A jól ismert Csehov-szabály szerint ha az első felvonásban feltűnik egy mordály, akkor annak el kell sülnie az előadás végéig – de ilyesmiket azért a slasherekben is ismerünk. Ott van például, amit Péntek 13-faktornak lehet nevezni: ha egy slasherben tábort látunk, biztosak lehetünk benne, hogy valakit hamarosan felszeletelnek a sátrában. Jeff Lieberman rendező a Just… Folytasd az olvasást
A felszínen a The Medium minden olyan tulajdonságot felvillant, amire egy átlagos horrorrajongónak szüksége lehet. Adott főhősünk, aki különleges képességeivel látja a holtak világát (elnyűtt toposz, de játékmechanikai innovációval). Adott a miliő: drabális lengyel pusztulat, gangos ház, ködös erdő, rég elhagyatott nyaralókomplexum, meg a többi. Adott még az audiovizuális atmoszférateremtés csúcskategóriás képviselete is fotorealisztikus díszletekkel,… Folytasd az olvasást
Nyitókép: Fiatal srác tol maga előtt egy gumiabroncsot, miközben izzadtságtól és a naptól elvakítva kutatja a legközelebbi benzinkutat. A kamera elegánsan mégis vészjósló lassúsággal emelkedik föl, ahogy megközelíti a kihalt állomást. Hősük keresi a kutast, nem találja, belép egy szobába, ahol hírtelen ajtó-ablak rázáródik és mindenféle elcseszett bábfigurák ugranak elő, akik röhögni kezdenek rajta. Szökni… Folytasd az olvasást
Mark L. Lester filmjének örök helyet biztosít a popkultúrában, hogy ez volt az első mozi, amelyben ellenőrizni lehetett az E.T.-t követően, hogy Drew Barrymore valóban annyira különleges-e a nemcsak huszadrangú szerepekre alkalmas hollywoodi gyerekszínészek sorában. Nos, valóban az volt: az ekkor még mindig csak 9 éves gyereklány az akaratával tüzet gyújtani képes Charlie szerepében gazdagabb… Folytasd az olvasást
Mit csinálsz akkor, ha az asztalodon tornyosuló kokain hegyből orrodat éppen hogy csak kiemeló stúdiómenedzser vagy, és az egykori Playboy-modellből előavanzsált asszisztensed behozza neked a nyári filmjeitek bevételének kimutatását? Azt látod, hogy már eleve ígéretesnek látszó nagy dobásotok megdöntött minden bevételi rekordot. Akkora siker, hogy az 1975-ös év tengerparti turizmusának országos mérlege negatívba billen a… Folytasd az olvasást
A filmtrilógiák nem ritkák, legtöbbször az első rész hírtelen sikere miatt nyereségvágy és annak minél további meghosszabbítása okozza. Ellenben az, hogy valaki tudatosan három filmen keresztül visz végig egy történetet, és még az a lehetősége is megvan, hogy egybe forgassa le mindhárom epizódot: Ritkább, mint a fehér holló. Legismertebb példa Peter Jackson Gyűrűk ura-trilógiája, mert… Folytasd az olvasást
Noha ennek a játszmának sosincs vége, az aktuális eredmények alapján annyi legalább bízvást kijelenthető, hogy a lelkesedésükre (legókockákból) katedrálist építő geekek, fanboyok átvették a vezetést az ellenük vaskalapban a pályára vonuló kapuőr-válogatottal szemben. Az egykor művelt körökben mélyen lenézett trash-filmek ma felújított kópiákat közreadó blu-ray-díszdobozokat kapnak, hentaiból még egy katolikus egyetemen is írhatunk disszertációt, a… Folytasd az olvasást
Egy jó alapötlet és az igényes kivitelezés nem mindig jelent garantált sikert. Az időzítésen is sok múlhat. John Krasinski három éve pontosan a legjobb pillanatban durrantott a lecsóba a Hang nélkül-el, ami szinte oázisként funkcionált azoknak a horrorrajongóknak, akik már teljesen belefáradtak a tornádó-hangeffektusokkal és az öncélú darabolással való fércművekbe, amik az elmúlt évtizedben tépázták… Folytasd az olvasást
Ha felnőtt férfiak és nők csoportját figyeljük, amely csoportban mindenki feltétel és kérdés nélkül elfogadja a másikat annak minden alkati sajátosságával, különös vágyával, sajátos gondolatával, takargathatatlan testi és lelki torzulásával együtt, akkor hatalmas erőknek kell mozgásba lépniük, hogy el ne hajózzunk rögvest a tolerancia, a szeretet, az együttérzés és a jóindulat zászlajaival megjelölt szigeteket körbeölelő… Folytasd az olvasást
Több különböző szempontból is az Evil Dead az egyik legtökéletesebb példa arra, hogyan kell filmet csinálni. Hagyni, hogy csak a rettenetes késztetés hajtson, és mikor az innen-onnan összekapart, minimális büdzsé a nyakunkra ül és elnyomja a lélegzetünk, lerázzuk a rohadékot magunkról, majd új utakat keressünk, olyan megoldásokat, amelyekre a cinikusok sosem számítanak, és amelyek láttán… Folytasd az olvasást