Posts Tagged → videojáték kritika

Fulci az űrben: The Callisto Protocol

A hetvenes-nyolcvanas évek body-in-pieces fantáziái mára erejüket vesztették, hatásuk szó szerint csontig kopott. Köszönhető ez annak, hogy a gore szinte sorminta, elhagyhatatlan díszítőelem a huszonegyedik század horrorfilmjeiben, horrorsorozataiban. Manapság a műfajnak a hatásvadászat másfajta eszközeivel kell élnie, urambocsá okosabb ötletekkel kell(ene) előállnia annál, mint mikor mondjuk valaki kihányja a saját beleit. Az már más tészta,… Folytasd az olvasást →

Valami rossz – The Dark Pictures Anthology: The Devil in Me

Pedig olyan jól indult. Tizenkilencedik századi Amerika, friss házasok, egy szokatlanul igényes és szokatlanul üres hotel. Udvarias férfi üdvözli őket, bemutatkozik: Henry Howard Holmes. Honnan ilyen… oh a francba, csak előszökkent a sorozatgyilkos-katalógusomból, hogy kiről van szó, ez a Murder Castle-csávó, nem? Amerika első és legproduktívabb mészárosa. A friss házasok nem élik túl, ugye?  És… Folytasd az olvasást →

A süni, aki ott sem volt – Sonic Frontiers

Csak nem jön össze ennek a szerencsétlen sünnek a zökkenőmentes és kényelmes tranzíció 3D-be, pedig volt rá vagy huszonöt éve. A Sonic sorozat hol oldalnézetben, hol térben, hol hibrid módszerekkel igyekszik megtalálni saját identitását, és néha sikerül is megkarcolni a nagyság lehetőségét, de a 3D-s részeket szinte mindig lehúzzák mindenféle technikai problémák vagy kínos narratív… Folytasd az olvasást →

A boszi visszatér: Bayonetta 3

A Bayonetta 3 az utóbbi évek olyan interaktív mesterműveinek sorát gyarapítja, mint a Breath of the Wild vagy a God of War – epikus sztori, amelyben a játékmenet lépten-nyomon lélegzetelállító csavarokkal kápráztat el. A Bayonetta 3 a káosz, a humor, a szexualitás és a csupasz szórakozás hullámvasútja, amelyben minden perc számít. A Démonrabszolgák megidézésének új… Folytasd az olvasást →

Götterdämmerung! – God of War: Ragnarök

„Nap fénye feketül nagy nyarak során, viharok vérszomja támad. / Mit tudtok még?” Bárhol is ütjük fel a verses Edda hősi énekeit, bárhol merülünk el soraiban, könnyen lehet, hogy egyes frázisairól a mai popkultúra ismert alakjai, eseményei juthatnak eszünkbe (gondoljunk erről bármit is), legyen szó Tolkien törpjeiről, a Marvel-féle Bosszúállók délceg egy tagjának kalandjairól, vagy… Folytasd az olvasást →

Vizezett rosé – Resident Evil: Village Gold

Már-már tradíció a Resident Evil szériában, hogy nagyjából egy évvel egy-egy főbb rész után kiegészítő csomagot kapunk, ilyenkor elvarrjuk az esetlegesen lógva maradt szálakat, esetleg kísérleti játékmódokat próbálhatunk ki, amelyek „mi lenne, ha?”-jellegű sztorikat mutatnak be, esetleg egész különálló játéknyi tartalom érkezik. A Village esetén egy kicsit mindent is kapunk, de kiemelkedőnek egyik sem mondható…. Folytasd az olvasást →

Lovagszegény lovagregény: Gotham Knights

Batman ennek a játéknak az elején meghal. Húsz percen keresztül verik szegényt, mire eljutunk a lényegig: a fekete lovag talán nincs többé, de öröksége tovább él. Négy tanítványa / pártfogoltja lép elő az árnyakból, hogy kézbe vegyék Gotham sorsát, amelyben a bűnözés továbbra is súlyos probléma, és ha valaki a Scott Snyder-érában megfogant Baglyok Bíróságának… Folytasd az olvasást →

Dögvész a családra – A Plague Tale: Requiem

Kisebb és közepesebb fejlesztőcsapatok gyakran azzal akarnak kitűnni, hogy minél élethűbb grafikát raknak játékuk alá – ez a trend leginkább horrorjátékoknál figyelhető meg, de emlékezzünk, a Crytek sem volt egy nagy cég, amikor annak idején forradalmi grafikai ugrást kínált (de milyen áron!) és a Crysis máris tripla A-ként pozicionálhatta magát. Mindezen csak azért elmélkedek, mivel… Folytasd az olvasást →

Bolygóközi napközi – Star Trek Prodigy: Supernova

Fél pillanatra nem figyel oda az ember, és a Start Trek (megint) követhetetlenül nagyra nő, burjánzanak a sorozatok, többek között a Voyager-hez (!) kapcsolódó gyerekeknek szóló (!) animációs (!) spinoff, a Prodigy is. És ha már ott voltak, csaptak alá egy játékot – szerintem már mondtam valahol, de én kifejezetten bírom a tie-in játékok visszatérését…. Folytasd az olvasást →

Fejetlenség – Dragon Ball: The Breakers

Képzeljük el, milyen lehet egy szeszélyes nagyhatalom árnyékában élni, amit legfeljebb tökéletesen koordinált és egy hullámhosszon mozgó szövetségesek tarthatnak féken. Képzeljük el, hogy mindez olyan földrajzi körülmények között történik, amely a totális megsemmisülés határán áll, a zöldellő mezőket hamarosan forró szárazság sújtja. Képzeljük el, hogy bárminemű kirobbanó konfliktusnak a civilek látják a legnagyobb kárát. Hogy… Folytasd az olvasást →