Képzeljük el, milyen lehet egy szeszélyes nagyhatalom árnyékában élni, amit legfeljebb tökéletesen koordinált és egy hullámhosszon mozgó szövetségesek tarthatnak féken. Képzeljük el, hogy mindez olyan földrajzi körülmények között történik, amely a totális megsemmisülés határán áll, a zöldellő mezőket hamarosan forró szárazság sújtja. Képzeljük el, hogy bárminemű kirobbanó konfliktusnak a civilek látják a legnagyobb kárát.
Hogy a Bandai Namco legújabb rajzfilmes szaladgálása ilyen szintű aktuál-geopolitikai párhuzamokat villant fel, csak azért van, mert a több percnyi meccsbetöltés alatt volt időm kitalálni, hogy mi is az értelme a Dragon Ball: The Breakers puszta létezésének. Ha nagyon szellemes akarnék lenni, a fenti bekezdéssel akár jellemezhető is az egész játék, de próbálom konkrétabban is szemléltetni.
Szóval. Van egy zárt, de kellően nagy, zónákra osztott játéktér. Ezen szaladgál nyolc játékos – hét túlélő, egy támadó. Hiába csináltam meg a tutorialt és hiába nyomtam le több meccset, még mindig nem teljesen világos, mit miért csinál az ember, de nagyon leegyszerűsítve: túlélőként kulcsokat kell gyűjteni, azokat különböző zónákban felhasználni, majd a végén egy berepülő időgépen csüngve el kell hagyni a játékteret. Erre tíz percünk van. Hanem aztán ellenfelünk, a nyolcadik játékos ezt nem nézi tétlenül. Egy-egy nagy erejű Dragon Ball-antagonista szerepét veszi fel, mint Cell vagy Majin Buu, HP-csíkja nagyobb, mint az összes játékosé együtt, és néha teljesen meg tudja semmisíteni a zónát, ahol ténykedünk.
Szóval hét játékos szaladgál a kulcsokért, néha felveszik a harcot az antagonistával – ezt leginkább különböző potencianövelő-szerek gyűjtögetésével és egyszer használatos szupertárgyakkal (rakétavető, Vegeta kesztűje, stb.) lehet ésszel csinálni. Míg a támadó figyelmét valaki leköti, a többiek jó eséllyel be tudják indítani a kulcsos gépezeteket, meg tudnak menteni civileket, pénzt gyűjthetnek, feltámaszthatják társaikat, sárkánygömbökkel még Shenront is megidézhetik, és talán… talán, a végén megvalósul a túlélés és a menekülés. Vagy ennek a fordítottja, ha nagy ritkán sikerül támadóként is játszani.
Mi a kontextus? Fuh, ne. Nem tudom, nem is érdekel. Van egy sztoris prológus, de semmi értelme nincs. Valami krízis van éppen, és megnyílnak a tér és az idő hasadékai, van az időgép, meg Trunks, ugye… nem tudom, tényleg. Nagyon-nagyon igyekeztek megmagyarázni, miért zajlik mindaz, amit fent leírtam, de nem igazán sikerült felfognom. Tulajdonképpen mindegy is. Az egész egy kompetitív játszótér a játszás kedvéért, jobb, ha ennyiben maradunk.
És hogy jó-e, hát… kell egy-két (öt-hat) meccs ahhoz, hogy ne csak szaporodjanak az emberben megfoganó kérdések. Tényleg nem tudok gyorsabban futni? Hova kell menni? Mit kell csinálni? Ezek a dolgok, bár le vannak írva, nem mindig teljesen világosak. Kell az, hogy az ember figyelje a többi játékost, kipróbálja élesben a saját képességeit (ugrólap, füstbomba, kötél), körül kell nézni a játéktérben, mi használható, mi hasznos, mi nem. Élesben kell megtanulni.
És talán egy ponton el lehet mondani, hogy a The Breakers egy egészen oké, sőt érdekes és vicces szaladgálósdi, fejetlenség, őskáosz, de szórakoztató. Mármost ez még nem feltétlenül a minőség bizonyítványa, mert azért sem az animációk, sem a meccskeresés sebessége, sem úgy az általános kimunkáltság és összecsiszoltság nem sejtetnek többet középszernél, de talán valamit nyomhat a latba. Szórakoztató multis cucc, amiben ideig-óráig lehet ökörködni.
Akkor tudnám nagyobb szívvel ajánlani, ha ingyenes lenne, mert ezen túl igazi tartalmat nem tud felmutatni. Nincs egy ímmel-ámmal összerakott sztorimód, nincsenek izgalmas progressziós rendszerek, meg úgy semmi, leszámítva azt, hogy tulajdonképpen egy új és relatíve eredeti felállásban élhetjük át a Dragon Ball-t. Mert ez az erőviszony-felállás egészen izgalmas távlatokat sejtet, jobban szemlélteti a kétségbeesett küzdelmet, mint bármelyik másik kiegyenlített verekedős rész. Ha nem lenne ilyen összecsapott, még azt is mondanám, innovatív és előremutató produktum, de hát, na.
Olcsó és összecsapott termék, amit szerencsére megment az, hogy tisztességes és egyedi kikapcsolódást kínál – azt sem túl sokáig. Látom, nem egy teljes áras cucc, de talán még így túl drága. Adjunk neki egy esélyt néhány frissítés és akciózás múlva – de ki tudja, addig eléldegél-e?