Jó lesz az úgy, mondhatták a Capcomnál. Hiszen mindenképpen pozitív alaphangról indulunk: régi játékokat mentünk át az utókornak, egy csipetnyi extrával. Az ilyesmit (minden könyvtárosi erőmet összeszedve) helyes lépésnek ítélem. A Mega Man Battle Network Legacy Collection hat játékot tartalmaz, két kötetre osztva, és a hat játék száma különböző verziókkal együtt felszorzódik, még ha lényegi különbség nincs is köztük. Ezek a Mega Man-részek eredetileg GameBoy Advance-ra jelentek meg, és a fő szériával ellentétben nem szaladgálós lövöldözős platformerről van szó, hanem lényegében Digimon-koppintásról.
Itt egy Lan nevű srácot irányítunk, aki iskolába jár, szabad idejében pedig földugja magát a szájberszpészbe – ízlelgethetjük ezeket az ezredfordulós hacker-kifejezéseket, mint a „jack-in”, „Personal Informatin Terminal”, meg „Network Navigators”. Itt, a lézerneon vaporwave Windows 95 mátrixtérben történnek meg a csaták, Lan előkapja Mega Man-t, aki valamiért itt az ő kis zsebpajtása, és időnként odadobja a kompjútervírusoknak, hogy törölje már le őket. További tevékenységeink között van még e-mail-olvasás és csippek csereberélése.
Bájos relikvia egy ártalmatlanabb érából, mely éra olyan ártalmatlan, hogy a gyűjteménynek fel kell villantania egy figyelmeztetést az inszenzitív ábrázolásokról (legalább cenzúrázatlan, jelentsen ez bármit is). Ezek a játékok továbbá… nem valami érdekesek, de talán nem is ez a legrosszabb, inkább a tény, hogy a gyűjteményben található hat játék mind ugyanúgy néz ki, ugyanaz a játékmenet, és leginkább egymás kiegészítőinek tűnnek. Jelentős tényező az online csaták és Battle Chip-cserék rendszere, amivel egy jó kis gyűjtögetős játékot kerekíthetünk ki az egészből, de hát akkora dork még én se vagyok.
Hogy mit értek nem érdekes játék alatt: nem köt le hosszú távon. Amikor nem harcolunk, akkor két harc között sétálunk (érdemi felfedezés nélkül), csata közben pedig egy rácsos felosztású, két térfeles platformon kell mozognunk valós időben, míg a fegyverek kiválasztása körökre van osztva. Kiválasztunk mondjuk két fegyvert (egyenesen lövőt, kardot, területre hatót, dobhatót), és ha ellőjük őket, meg kell várnunk, amíg a csík lejár, és csak akkor választhatunk újat. Addig az ellenfelek kedvükre lőhetik Mega Man-t, akit irányítva persze kitérhetünk a lövedékek elől, de nem mindig. Az ellenfelek képesek leverni az egyes sávokat, és ha mondjuk lebomlasztják a középsőt, akkor ott rekedünk a felsőben vagy az alsóban. Szóval se szabad akciózás, se a taktikus körökre osztás nem működik itt. Ami a térképen való mászkálást és sztorit illeti, a létező legpőrébb kisdiákszimulátor: Lan ritka lassan mozog, barátai és drámái érdektelenek, a véletlenszerű rajtaütéseket pedig nem lehet csökkenteni.
Az egyetlen érdemi extra, amit a gyűjtemény biztosít, hogy ne unjuk végig az egészet, egy beállítás, hogy egy lövésből meghaljanak az ellenfeleink. Semmiféle más gyorsítást nem kapunk. Jelentős extrának mondható a 3D Mega Man, aki a menüben narrálja, hogy mit miért csináljunk – feliratot erre nem lehet rákapcsolni, szóval sok sikert annak, aki nem hallja. Kapunk még mindenféle promóciós festményt, amiket a galériában végiglapozgathatunk, illetve egy pixelsimító szűrőt, amit nem tudok jó érzéssel ajánlani senkinek.
És így… ennyi. Ahogy már céloztam rá, alaphangon egy korrekt adatmentés, vérszegény extrákkal, de legalább adatmentés – és akkor jön a pofon: kötetenként (használom az európai árat, mert a magyart ki se merem írni) 39.99€, vagy a két kötet együtt 59.99€. Ha van indokolatlan árazás, akkor ez itt. Oké, oké, az eredeti dobozos részek darabja ennyi eBayen, de ezen az áron még beleférhetett volna a maréknyi kimaradt spinoff (mint a ROCKMAN.EXE WS vagy a 4.5 Real Operation), plusz a teljes anime és manga széria is. De nem, semmi ilyesmi.
Szóval, lényegében azon múlik, érez-e valaki akkora érzelmi kötődést ehhez a szériához, hogy ez neki megérje, de engem (mint új játékost) nem győzött meg a csomag vonzereje. Mind Mega Man-játékokból, mind Digimon-klónokból ma már tonnaszámra találhatunk jobb alternatívákat, valószínűleg olcsóbban is – azt hiszem, így csak azoknak tudom ajánlani, akik már eleve rajongók, vagy képesek megvárni a (nagyon mély) leárazást.