Nincs mese, még egy olyan tradicionálisan 2D játéksorozattal, mint a Nintendo Kirbyje, szóval még ezzel is meg kellett lépni az ugrást a harmadik dimenzióba – szükségszerű volt szinte, nem volt máshová előre menni. A Forgotten Landben nincsen semmi forradalmi, ettől függetlenül amit hoz, azt egy állandóan kedves óvónéni töretlen szakmai lendületével tolja az arcunkba.
Szóval ahogy mondottam: nincs benne semmi forradalmi, mégis újszerűnek hat, köszönhetően a korábbi Kirbyk szigorúan 2D kalandozásaitól való különbözésének. A régi játékmechanizmusok 3D-ben frissnek, eredetinek érződnek, pedig csak a térhatás kölcsönzi nekik ezt a fílinget. Kirby szív, mint a porszívó, hiszen ez tőle az örökkön-örökké elvárható, meg persze tucatnyi más képességre is szert tud tenni barangolása során, és ezek 3D-ben annyira viccesek, urambocsá megunhatatlanok, hogy afféle marhaságról, mint a forradalmi újítások iránti igény, mindenki gyorsan megfeledkezik.
Ehhez jön hozzá még a környezet színpompás, gyerekszobás hangulatú vizuális megvalósítása, a Nintendo szokásos, szürreálisan vicces ötletei, és így lesz az egészből egy olyan, kimondottan fiatal korosztálynak szánt videojáték, amitől a felnőttek is csak nehézségek árán tudnak elszakadni. Példa rá személyem.
A Forgotten Land a Mario Odyssey motorját használja, csak épp a felépítmény nincs annyira fifikásan kidíszítve (újra csak: a legfiatalabb korosztály az elsődleges célcsoport), mint annál a, nyugodtan mondhatom, máris-klasszikusnál. A sztori (mert az is van) legelején Kirby és barátai egy poszt-apokaliptikus dimenzióba lesznek általszívva, amely helyszín csak elsőre hat ijesztőnek (már ha egyáltalán): a civilizáció maradékából összehegesztett pályák és a színpompás, fantáziadús ellenségek annyira szupercukik, hogy a Breath of the Wild nihilista antiutópiának hat hozzájuk képest.
Kirby haverjait a dimenzió lakói természetesen azonnal elrabolják (Nintendo az már csak Nintendo), úgyhogy a Hubba Bubba rágógumira emlékeztető rózsaszín hősünk elindul őket kiszabadítani. Kezdetét veszi a saga, amelyiknél örömgőgicsélősebbet nem nagyon lehet elképzelni… Elhagyatott bevásárlóközpontokon, kosárpályákon és háztetőkön keresztül visz az utunk, urbánus posztapokalipszis mindenfelé, annak egzisztenciális ennüijét mellózve. Idővel persze magunk mögött hagyjuk a groteszk-vicces ellenségektől eltekintve üres város csendjét, és sivatagokba meg a tundrára is eljutunk. Persze ezeken a helyeken is a dimenzió furcsa freakjei próbálják majd utunkat állni.
A fülbemászó muzsika andalító old school Kirby-s zenei betétek és friss trackek keveréke, megteremtve egy olyan hangulisszát, amely rendkívül ügyesen támasztja meg a játék a chillre, ellazulásra buzdító üzenetét. A Kirby and the Forgotten Lands az Elden Ring tökéletes ellenszere, a stresszet seprűnyéllel elkergető videojátékos forró fürdő. Abban a pillanatban, hogy lehetőséged van először aktiválni a Big Mouthful képességet, Kirbynek azt a tulajdonságát, hogy önmagánál jóval nagyobb dolgokat is benyeljen, felvéve ezeknek formáját és funkcióját, akkora fültől-fülig vigyor ül majd ki a képedre, hogy órákig nem lehet majd onnan levakarni.