Mikor is volt ez? Talán tizennyolc-húsz éves koromban? Mentem rokonokhoz látogatóba, láttam, hogy a srácok ezt nézik. A Narutót. Néztem, és arra gondoltam, hát ilyen szarok mennek mostanában a tévében az olyan mesterművek helyett, mint a Dragon Ball? Gondoltam, de nem mondtam ki, mert azzal a lendülettel az is leesett, hogy fuh, basszus, valaki meg… Folytasd az olvasást
Nem véletlenül mozgatta meg a képzeletemet az eredeti Mortal Kombat trilógia annak idején. A brutalitás és a vagánykodás ebben nem játszott szerepet, ezek elmentek mellettem, inkább amiatt érdekelt, amiben azt illene rá mondanom, hogy rossz, az inkoherens világépítésétől kezdve a még csak nem is konzisztensen összelopkodott elemekig. Ebben a verekedős sorozatban egymáshoz nem illő kosztümök,… Folytasd az olvasást
A Red Dead Redemption egyik korai küldetésében a játék főhőse, John Marston versenyezni készül az életét megmentő Bonnie MacFarlane-nel. Bonnie kimondottan jól kezeli a lovát, egészen oda kell figyelnem a kanyaroknál, ügyelnem kell arra, hogy Marston lova ne fulladjon ki, ne dobja le gazdáját, de azért haladjunk is. A verseny szoros, ám Bonnie vezet, magabiztos,… Folytasd az olvasást
„Hát persze, hogy a Tyler Rake: A kimenekítés is a VICO filmje!” – hangozhatott volna el, ha Andre Parks képregényíró és az Russo testvérpár agyszüleménye 30 évvel korábban született volna meg, és a Netflix helyett apánk-anyánk videókazettás polcának szerves része lett volna. Mert ától cettig ugyanabban a mentalitásban született, mint a 80-as évek összes „egyszemélyes… Folytasd az olvasást
Szürreálisan időszerű pillanatban érkezett meg a mozikba a Mission: Impossible hetedik fejezete (vagy legalábbis annak a fele): Hollywood jelenleg történelme egyik legnagyobb sztrájkját éli meg, melyben az írók és a színészek szakszervezetei közösen kiáltják: Nem, nem akarjuk és nem hagyjuk, hogy digitális algoritmusok és másolatok váltsanak le minket, amik mögött nincs semmi emberi tényező, ezzel… Folytasd az olvasást
„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam”, s azon kaptam magam, hogy egyre többször kirándulok démonok közé – nem, nem az érkező negyedik rész, inkább csak úgy a körülmények miatt, így gördültem rá megint a Diablo-sorozatra. Akciós volt nemrég a második és harmadik rész csomagja PSN-en, de itt sem álltam meg, az… Folytasd az olvasást
Két dolog miatt nem kezdek el idézgetni az Aliens-ből: egyrészt kétféle magyar szinkronja van, biztos összevesznénk rajta a fiatalabb olvasókkal, másrészt bőven megteszik helyettem az Aliens: Dark Descent szereplői. Amikor már kezd érdekes lenni a sztori, amikor már azt hinnénk, biztonságban vagyunk, amikor feszülten figyelünk, mi fog történni, olyankor dobják be, sötétben (többnyire). És nem… Folytasd az olvasást
Belenézek a mostani kínálatba, hogy mit árulnak akciófilm címen: Vin Diesel kocsival hajt le a Hoover-gáton, miközben egy olyan CGI óriásrobbanás megy mögötte, ami a Playstation 3- Xbox 360 éra éveit idézi. Getthefuckoutahere. Húsz évvel ezelőtt ezt még talán úgy csinálták volna meg, hogy legyen valami minimális fizikai tapinthatósága, de manapság a kaszkadőrmunkát, a praktikus… Folytasd az olvasást
Jó lesz az úgy, mondhatták a Capcomnál. Hiszen mindenképpen pozitív alaphangról indulunk: régi játékokat mentünk át az utókornak, egy csipetnyi extrával. Az ilyesmit (minden könyvtárosi erőmet összeszedve) helyes lépésnek ítélem. A Mega Man Battle Network Legacy Collection hat játékot tartalmaz, két kötetre osztva, és a hat játék száma különböző verziókkal együtt felszorzódik, még ha lényegi… Folytasd az olvasást
Erre mondják, hogy nehéz szülés. Ezt a kritikát tiszta lelkiismerettel anélkül, hogy az eredeti Resident Evil 4-gyel játszottam volna, nem lett volna szabad megírni. És hogy a hárdkór gémerek a késüket a nyakamnak szegezhessék: mivel soha a büdös életben nem játszottam vele. Kimaradt, mint ahogy az az egész évtized, amelyben piacra dobták. Szóval ahhoz, hogy… Folytasd az olvasást