A Those Who Wish Me Deadben nincs egy kanyi sci-fi sem, mégis olyan, mint egy időutazás. Vissza a 90-es évekbe, ahol panamakalapos régész-tudós-felfedezőként életnagyságban, élve láthatunk egy azóta szinte teljesen kipusztult műfaji állatfajt, a felnőtt thrillert. Valaha nagy számban népesítették be a vásznat a szintén kihalt romantikus komédiák vagy felnőtt családi drámák körében, minden hónapra… Folytasd az olvasást
A hangjáték műfaja itthon a rádióhoz köthető, azon belül is egyfajta szépiaszínnel átitatott, múltbeli műfaj, amire az idősebb generációk nosztalgiával emlékeznek vissza – még ha készülnek is ma rádiós hangjátékok, friss aktualitássá legfeljebb olyankor tudnak válni, amikor egy-egy nevesebb alkotó jegyzi őket (mint tavaly a titkosszolgálati dossziékból átdolgozott Obiectiva Theodora Hajdu Szabolcstól és Török-Illyés Orsolyától)…. Folytasd az olvasást
„Who wants to live forever?” – tette fel a sajgó kérdést Freddie Mercury 1986-ban, mialatt a Hegylakó csicsás MTV-esztétikával felvértezve kardozta végig az évszázadokat. A Queen-dalból csak úgy csöpög az öröklét iránti bánatos vágyakozás, mert hát bólogathatunk mi bármennyit a „halál ad értelmet az életnek” amúgy nem igaztalan közhelyén, de tegyük a kezünket a szívünkre,… Folytasd az olvasást
Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm! Gondolom, senkit nem kell elkezdenem győzködni arról, hogy a Drágán add az életed! az akciófilmes műfaj csúcsdarabja, kvintesszenciája, platóni ideája. Nem? Oké, megnyugodtam. Az is megcáfolhatatlan tény, hogy John McTiernan bebetonozta a modern akciófilmek sémáit, amelyek rossz esetben közhelytárrá silányulnak, jó esetben szilárd alapul szolgálnak tehetséges… Folytasd az olvasást
A Ragadozó legnépszerűbb pillanata egy mennydörgő pacsi. Arnold Schwarzenegger és Carl Weathers viszontlátása annyira időtállónak bizonyult, hogy húsz évvel a film bemutatója után a YouTube-on, harminccal meg Twitteren mémesültek a szkanderbajnokok dagadó bicepszei. Ebben a képben sűrűsödik össze az a film, amire gyerekkorunkból rajongva emlékszünk: a legmenőbb muszklimenek élet-halál harca a (szinte) legyőzhetetlen vadásszal, a… Folytasd az olvasást
Szeretném azzal kezdeni a John McTiernan filmográfiáját áttekintő cikksorozatomat, hogy lám, már az első mozifilmjével teljes fegyverzetében pattant elő, megelőlegezve mindazt a szakmai profizmust, robusztus rendezői svungot, zsánerműfajokat esszenciájukra lepárló találékonyságot, ami későbbi remekműveit jellemezte. Az, hogy nem tudom megtenni, nem von le természetesen semmit az életmű egészének értékéből: nem mehet minden elsőre. Sajnos A… Folytasd az olvasást
A sikoly a kezdet, de nem a vég. A sikoly egyidős a horrorral, mert egyidős a rettegéssel. Amikor cserben hagynak a szavak a leírhatatlan láttán, marad az artikulálatlan hang. Ha sikítunk, felszabadul belőlünk valami; ha filmen látunk-hallunk sikítani egy szereplőt, övé az enyhülés, miénk a tehetetlenség. Naná, hogy horrorfilmes alapelem lett, még külön karaktertípus is… Folytasd az olvasást