A nyolcvanas évek közepén a horrorra még egyáltalán nem jellemző az a bukdácsoló útkeresés, ami majd a kilencvenes éveknek lesz sajátja. A franchise-ok sikerére épülő magabiztosság ekkor az egész műfajnak olyan kísérletezési lehetőséget biztosított, amelyet egyetlen korábbi, vagy éppenséggel későbbi évtized sem. A stúdiók kokainos dömper-szám döntik a lóvét a különböző horror-projektekbe, és a látóhatáron… Folytasd az olvasást
Meseszép történet lehetett volna. 1983-as bemutatója idején a kritika eléggé fanyalogva fogadta Brian De Palma Scarface-remake-jét, amely ezzel együtt is decens jegyforgalmat generált, viszont gyaníthatóan még így is elfeledtették volna a 80-as/kora 90-es évek népszerű amerikai gengszterfilmjei – ha nem lépnek közbe határozottan a rapperek. De közbeléptek, méghozzá úgy, hogy a fal adta a másikat:… Folytasd az olvasást
A popkultúra minden évtizedének megvan a maga sajátos oldalhajtása. Valami, amit mindannyian csináltunk, egy zenei stílus, amit mind hallgattunk vagy egy film, ami biztos megvolt a családi VHS kazettán. Mai fejjel nem tudjuk, hogy miért, csak az a biztos, hogy ezek a furcsaságok felnövekedésünk biztos részévé vált. Legyen az a 2000-es évek nu metálja, a… Folytasd az olvasást
Rosszindulatú vélekedések szerint ha valaki látott egyszer egy slashert, akkor látta az összeset, de a késes-baltás gyilkolászások szerelmesei erre csak legyintenek egyet a bennfentesek kevély nagyvonalúságával. Ezzel együtt megkockáztatható, hogy ha láttál egy slashert, akkor hajszálpontosan tudod, hogy a nyitánytól a végefőcímig mi minden történik az 1980-as Prom Nightban (avagy jó ponyvás magyar címén: A… Folytasd az olvasást
A Miscatonic orvosi egyetem legújabb medikusa, Dr. Herbert West rossz hírnévnek örvend. Az Európából érkező tudósról az a hír járja, ő okozta egykori tanára, Gruber professzor halálát. Azt azonban csak kevesen sejtik, hogy West egy forradalmi, a hullákat újraélesztő szérumon dolgozik, amelynek sajnálatos módon van egy apró mellékhatása: a halálon túlról visszatérőkből dühöngő őrülteket csinál…. Folytasd az olvasást
“Humans are such easy prey…” Ez is azok közé az agykéregbe égett gyerekkori pillanatok közé tartozik: ahogy iskolatáskával a hátamon, a fejem tetejét a kora tavaszi nappal süttetve ácsorgok a csendes kertvárosi utcán, megfeledkezve mindenről és mindenkiről, csak a kezemben tartott újságra koncentrálok. A Galaktika februári számát olvasom, pontosabban a filmes rovatot, mert csak az… Folytasd az olvasást