Címke: videojáték kritika

Tovább

Fejetlenség – Dragon Ball: The Breakers

Képzeljük el, milyen lehet egy szeszélyes nagyhatalom árnyékában élni, amit legfeljebb tökéletesen koordinált és egy hullámhosszon mozgó szövetségesek tarthatnak féken. Képzeljük el, hogy mindez olyan földrajzi körülmények között történik, amely a totális megsemmisülés határán áll, […]

Tovább

Generációs fáziskésés – Valkyrie Elysium

Van egy legendás (nagy hírű, sokak által kedvelt, stb.) PlayStation 1-es japán szerepjáték, a Valkyrie Profile. Én nem játszottam vele – sokan nem játszottak vele! – így amikor a Square Enix végül valahogy arra a […]

Tovább

A nagy franciakulcs-forradalom: Steelrising

Hét éve jelent meg minden idők egyik legjobb játéka, a Bloodborne, és hét év alatt nem érkezett hozzá sem folytatás, sem modern port – nem csoda, hogy a játékipar ott kering a hullája körül, bele-belemar, […]

Tovább

Okkult mátrix: Soul Hackers 2

Az Atlus szerteágazó Megami Tensei-szériájának megannyi ága-mellékvágánya van, kezdve a full frontál démonológiára felszerelt Shin Megami Tensei-től a népszerű sulibulis ezotériában lubickoló Persona-sorozatig – és ez még mindig csak a felszín. Ha egy kicsit is […]

Tovább

Szódával se – Saints Row

A Saints Row-sorozat célja (a jelek szerint) sohasem az volt, hogy maradandó, kimagasló minőségű műalkotásokat tegyen az asztalra, relatíve csendben elvolt a nagy, nyílt világú bűnözőszimulátorok árnyékában a maga sajátos, kikapcsolóbb megközelítésével. Míg a Grand […]

Tovább

Neon Genesis: Xenoblade Chronicles 3

A Xenoblade szériát a Switchre teremtették, és a Switchcset a Xenoblade szériának. Nem szó szerint persze: Wii-re hozták ki először, WiiU-n tovább szenvedett, hardvertechnológiai korlátok közt vergődött mint koca a sárban, csak azért, hogy a […]

Tovább

Színtiszta lendület – Klonoa Phantasy Reverie Series

Nem olyan véletlen a 3D platformerek iránti vonzódásom – legrosszabb esetben is tisztán játékmenetre fókuszáló, absztrakt világokba hívó művek ezek, olyasmit kínálnak, amelyre más médium talán nem is képes. Legjobb esetben egyszerű, világosan kommunikált, konzisztensen […]

Tovább

Totalitás, hézagokkal – Sonic Origins

Papíron az egész nagyon jól hangzik: a SEGA kabalafigurájának négy eredeti nagy kalandja egy csomagban, masnival, extrákkal, Sonic múzeummal, animációs betétekkel, új játékmódokkal, újramesterkedve napjaink bazi nagy, szélesvásznú tévéire, de megtartva az eredeti változatokat is […]

Tovább

Embernek látszani – Vampire: The Masquerade – Swansong

A Vampire: The Masquerade szerepjáték-háttérvilág lényege tömören, hogy a vámpírok köztünk élnek, civilizáltak (már amelyik), saját politikai viszályaik és érdekcsoportjaik vannak, egymás ellen szövetkeznek, de mindig a sötétben. A „Maszkabált”, a legelemibb törvényt mindig be […]

Tovább

Pink odüsszeia: Kirby and the Forgotten Land

Nincs mese, még egy olyan tradicionálisan 2D játéksorozattal, mint a Nintendo Kirbyje, szóval még ezzel is meg kellett lépni az ugrást a harmadik dimenzióba – szükségszerű volt szinte, nem volt máshová előre menni. A Forgotten […]