Tetszik vagy sem, de a videójátékos filmadaptációk korát éljük. A 90-es évek korai bűntettei (Super Mario Bros, Street Fighter, Double Dragon) és a 2000-es évek Paul W. S. Anderson és Uwe Boll által leuralt korszaka után végre eljutottunk oda, hogy nem megy ritkaságszámba, ha születik egy nézhető videójátékfilm. Amíg sorozatfronton már készült nem egy fantasztikus… Folytasd az olvasást
Hiába van a Shin Megami Tensei szériának egy szerteágazó, több tucat játékot magába foglaló jelenléte (olyan kötődő sorozatokkal, mint a Strange Journey, a Digital Devil Saga vagy a Persona), egy számozott Shin Megami Tensei megjelenése mégiscsak egy amolyan esemény. Különösen a gyűjtők örülhetnek, ugyanis eddig majdnem minden Atlus-játékra érdemes volt időben lecsapni, és tíz évvel… Folytasd az olvasást
A klasszikus magányos hős története a letelepedéssel ér véget, mely gyakran a házasságon keresztül teljesül. A kötöttségek nélküli, alkalmi társakkal és alkalmi nőkkel operáló hős röghöz kötött volta, intézményes, társadalmiasult jellege új konfliktusokat teremt. A túszul ejtett család és a rendőri szerv mint akadályozó tényezők a társaslét folyományai, a felnőtt, felelősségteljes hős kihívásai, általuk regenerálódik… Folytasd az olvasást
Töredelmesen bevallom, hogy a Mad Max-filmek első három részét semennyire nem kedvelem. Értékelem őket, sok izgalmat tartogat a koncepció, de javarészt nekem kell kiimádkoznom belőlük a lényeget, nem tűnnek úgy, mint amik túlzottan partnerek saját élményük kiteljesítésében. A legnagyobb csalódást anno az első rész okozta, a második-harmadik már legalább részben megközelítette azt az őrültséget, amit… Folytasd az olvasást
Az okosított majom az embernél egy elfajzott világnézettel, a nő a férfinél egy erőszaktevő pénisszel ke(d)vesebb lény – épp annyival, amennyivel amaz több a kelleténél. Az emberi/férfi nem túl sok, túl sok van belőle, túl sokat eszik, túl sokat termel, ezért le kell törni a szarvát; a sokat akarás, a harácsolás, a birtokbavétel filozófiája hívja… Folytasd az olvasást
Filmrendezők és főhőseik a kétezres évek elején-közepén tetőzték be nézőikkel és rajongóikkal való kiterjedt szerepcseréjüket. Mi a különbség egy klasszikus Kung-fu film hőse és a Kung Fu Panda Po-ja között? A klasszikus tanul és harcol, illetve tanít és harcol, mert ügye van, a késői korszak viszont önreflexiót fejleszt ki, hősei pedig a korábbi korszak rajongói…. Folytasd az olvasást
A modern sci-fi egyik legkülönlegesebb hangú vizionáriusa, Alex Garland úgy döntött, a mesterséges intelligencia (Ex Machina), egy Stalker parafrázis (Expedíció), messiáskomplexusos fejlesztők (Devs) és egy folkhorrorba oltott traumafeldolgozás után sokkal közelebbi, kézzelfoghatóbb témához fog nyúlni. Legújabb rendezése egy háborús mozi, amihez az A24-nél megszavazták a stúdió eddigi legmagasabb, 50 millió dolláros költségvetését, amivel mindenképp egy… Folytasd az olvasást
A természeti erők ellen való harcot előbb ezek egymás ellen való kijátszása, majd leigázása és hasznosítása követi. A földrengések és cunamik kulturális hagyománya találkozik a szintén ezek erejét és jelentőségét képviselő atomkatasztrófával. A fenséges dimenzió – az elitizmus ellenkezése dacára – támaszkodik, sőt, alapoz a méretekre; hívószava: a nagy, az erős. Ezért fenséges kor a… Folytasd az olvasást
Elég biztos a tippem, hogyha végzünk egy itthoni felmérést, hogy a nindzsa szóról kinek mi jut eszébe itt Magyarországon, senki se fog egy történelmi kiselőadást tartani a japán klánháborúkban szolgáló bérgyilkosokról. A várhatóbb válaszok: Michael Dudikoff és az Amerikai nindzsa. Franco Nero, mint a kék szemű fehér pizsamás nindzsa. Hát persze, hogy a nindzsa bosszúja… Folytasd az olvasást
Elhinni, hogy minden rendben lesz. Talán ez a legnagyobb kihívás ebben az évben. Mégis, van itt egy megnyugtató számmisztika – összeadjuk a 2024 számjegyeit, az összeg 8 lesz – nyolcadik részekkel indítjuk az évet a Like a Dragon szériában és a Tekken világában is, az ilyesmi majdnem olyan, mint látni valakinek a nyolcvanadik születésnapját (nagymamámét,… Folytasd az olvasást