Posts Tagged → videojáték kritika

Nem-mastered – Tales of Symphonia Remastered

Sylverant világában hanyatlásnak indult a mágia. Ennek egyik legborzasztóbb következménye, hogy a több ezer évvel ezelőtt elzárt Desianok most újra előbukkantak, hogy embereket raboljanak el gonosz kísérleteikhez. A szent kiválasztott, Colette zarándokútja jelentheti a kulcsot a megmeneküléshez: hozzá csatlakozik gyerekkori barátja, Lloyd Irving, aki ennek a történetnek az irányítható főszereplője lesz. Ezt a japán szerepjátékot,… Folytasd az olvasást →

Dőzs: Fire Emblem Engage + Kirby’s Return to Dreamland Deluxe

A videojáték ipar reflexei gyökeresen különböznek minden más multimediális konszernétől. Az öreg Hollywood például az év legelején dobálja piacra az érdektelenebb produktumait, valamit kell velük kezdeni, hadd menjen. A játékipar viszont nem retten vissza attól, hogy karácsony után röviddel (és ez gyakran előfordul) az év legjobb alkotásaival célozza be a nagyérdeműt. Félreértés ne essék, a… Folytasd az olvasást →

Az erkölcs keresztútján – Hogwarts Legacy

Nem éppen sima úton érkezik ez a régóta spekulált és sokak által régóta áhított Harry Potter-játék, ugyanis mind a rajongóit, mind készítőit megtalálta az erkölcsi krízis, a nagy PR-rémálom: a franchise kútfője, atyaúristene, J. K. Rowling egy szép napon megszólalt a Twitteren. Aztán mintha kisebb-nagyobb félreértések követték volna egymást, magyarázkodások és interpretációk hálója alakult ki… Folytasd az olvasást →

Kakofónia – Dragon Ball Z: Kakarot (Legendary Edition)

Először is, valahol örülök, hogy a Bandai Namco ráállt kedvenc mangáink (animéink) játékadaptációinak tömeggyártásába, főleg a One Piece és a Dragon Ball rajongói kapnak rendszeresen valami többnyire közepes, de azért nagy cuccot, amivel el lehet lenni a következőig. Az, hogy ezeket közepesnek nevezem, nem szitok, tudom én magamról, hogy tizenévesen ez nekem maga lett volna… Folytasd az olvasást →

Kínos hibrid: Forspoken

Te jó ég. Annyian roastolják már ezt a szerencsétlen játékot közösségi oldalakon, hogy igazán nem én szeretnék az lenni, aki még egy lapáttal rádob. Az már különös kegyetlenség volna. Inkább csak megnyugtatok mindenkit: a Forspoken nem rosszabb a hírnevénél, pontosan azt a fajta álmos, dopamin-adagoló középszert nyújtja, mint lassan minden nyílt világú akció-szerepjáték… mégis, helyenként… Folytasd az olvasást →

Osztálytalálkozó: Persona 3 Portable és Persona 4 Golden

Talán egyszerűbb a közös pontok mentén bemutatni a Persona sorozat különböző részeit – ezen belül is a nemrég megjelent két régebbi rész felújított változatát. Adva van egy iskolai közeg, amelyben mindenféle (gyakran szürreális) mikrodrámák bontakoznak ki a szereplők között, aztán a történetet és tónusát valamiféleképpen definiálja a tágabb (kis)városi tér, amelynek munkahelyei, melléktevékenységei töltik ki… Folytasd az olvasást →

Pixelintrika: Tactics Ogre Reborn

27 év. Videojáték-történelmi viszonylatban 4 generáció. Épp elég ahhoz, hogy aki szétjátszotta az agyát az eredeti, 1995-ös Tactics Ogréval, az semmire se emlékezzen belőle. Hogy maradéktalanul élvezhesse ezt a 2022-es kiadást, ami igazából a remake remake-je, hiszen a játék már egyszer feljavított, 2010-es verzióján alapul. Alkotói sebészmódra, két kézzel nyúltak az Ogre mellkasába, hogy erővel… Folytasd az olvasást →

Az év videojátéka: Elden Ring

Ritka az efféle, milliók idegvégződésein sercegő konszenzus. Jó, persze, nem ismerek mindenkit, ettől függetlenül meglepő a témában az egyetértés mértéke: 2022 legjobb játéka, a God of War Ragnarök ellenére, az Elden Ring. Hidetaka Miyazaki designer-látomásának majdnem végső alakja, a játék, amelyet mindig is meg akart csinálni. “Majdnem végső”, hiszen ez a kifejezés nem jelent manapság… Folytasd az olvasást →

Katonadolog – Crisis Core: Final Fantasy VII – Reunion

Valahol hálás vagyok azért, ahogy a PlayStation Portable hatására annak idején több fejlesztő is újragondolta a nagy játékok struktúráját – elkezdtek megjelenni gazdag tartalommal megteremtett, de 4-5 perces szegmensekre osztott, nagyléptékű cuccok is, mint mondjuk a Metal Gear Solid: Peace Walker, vagy a most újra kiadott Crisis Core. Elfoglalt felnőttembernek már-már áldás lenyomni két küldetést… Folytasd az olvasást →

A fantázia rétegei – Romancing SaGa: Minstrel Song Remastered

Egy pillanat, megint ki kell terítenem egy kellően kacifántos játéktörténelmi családfát, hogyan is jutunk el a címben tárgyalt tételhez. Volt a Final Fantasy II, ugye (jó messzire megyünk). Annak volt egy GameBoy-ra megjelent spinoffja, a The Final Fantasy Legend, amit Japánban még úgy hívtak: Makai Toushi SaGa. Ennek a spinoffnak volt három része, ezután abból… Folytasd az olvasást →