“Gyere velem, ha élni akarsz”, így próbálta meggyőzni a Terminátor Edward Furlong anyját arról, hogy helyesen cselekedjen. Sikerült, ezért kezdi anyu a Kedvencek temetője 2-t a korábbinál sokkal előnyösebb pozícióban, felkapott filmsztárként. Az életéből pár perc van csak hátra: egy forgatás során megsüti a váltóáram. Természetesen ezt az arrafelé lebzselő Edvárd is végignézi. “Természetesen”, mert… Folytasd az olvasást
Tegnap, helyi idő szerint este hatkor lezuhant egy vagány, poros trailer, tele sztárokkal, amitől látszólag mindenki eldobta az agyát, mintha maga a messiás érkezett volna meg. Volt olyan is, akinek a film létezése az újdonság erejével hatott. Talán te is azok közé tartozol, akik most hallanak először a Dűné-ről. Talán most kérdéseid vannak. Miért olyan… Folytasd az olvasást
A dolgoknak általában van egy megszokott sorrendje, és talán célszerű lenne az elején kezdeni. Először volt a könyv (Iain Reid: I’m Thinking of Ending Things, magyarul Azon agyalok, hogy ennek véget vetek, aztán jött Charlie Kaufman, és lett a film (I’m Thinking of Ending Things, magyarul A befejezésen gondolkozom). (Igen, tényleg.) A film elején továbbá… Folytasd az olvasást
Érdekes belegondolni abba, hogy az összes ismert műfaj közül egy az, aminek még Oroszországban is évszázados hagyománya van, ez pedig a science fiction. Még a szovjet érában is, ahol minden más a kapitalista országok kapudrogjaként volt megbélyegezve, a sci-fi túlélte a bürokrata cenzorokat és virágzott. A Sztrugackij-fivérek irodalmi munkássága mai napig etalonértékű, ami pedig a… Folytasd az olvasást
A sikoly a kezdet, de nem a vég. A sikoly egyidős a horrorral, mert egyidős a rettegéssel. Amikor cserben hagynak a szavak a leírhatatlan láttán, marad az artikulálatlan hang. Ha sikítunk, felszabadul belőlünk valami; ha filmen látunk-hallunk sikítani egy szereplőt, övé az enyhülés, miénk a tehetetlenség. Naná, hogy horrorfilmes alapelem lett, még külön karaktertípus is… Folytasd az olvasást
Határok tiszteletben tartása, valamiféle közmegegyezéses jó ízlés elismerése – ilyesmi egy horrorfilmest nem jellemezhet. Munkaköri leírásában épp az ellenkezője szerepel, és ha a műfaj szerelmeseiként újra és újra hálát adunk ezért, akkor azt is el kell fogadnunk, amikor ez a szellemiség veszélyesen ingoványos területekre taszigálja a vér és a rettegés különös, kamerával felszerelt kutatóját. Például… Folytasd az olvasást
Mostanában reneszánszukat élik a klasszikus, izometrikus nézetű fantasy szerepjátékok, nem kis mértékben az olyan Kickstarter-sikereknek köszönhetően, mint a Divinity: Original Sin és a Pillars of Eternity. A Pathfinder: Kingmaker ugyaninnen érkezett, de annyival klasszikusabb, hogy ez ismét egy asztali szerepjátékot vesz alapul, ami nem kevés szállal kötődik a Dungeons & Dragonshoz is. A legfrissebb iteráció,… Folytasd az olvasást
„Ez eddig kimaradt” című rovatunkban a szerzők olyan filmekről fognak majd írni, amelyeket rajtuk kívül minden emberfia ezerszer látott már, olyan filmekről, amelyek réges-régen belebetonozódtak a popkulturális köztudatba, csak éppen a szerző helyettük eddig Kuroszavát nézett vagy mittudomén. – WF Sean Murphy kapitány és ötfős legénysége megbízást kap egy Ferriman nevű, jól szituált úriembertől: kutassa… Folytasd az olvasást
A popkultúra minden évtizedének megvan a maga sajátos oldalhajtása. Valami, amit mindannyian csináltunk, egy zenei stílus, amit mind hallgattunk vagy egy film, ami biztos megvolt a családi VHS kazettán. Mai fejjel nem tudjuk, hogy miért, csak az a biztos, hogy ezek a furcsaságok felnövekedésünk biztos részévé vált. Legyen az a 2000-es évek nu metálja, a… Folytasd az olvasást
Kevés csüggesztőbb élmény vár a mozi szerelmeseire annál a pillanatnál, amikor rádöbbennek, hogy a filmekkel sokkal csúfabbul képes elbánni a könyörtelenül hömpölygő idő, mint mindazzal, amit a többi művészeti ág a világra vajúdik. Nincs kínosabb a tegnapi divatnál, tartja a népi bölcsesség, egy mozgókép pedig nemcsak kora beszédmódját, eszméit és téveszméit sodorja a nézői elé,… Folytasd az olvasást