Furcsa belegondolni, hogy vannak egyes országok vagy kontinensek, ahol a horror, mint műfaj nem gyökerezett meg a filmgyártásban. Pedig különös, megmagyarázhatatlan dolgoktól, vagy csak magától a haláltól félni olyan alapvető emberi dolog, ami nincs határok közé szorítva, nálunk viszont mégis van kb három példa rá. Amerikának ebből a szempontból nem kell szégyenkeznie. Ott a kékgalléros… Folytasd az olvasást
Még akkor is, ha fárasztó látni a remasterek áradatát, jó látni, hogy a Capcom folytatja muzeális értékű régi címeinek portalanított portolását. Micsoda megjelenés ez is! Az Onimusha 2: Samurai’s Destiny nem csak a Capcom, de valószínűleg úgy összességében a PlayStation 2-éra utolsó nagy fixkamerás túlélőhorror-formátumú játéka volt a Resident Evil 0 mellett. Pedig nem horror… Folytasd az olvasást
Évekkel ezelőtt, mikor berobbant a streaming-forradalom, még azon az állásponton voltam, hogy ez az „online videotéka” akár még jó hatással is lehet a filmművészetre. Így visszagondolva, igencsak naiv voltam.A kezdetben persze ígéretesen alakultak a dolgok, hiszen a különböző platformok próbáltak szabadkezet biztosítani a hozzájuk igazoló alkotók számára és ezekből az együttműködésekből születtek olyan produkciók, melyek… Folytasd az olvasást
Mint egy megelevenedett metálalbum-borító. Így fogunk rá gondolni. Mielőtt ökölbe szorított kézzel mondanál egy hell yeah-t, megsúgom: nem dicséretnek szántam. A Doom: The Dark Ages grandiózus, festménybe illő jeleneteit leginkább háttérben kibomló díszletként használja, amit a játékos kaotikus harcjelenetei utáni csendes pillanatban szemlél egy félreeső szirt széléről. A Doom: The Dark Ages tehát nem sokkal… Folytasd az olvasást
A legkésőbb a ‘70-es évek óta férfiak ellen hergelő, előbb preventív, később kombattáns ideológiának hazudott reakciós agresszionizmus immár nem horrorban, a múlt démonaként, és nem is thrillerben, előbbi rossz hagyományaként, hanem sci-fi-be oltott women in peril-filmben, jövőkoncepcióként állítja fel sáncait. A slasherből ismerős felállást a ’80-as, ’90-es és 2000-res évek vulgarizálódó rape & revenge filmjeinek… Folytasd az olvasást
Vannak szörnyek, melyek elpusztíthatatlanok. Legalábbis a horror műfaján belül, gondoljunk csak a vámpírokra, zombikra vagy épp a farkasemberekre. Ezek a kreatúrák szinte a zsáner megszületése óta folyamatosan képviseltetik magukat a különböző művészeti ágakban, legyen szó irodalomról, filmművészetről vagy éppen videojátékokról. Néha-néha talán megpihennek kicsit és rövid időszakokra eltűnnek a rivaldafényből, hogy aztán újult erővel törjenek… Folytasd az olvasást
A 2024-es év nem indult éppen fényesen horrorfilmes szempontból, hiszen a zsáner rajongói rögtön olyan, közel nézhetetlen alkotásokkal találhatták szembe magukat, mint a gyilkos medencével riogató Éjszakai merülés vagy a démoni erők által megszállt plüssmacit fókuszba helyező Képzeletbeli. Idővel aztán megérkeztek a minőségibb produkciók is, jelenleg pedig már ott tartunk, hogy egész sok figyelemre érdemes… Folytasd az olvasást
Hetven évvel ezelőtt, egészen pontosan 1954. november harmadikán mutatták be Japánban a Tóhó filmstúdió (és talán Japán) máig legismertebb filmjét, a fekete-fehér Godzillát (ゴジラ, Godzsira). A film, mint tudjuk – remélem, tudjuk, – egy ősi, ám frissen felzavart, radioaktív mutáns teremtményről szól, aki mintegy a semmiből felbukkan, rombol, miegymás. Kilenc évvel járunk Hirosima és Nagaszaki… Folytasd az olvasást
A komfortzónából való kilépés nem szimplán lehetőség, hanem sokszor kutyakötelesség egy kritikusnak. Még akkor is, ha olyan hobbifirkász szinten csinálja, mint én. És olykor megesik, hogy ez a horizonttágítás nem csak ötórás fekete-fehér Fülöp-szigeteki művészfilmeket jelent, hanem azt is, hogy olyan dolgokról is írnia kell, ami alapvetően nem a terepe. Példának okáért, podcasteket ritkán hallgatok…. Folytasd az olvasást
Hogy egy vallomással kezdjem, nekem egészen tavalyelőttig teljesen kimaradt az Ape Escape. Amikor végre felkerült a PlayStation-klasszikusok közé, gondoltam, végre kipróbálom, de le is pattantam róla – kellemetlenül ósdi, nem-konvencionális irányítása, avítt grafikai megoldásai a kényelmes játékélmény útjába álltak. Pár hete az Astro Bot miatt jutott eszembe, hogy talán mégis adnom kellene neki egy esélyt…. Folytasd az olvasást