Ha a magaskultúrában közelítenek rá a halálra, akkor az élet végső nagy kérdéseinek egyikéről van szó, ha az alacsonyabb polcokra helyezett zsánerekben teszik ugyanezt, akkor morbid hatásvadászatról. Tartok tőle azonban, hogy ennél némiképp összetettebb a kérdés. A halál tényétől és látványától ijedten és óriási infrastrukturális erőket megmozgatva elzárkózó nyugati társadalomban ugyanis még az exploitation-skála legszélén… Folytasd az olvasást
Ejjj, be gyér ez a magyar cím… A film németországi forgalmazási címe zseniális: Ein zombie hingt am Glockenseil, Zombi lóg a harangkötélen. A VHS-video sötét korszakában, a Video Nasty hisztéria idején, amely mesterségesen gerjesztett botrány nemcsak a brit, hanem a német horrorkínálatot is letarolta és ellőtte a műfaj iránti mainstream igény kifejlődésének lehetőségét, ennél körmöntontabban… Folytasd az olvasást
„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” – írta anno hazánk nagy költője Batsányi János és felhívása mára beérett. A filmművészetben pláne. Az arthouse mostani kedven enfant terrible-jének, Julia Ducournaunak a tehetsége erősen táplálkozik a 2000-es éveket markánsan meghatározó, ultraerőszakos horrorvonalból (lásd Alexandre Aja és társai), csak nála nemcsak a női perspektíva köszön be, hanem egyfajta intellektuálisabb, allegorikusabb… Folytasd az olvasást
Civilizációs keretek között létezni, gyakran érezhetjük így, maga a pokol. Napjainkat ezernyi fojtogató szabály és tiltás sújtja: meg kell állni a pirosnál, csak azt vehetjük el a boltban, amire a pénztárcánkból futja, pöcsünket a nadrágunkban ajánlatos tartani a nyílt utcán. Lehetne persze a helyzet sokkal, de sokkal rosszabb is – és hogy ezt semmiképp se… Folytasd az olvasást
Nem nagyon tudok még egy műfajt, aminek olyan kifejlett és fáradhatatlan túlélőösztöne lenne, mint a westernnek. Hányszor lett már szóban vagy szimbolikusan eltemetve, elfeledve, de valahogy, valamilyen formában mindig visszatér. Mint a szájról-szájra járó legendák történetei. Sorozatokban, videójátékokban és persze filmekben is tovább él, csak persze a prezentálás az, ami kicsit más mint amit megszoktunk…. Folytasd az olvasást
Az elmúlt két évet kisebb-nagyobb megszakításokkal azzal töltöttem, hogy végigolvastam a Dűne sorozatot, legalábbis a Frank Herbert-féle hat központi darabot – ez az első két kötet újraolvasását, illetve újraértelmezését is jelentette, nagy megvilágosodásokkal, azt-hiszem-hogy-mindenkinél-okosabb-vagyok monologizálásokkal, meg minden – felkészültem arra, hogy Villeneuve új adaptációjánál újra előjönnek a fárasztó félreértések és hézagos olvasatok, amiket én majd… Folytasd az olvasást
A Gyilkos Halloweenről sokan alighanem pontosan ugyanazt gondoljuk, mint Haddonfield sokat szenvedett lakói a filmben Michael Myersről: milyen szép is lett volna, ha Laurie Strode pincéjében, ahol David Gordon Green 2018-as változata véget ért, tényleg szénné égett volna a maszkos mészáros, és valóban pont került volna a már így is nyomasztóan hosszan kacskaringózó történet végére…. Folytasd az olvasást
A Hammer Studios már 1966-ban komoly problémába ütközött. Bár azt sikerült elkerülni, hogy horrorstúdióként bélyegezzék meg őket – ügyes műfaji diverzifikációval: thrillereket, kalandfilmeket és az őskorban játszódó marhaságokat egyaránt köszönhetünk nekik -, az egyre emelkedő produkciós költségeket mégsem fedezte a csökkenő mozis bevételük. Az amerikai Warner ennek ellenére hosszú távú szerződést kötött a céggel. Ezt… Folytasd az olvasást
Az időzítés nemcsak a politikában és a háborúkban döntő jelentőségű, kulcsszerepet kaphat a művészetben is. Jó időben lenni jó helyen: kimondva vagy kimondatlanul erről álmodik minden poétajelölt, és közben igyekszik nem szembenézni a ténnyel, hogy ez milyen keveseknek is sikerül. A filmkészítésben legalább kétféle módon maradhat le valaki a kívánatos hullámokról. Elcsoboghatnak mellette egyrészt az… Folytasd az olvasást
Az van, hogy újabban (megint) nyakig benne vagyok az Artúr-mondakör és a jungi pszichológia legelborultabb mélységeiben – nem bánom, mert így szembesülni a Sir Gawain és a Zöld Lovag legújabb, David Lowery-féle adaptációjával valamivel könnyebb. Féltem is egy kicsit az avatatlanokat (felvágunk már az elején?), mert ez egy nehézkes mű, kevés információt szolgáltat a mitikus… Folytasd az olvasást