Filmkedvelő éveim során nemegyszer hallottam azt a kijelentést, hogy a filmzene csak másodlagos építőelem. Persze, jó, hogy van, szépen aláfest, hozzátesz némi pluszt, de az alapokat mindig a kamerabeállítások, a rendezés és a színészek adják meg. Ha kellene hozni egy bombasztikus, asztalról mindent lesöprő erejű ellenérvet erre a tézisre, akkor az John Carpenter. Az amerikai… Folytasd az olvasást
Ha a legemlékezetesebb, egymással éles kontrasztban álló rendőrpárosokat kell felsorolni, a többség készen is áll a várható válaszokkal: Mel Gibson és Danny Glover. Will Smith és Martin Lawrence. Don Johnson és Philipp Michael Thomas. De fogja bárki is azt mondani, hogy Gregory Hines és Billy Crystal? Erősen kétlem. Pedig Peter Hyams 1986-os buddy cop akcióvígjátéka,… Folytasd az olvasást
Amerika a nácizmusba való majdnem-átbucskázása remek alkalmat nyújt arra, hogy megvizsgáljuk az egyik olyan filmet, amely az ottani popkultúrában a jingoizmust, a külvilág véresszájú elutasítását, a fegyverkultuszt és az „egy mindenki ellen” attitűdjét fel- és megerősítette. Nem számít, hogy az Invasion USA egy komolytalan film – a lényeg, hogy akiknek szánták, azok komolyan vették. Chuck… Folytasd az olvasást
Jimmy Carter a ‘76-os elnöki kampányának részeként kijelentette, megválasztása esetén arra fogja biztatni a kormányt, hogy hozzon nyilvánosságra minden apró részletet az UFO jelenségekkel kapcsolatban. Később ebből a nyilatkozatából visszatáncolt az esetleges nemzetbiztonsági vonatkozásokra hivatkozva. “Néha azon töprengek, milyen gyorsan feloldódnának a bennünket világszerte elválasztó különbségek, ha egy idegen fenyegetéssel néznénk szembe, a mi világunkon… Folytasd az olvasást
Clay lies still, but blood’s a rover;Breath’s a ware that will not keep.Up, lad; when the journey’s overThere’ll be time enough for sleep. Richard Donner klasszikusa az amerikai akciófilm teljes átváltozásának kiindulópontja. Premierjének idején ezt még nem lehetett sejteni – nem érződött sem jelentősnek, sem forradalminak. Ha a filmtörténelmi kontextust mellőzve vizsgálja az ember, félkézről,… Folytasd az olvasást
Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm! Gondolom, senkit nem kell elkezdenem győzködni arról, hogy a Drágán add az életed! az akciófilmes műfaj csúcsdarabja, kvintesszenciája, platóni ideája. Nem? Oké, megnyugodtam. Az is megcáfolhatatlan tény, hogy John McTiernan bebetonozta a modern akciófilmek sémáit, amelyek rossz esetben közhelytárrá silányulnak, jó esetben szilárd alapul szolgálnak tehetséges… Folytasd az olvasást
Könnyű beleesni a könnyes szemű, mindent rózsaszín szemüvegben néző múltidézésbe, a „régen minden jobb volt” tudatállapotba. Megfeledkezve arról, hogy azért régebben is volt sok szemét, amit csak az idő szelektált el az igazi klasszikusoktól. De akkor is, goddammit, valamihez nagyon értettek az amerikai filmesek az 1980-as években, hogy olyan filmek tudtak megszületni és hivatkozási alappá… Folytasd az olvasást
A Ragadozó legnépszerűbb pillanata egy mennydörgő pacsi. Arnold Schwarzenegger és Carl Weathers viszontlátása annyira időtállónak bizonyult, hogy húsz évvel a film bemutatója után a YouTube-on, harminccal meg Twitteren mémesültek a szkanderbajnokok dagadó bicepszei. Ebben a képben sűrűsödik össze az a film, amire gyerekkorunkból rajongva emlékszünk: a legmenőbb muszklimenek élet-halál harca a (szinte) legyőzhetetlen vadásszal, a… Folytasd az olvasást
Szeretném azzal kezdeni a John McTiernan filmográfiáját áttekintő cikksorozatomat, hogy lám, már az első mozifilmjével teljes fegyverzetében pattant elő, megelőlegezve mindazt a szakmai profizmust, robusztus rendezői svungot, zsánerműfajokat esszenciájukra lepárló találékonyságot, ami későbbi remekműveit jellemezte. Az, hogy nem tudom megtenni, nem von le természetesen semmit az életmű egészének értékéből: nem mehet minden elsőre. Sajnos A… Folytasd az olvasást
Nem kell mindent elhinni a horrorfilmek pszichologizálásra olyannyira hajlamos rajongóinak (vagy ellenségeinek), de aki látott már slashert, nehezen tudja nem figyelembe venni a testi-lelki szexuális zűrzavarra irányuló olvasatokat. Hiszen ezekben a filmekben mégiscsak megnyomorított, örökké gyereknek maradt, maszkos tébolyultak hatolnak meredező vágószerszámaikkal a feszes, fiatal és fedetlen (női) testekbe, gyakran közvetlenül azután, hogy áldozatuk alapos… Folytasd az olvasást