A Férfi sikeres. A klasszikus amerikai középosztály képviselője. Most aratja több évtizedes munkájának gyümölcsét. Nagy ház medencével, sportkocsi, szép feleség, tisztes vagyon, cégvezetői pozíció, az asszony kapcsolatai által akár még politikai tőkét is kaphat. A film első képkockája ahogy a kamera letekint birodalmára mindent összefoglal: Ez az övé, ő kaparta ki a gesztenyét hozzá, megérdemli,… Folytasd az olvasást
Posts Tagged → akció
Totalitás, hézagokkal – Sonic Origins
Papíron az egész nagyon jól hangzik: a SEGA kabalafigurájának négy eredeti nagy kalandja egy csomagban, masnival, extrákkal, Sonic múzeummal, animációs betétekkel, új játékmódokkal, újramesterkedve napjaink bazi nagy, szélesvásznú tévéire, de megtartva az eredeti változatokat is – ugyan mibe köthet bele egy kritikus? Hát. Kell hozzá egy igazán kritikus kritikus, és persze kell hozzá a SEGA,… Folytasd az olvasást
Surströmming Sekszpír: Az északi
Sokan szomorkodtak, hogy a pénztáraknál elbukott, én már konkrétan annak is örülök, hogy a mostani hollywoodi kontentgeneráló algoritmusmátrixban egyáltalán még becsúsztat egy olyan rendszerhiba, mint Az északi. Hogy egy Robert Eggers-hez hasonló filmrendező, aki bátorsággal, magabiztosággal és nem utolsósorban istenadta vizuális talentummal megáldva szarik bele az átlagos történetmesélési konvenciókba, 70-90 milliót kap egy projektre. Ezt… Folytasd az olvasást
Né? Nó? De: Rohammentő
Tíz évvel ezelőtt Michael Bay jelentette azt a szofisztikáltabb ízlésvilágú filmsznoboknak, amit ma a Marvel és társaik: magának a mozinak a halálát, a művészeti forma legvégső degradációját középszerű tömegmoslékká, egybites látványmaszturbációt, ami csak zaj, füst, korom és ostobaság. Mondjuk a Transformers széria primitivistása fölött könnyű volt pálcát törni, olcsó játék hülyegyerekeknek, variációk egy robbanásra szinte… Folytasd az olvasást
Kockacsörgés, halálhörgés – Tiny Tina’s Wonderlands
Tessék, jó hírem van azoknak, akik kedvelik a Borderlands humorát (vajon hányan lehetnek?), a Tiny Tina’s Wonderlands egy csaknem teljesen olyan viccekre és gegekre épülő lövölde ugyanazoktól az alkotóktól. És persze ugyanannak a világnak egy különc spinoffja is ez – ismerjük már DLC-kből, meg miegymás. Azoknak is jó hírem van, akik nem különsebben ragaszkodnak a… Folytasd az olvasást
Lövés előtti és utáni csend: Alvilág 1-3.
Holttestek nélkül még csak-csak működőképes lehet egy bűnügyi fikció, az excentrizmus viszont mintha a krimik keringési rendszerének legfontosabb része volna. Felsorolni sem lehet talán, összesen hányféle furcsa nyomozót láthattunk már az évek során, de alkoholista, Tourette-szindrómás, autista, denevérjelmezes, botcsinálta és Asperger-szindrómás például biztosan volt közöttük. A skandináv krimikben a markánsan extrém (sötét, hideg, havas, esős,… Folytasd az olvasást
Jogdíjat a Marvelnek! – Horizon: Forbidden West
Szóval, az a helyzet, hogy nagyon nehéz a Horizon: Forbidden West-et azon a héten játszani, amikor az Elden Ring is megjelent. Még ha le is takarjuk itt a személyes preferenciát (meg a fejlesztők kínos kommentjeit), minden összeállt, hogy a 2017-ben még egészen kis kompetens, egyszeri Ubisoft játéknál egy tizedesvesszővel érdekesebb Horizon: Zero Dawn folytatása teljesen… Folytasd az olvasást
Király is, nem is – The King of Fighters XV
Azért bevallom, lenyűgöznek a verekedős játékok. Olyanok, akár a hangszerek – egy gomb egy hangjegynek felel meg, ami mindig egyértelmű és konzisztens eredményt produkál (kis ütés kicsit üt, nagy ütés nagyot), vannak akkordok (kombók), és egy kőkemény, gyönyörű meccs képes vetekedni a legelegánsabb gitárszólókkal. És mint minden hangszernél, egy kezdő tanácstalanul pötyög, és minél többet… Folytasd az olvasást
A rónán át: Pokemon Legends Arceus
Ezt a cikket egy olyan ember írta, aki gyerekkorában egy percet sem pokemonozott, és a dolog később is elkerülte – vagy épp elmenekült előle. Végül a tavaly év végi két remake-Pokemon végett rágta csak bele magát a franchise históriájába. Hogy ezekről többé-kevésbé kerek áttekintést adhasson – persze az ilyen embernek a Nintendo nem kegyelmez, rögtön… Folytasd az olvasást
Elfelejtett világvége: Damnation Alley
Roger Zelazny 1969-es regénye, a Damnation Alley a következőképpen kezdődik: egy Hell Tanner nevű motoros szivarcsikket pöccint egy sirálynak, aki nagy nyekkenéssel arrébb gurul, le a láthatárról. A csávó berúgja a motort, üldözés jön, két oldallal később le meszelik. Lapozunk párat, Hell Tanner bevállal egy öngyilkos küldetést Amerika nukleáris viharoktól sújtott, halálos útján, annak reményében,… Folytasd az olvasást