Posts Tagged → akció

Karkötővel nagyvadra: Wild Hearts

Kapcsolatom a Monster Hunter-szériával (és klónjaival) elég döcögős. Egyrészt csodálom ezt a fajta módszeres, végtelen mélységű szörnyvadász-zsánert, ahol minden levadászott szörny utolsó pikkelye is felhasználható diverz, specializált vagy egyszerűen csak túlélésre kipattintott páncélzat kiépítéséhez, mindezt megtámogatja egy ökoszisztéma szimulációja, a barátság ereje, meg persze félelmetes mennyiségű étel-ital-cukorka. Másrészről viszont pont emiatt a komplexitás miatt pattanok… Folytasd az olvasást →

Kínos hibrid: Forspoken

Te jó ég. Annyian roastolják már ezt a szerencsétlen játékot közösségi oldalakon, hogy igazán nem én szeretnék az lenni, aki még egy lapáttal rádob. Az már különös kegyetlenség volna. Inkább csak megnyugtatok mindenkit: a Forspoken nem rosszabb a hírnevénél, pontosan azt a fajta álmos, dopamin-adagoló középszert nyújtja, mint lassan minden nyílt világú akció-szerepjáték… mégis, helyenként… Folytasd az olvasást →

Fulci az űrben: The Callisto Protocol

A hetvenes-nyolcvanas évek body-in-pieces fantáziái mára erejüket vesztették, hatásuk szó szerint csontig kopott. Köszönhető ez annak, hogy a gore szinte sorminta, elhagyhatatlan díszítőelem a huszonegyedik század horrorfilmjeiben, horrorsorozataiban. Manapság a műfajnak a hatásvadászat másfajta eszközeivel kell élnie, urambocsá okosabb ötletekkel kell(ene) előállnia annál, mint mikor mondjuk valaki kihányja a saját beleit. Az már más tészta,… Folytasd az olvasást →

Götterdämmerung! – God of War: Ragnarök

„Nap fénye feketül nagy nyarak során, viharok vérszomja támad. / Mit tudtok még?” Bárhol is ütjük fel a verses Edda hősi énekeit, bárhol merülünk el soraiban, könnyen lehet, hogy egyes frázisairól a mai popkultúra ismert alakjai, eseményei juthatnak eszünkbe (gondoljunk erről bármit is), legyen szó Tolkien törpjeiről, a Marvel-féle Bosszúállók délceg egy tagjának kalandjairól, vagy… Folytasd az olvasást →

Lovagszegény lovagregény: Gotham Knights

Batman ennek a játéknak az elején meghal. Húsz percen keresztül verik szegényt, mire eljutunk a lényegig: a fekete lovag talán nincs többé, de öröksége tovább él. Négy tanítványa / pártfogoltja lép elő az árnyakból, hogy kézbe vegyék Gotham sorsát, amelyben a bűnözés továbbra is súlyos probléma, és ha valaki a Scott Snyder-érában megfogant Baglyok Bíróságának… Folytasd az olvasást →

Generációs fáziskésés – Valkyrie Elysium

Van egy legendás (nagy hírű, sokak által kedvelt, stb.) PlayStation 1-es japán szerepjáték, a Valkyrie Profile. Én nem játszottam vele – sokan nem játszottak vele! – így amikor a Square Enix végül valahogy arra a következtetésre jutott, hogy huszonhárom évvel később folytatást szeretne hozzá, nyilván egy jó húzás volt az eredeti játék friss portját is… Folytasd az olvasást →

Az üres zaj szimfóniája – Alienoid

Dél-koreai film manapság már csak akkor kerül a hazai mozikba, ha az komoly Oscar-díj aspiráns (lásd Élősködők), vagy még a kora 2000-es években befutott nagy nevek jelentkeznek újdonsággal (lásd Park Chan-wook). Viszont az ország filmiparát nagyban kitévő, a mi ízlésünknek sokszor 180 fokkal szembe pisáló stílust képviselő zsánerfilmeket max. a Koreai Filmfesztivál vetítésein tud elcsípni… Folytasd az olvasást →

Szódával se – Saints Row

A Saints Row-sorozat célja (a jelek szerint) sohasem az volt, hogy maradandó, kimagasló minőségű műalkotásokat tegyen az asztalra, relatíve csendben elvolt a nagy, nyílt világú bűnözőszimulátorok árnyékában a maga sajátos, kikapcsolóbb megközelítésével. Míg a Grand Theft Auto és a Watch Dogs mozis átvezetőkkel és lomha szimulátorszerűséggel igyekezett renomét építeni, a Saints Row részről részre elszálltabb… Folytasd az olvasást →

Neon Genesis: Xenoblade Chronicles 3

A Xenoblade szériát a Switchre teremtették, és a Switchcset a Xenoblade szériának. Nem szó szerint persze: Wii-re hozták ki először, WiiU-n tovább szenvedett, hardvertechnológiai korlátok közt vergődött mint koca a sárban, csak azért, hogy a Switchre betoppanván bimbóit széjjeltárva kivirágozhasson. Hogy a malac hogy illik bele ebbe a második metaforába, nem tudom. Mindenesetre a Xenoblade… Folytasd az olvasást →