Elhinni, hogy minden rendben lesz. Talán ez a legnagyobb kihívás ebben az évben. Mégis, van itt egy megnyugtató számmisztika – összeadjuk a 2024 számjegyeit, az összeg 8 lesz – nyolcadik részekkel indítjuk az évet a Like a Dragon szériában és a Tekken világában is, az ilyesmi majdnem olyan, mint látni valakinek a nyolcvanadik születésnapját (nagymamámét, mondjuk, és tényleg). És ha ennek a két sorozatnak a nyolcadik része képes a legnagyszerűbbre, talán egy kis időre mégis el lehet hinni, hogy minden rendben lesz.
Alisa meghajol a meccs előtt, leesik a feje, ellenfele bután felveszi, nézegeti, és visszacsapja a csaj fejét a nyakára – FIGHT!
A Tekken abszurd. Nyilván, igaz ez minden más verekedős játékra is, de a Tekken máshogyan az. Először is, elhiszi magáról, hogy rohadt menő, pont úgy, mint egy nu-metalt hallgató tinédzser a kétezres évek elején, de itt, a nyolcadik rész magasságában még mindig ezt hiszi, és hirtelen igazzá válik. A Tekken menő, basszus, visszafordulunk apukapocakunkkal, megigazgatjuk tíz éves ingujjunkat – miért nem vettük ezt észre? Mik vagyunk mi, földön csúszómászó férgek ehhez a dicsőséghez képest?
Másodszor, hát incselkedett ezzel a Mortal Kombat is, de a Tekken futurisztikus jegyei felülkerekednek az ősin, és ezzel ki is rajzolja magának a saját identitását: cyberpunk stíl, kőkemény izmok, szponzorkontent, metropolisz, meg fém, minden mennyiségben. Nem egészen olyan, mint a többi verekedős játék, nem igaz? A történetét is komolyabban veszi, konkrétan Brian Cox-t is elővette a marketinges csapat, hogy foglalja már össze, mi is történt eddig.
Ezt megteszi nekünk a nyolcadik rész is, mielőtt az új sztorit elkezdenénk, átvisz minket a videós szekcióba, és képregényesen stilizált, rövid szegmensekben mesél a King of Iron Fist Tournament körül zajló egyre őrültebb sztorikról. Hiába, na, nem ezért jöttem. Verni jöttem.
Nincs túl sok hozzáfűznivaló ehhez a részhez. Hozza azt, amit a Street Fighter 6 hozott tavaly, egy saját avatárral bejárható 3D-s teret, klasszikus játékmódokat: Arcade, VS, Online, sztori, karakterepizódok, és még egy Tekken Ball nevű extrát is, ami már elég régen volt. És mindegyik jó, esélyesen a legjobb a szérián belül, egyúttal a leggazdagabb is – és ez a gazdagság ijesztő lehet az új játékosoknak.
Itt van a legjobb hírem, mert a Tekken 8 fantasztikusan jól fel van szerelve, hogy tanítsa és jobbá tegye a játékost. Visszajátszhatjuk a harcainkat úgy, hogy konkrétan elmagyarázza nekünk, milyen hibákat követtünk el, és hogyan lehet elkerülni ezeket a jövőben. Folyamatosan kézre áll egy „javasolt mozdulatok” panel a sarokban, beállíthatunk egyszerűbb irányítást, testreszabhatjuk a nehézséget, és az Arcade Quest tulajdonképpen mindenre megtanít, amire szükségünk lehet. És a tanulási folyamatok is szórakoztatóak, kellemes időtöltés.
Persze, kicsipegethetném, hogy ez meg az jobb a Street Fighter-ben – az egyik legfájóbb pont, hogy a szellem-avatárok klasszikus Tekken-részekkel játszanak a gépeken, közben meg ezt mi nem tehetjük meg. A Capcom és a SEGA simán belepakolja a régi játékaikat az újakba, kedves Bandai Namco. De mindegy, tényleg, ami itt van, kitölti a teljes árú játék dobozát. Bizonyos dolgokat még jobban is csinál, mint a Street Fighter 6. Egyszerűen egymás mellé állhatnak, és nem tudok választani, melyik az objektíve jobb.
A Tekken 8 mind a harminckét karakterével igazi deluxe, prémium cucc, jól néz ki, jó zenéi vannak, mindent tud, amit tudnia kell. A 8-as logó fonódó láncszemként jelenik meg, kérdéses, mit is szimbolizál pontosan – talán azt, mennyire jól illeszkedik a teljes sorozat tradíciójába, vagy esetleg azt, mennyire elválaszthatatlanná váltak itt az egyes elemek egymástól.Addig örüljünk, amíg ez a lánc töretlen: ez a generáció meglepően jó verekedős játékokat hozott, amelyek kiégett veteránokat és újoncokat is képesek egyszerre megszólítani, nem áll meg az ökölvonat. A Tekken 8 is vagány pózban áll a legújabb titánok között, ne menjünk el mellette szótlanul.
A tesztkódot a Cenega Hungary Kft.-től kaptuk..