymást érik a hulladékok – amelyek állaga ugyanakkor a rothadás, a mállás más és más stációit mutatja. A Maximális túlhajtás esetében maga a filmesektől… Folytasd az olvasást
Egy dilemma: látsz egy filmben valamit, amin felröhögsz, majd rögtön utána elbizonytalanodsz. A filmmel együtt nevettél, vagy magán a filmen? Nem mindegy, ez az apró különbség választja el az okos fricskát a lusta önismétléstől. 1996-ban mikor kijött a Sikoly, ez még könnyen megválaszolható kérdés volt. 2022-ben, három folytatás után, ötödjére már szinte biztosan mi vagyunk… Folytasd az olvasást
Miután Steven Spielberg 1975-ben kasszát robbanott a Cápával, egy ideig mindenki emberre támadó állatokkal riogatta a jónépet. Medvék, halak, rovarok, kutya, anyámkínja, minden megvolt, amit egy pénzéhes producer/rendező ellenünk fordíthatott. Ennek a pár éves hullámnak egyfajta stiláris végpontja Russell Mulcahy 1984-es debütálása a Razorback, amiben ezúttal egy óriásira nőtt vaddisznó tizedeli az ausztrál préri lakosságát…. Folytasd az olvasást
Jó időben jó helyen lenni az életvezetés művészetének egyik kulcstényezője, és egy fiatal, független amerikai horroristának kevés jobb elfoglalható pont adódott a XX. századi tér-idő koordinátán Sam Raimi baráti körénél a 80-as évek elején – amely kör egyúttal magában foglalta a Coen testvéreket és holdudvarukat is. Scott Spiegel S. Raimi és Bruce Campbell középiskolai osztálytársa… Folytasd az olvasást
A kilencvenes évek első fele Hongkongban olyasfajta várakozással telt, mint mikor a sínek közt terpeszben próbálod útját állni a feltartóztathatatlanul közeledő Orient Expressznek. Minden porcikád sajog a szorongástól, elugranál, csak éppen az egzisztenciális málha terhe a helyedre szegez. Ebben a stressz-miazmában várta a városállam népe 1997 július 1-ét, amikor Hongkong visszakerül Kína tulajdonába, 150 év… Folytasd az olvasást
Nem kívánok oldalakon keresztülelmélkedni: 2021 számomra minden tekintetben a stagnálás esztendeje volt, filmes szempontból pedig csupán néhány hangyalépéssel volt, mint a szaharai szárazságot idéző 2020. Bár a filmstúdiók szép lassan kezdenek magukhoz térni a COVID miatti sokkból, ez korántse hozott mozi-reneszánszt. A streaminggyártók „kontentmennyiség mindenek fölött” mentalitása, a mozipiac szűkülése és egyre durvább polarizálódása (200… Folytasd az olvasást
The Card Counter Mindannyian a létezésünk börtönében járjuk lassú köreinket, csak van, aki nem engedheti meg magának a luxust, hogy elfeledkezzen erről a tényről. Ilyen sorsverte figura a Paul Schrader letaglózó karaktertanulmányának fókuszában álló William (Oscar Isaac) is, aki éles szemével nemcsak a szerencsejátékok szabályszerűségeit, hanem – a katonai börtönben, ahol éveket húzott le –… Folytasd az olvasást