Érdekes jelenség, amikor egy-egy spinoff olyannyira népszerűbbé válik a már eleve népszerű alapsorozathoz képest, hogy végül a spinoff lesz az új brand, az eredeti pedig a feledés homályában marad. Ez a jelenség a japán szerepjátékoknál mintha gyakrabban fordulna elő – gondolom, ahogy a Nier szócska könnyebben megjegyezhető, mint a Drakengard, úgy a Persona is könnyebben… Folytasd az olvasást
Képzeljünk el magunknak egy szebb világot. Egy gyökeresen más 2020-as éveket, amelyben jó kezű, gyakorlott és céltudatos zsánerfilm-rendezők készítenének egyenes, szigorú, kikacsintásoktól, belterjes humortól, a paródia határán táncoló műfaji játékoktól gondosan megtisztított, rövid és éles horrorfilmeket képességes, érdekes színészek hadra fogásával. Megnyílna egy nagykörúti grindehouse-pince, és a vásznon Kristen Stewart ütne vissza final girlként egy… Folytasd az olvasást
Annak idején a Resident Evil 7 kapcsán rengeteg mondanivalóm volt családról, sorozatfáradásról, soft rebootokról, nyugati és keleti gondolkodásmódról, ám most, közvetlen folytatása, a Resident Evil: Village végén nem tudom, mit mondjak, vagy legalább is fogalmam nincs, hol kezdjem a belépést egy értő kritikába. Nem hiszem, hogy itt az értő kritika bármit is számít, de mondom… Folytasd az olvasást
A kötet szerkesztője Limpár Ildikó. Valami nagyon félremehetett az utóbbi években, ugyanis a szörnyek nem csak előmerészkedtek, hanem egyenesen kikövetelték maguknak a reflektorfényt. A horror talán soha nem volt ennyire népszerű, ennyire elfogadott hazánkban, mint az elmúlt néhány évben: két Lovecraft-magazin is felbukkant 2016-ban (Azilum és Black Aether), a kiadók is elkezdték foglalkoztatni a hazai… Folytasd az olvasást
A négy méter magas Luigi Montefiori (alias George Eastman, alias Tom Salina, alias Lew Cooper, alias Louis London, alias George Histman, alias John Cart, alias Luca Montefiori, alias Alex Carver, alias G. L. Eastman, alias Luigi Montefiore, alias Richard Franks), magát semmitől sem zavartatva „dzsoggol” át a becsülettel rendben tartott nagyonFekete-erdőn, nyomában egy pap, aki… Folytasd az olvasást
A fősodorbeli filmiparban még ma is ritkának számít a jó kozmikus horror – az a fajta speciális rémtörténet, amely az idő és a tér távlatait mutatja meg úgy, hogy a néző a rettegésen felül még saját jelentéktelenségével is szembesül a megtekintés során. A filmstúdiók nem akarnak Lovecraft-adaptációkra pénzt áldozni, annak ellenére, hogy kritikailag elismert forgatókönyvírók… Folytasd az olvasást
Máig tisztán emlékszem, mikor anno megjelent ennek gigantikus közönségsikert, valamint számtalan hazai és nemzetközi elismerést besöprő cikksorozatnak az első epizódja, még csak remélni se mertem, hogy az azóta eltelt eonok alatt ilyen elképesztően hosszú utazásban lesz majd része a rovatnak, de mégis itt vagyunk. A pixelvadász visszavág ezennel elérkezett a jubileumi második részéhez, a különleges… Folytasd az olvasást
Mindenki maga döntse el, mennyire jó dolog a popkultúrát végigtaroló retrohullám, ami nem kíván lenyugodni. 80-as évek feeling mindenhol: filmekben, sorozatokban, videójátékban, zenében, a neonesztétikum lassan már a csapot is megtömi. Én is már csak némi fenntartásokkal közelítek az ilyen alkotásokhoz, mert sokkal könnyebb üres villogásokkal nosztalgiázni, mint kellő ügyességel megragadni azt, ami különlegessé tette… Folytasd az olvasást
Egészen a 2010-es évek elejéig, pontosabban amíg a Code Red ki nem adta dvd-n, ez a kanadai suttyó-slasher (eképp próbálom, a magam szerény eszközeivel a „backwood-slasher”-alműfaj elnevezését megmagyarítani) a Rituals szinte csak a legelvetemültebb horroristák előtt volt ismert. Bár ha jobban belegondolok, attól még, hogy kihozták dvd-n, pár évvel később pedig blurayen, a helyzet ugyanaz… Folytasd az olvasást
Az egész filmet le lehetne lőni egy névvel. Amint leírnám, máris érthető lenne az olvasók jó kilencven százaléka számára, hogy miért történik meg mindaz a szörnyűség azzal az öt fiatal fiúval és lánnyal, amit Joss Whedon kioszt nekik. 2011. 2012 boldog időszak volt Whedon karrierjében: aratott az Avengersszel, és a horrorrajongók beetetéseképpen, a szuperhősfilm premierje… Folytasd az olvasást