Nyolcvankettőre a slasher már áthaladt a műfaji zenitjén. A mainstreamből meg végképp elkezdtek kikopni, aminek az lett az eredménye, hogy készítőik hirtelen nagy adag kísérletezési szabadságnak kerültek birtokába. Az Alone in the Dark is valami ilyesmi, a szokásos slasherkliséktől igyekszik elhatárolódni. Kezdő helyszíne egy elit diliház, ahol az ápoltakat “utazóknak” hívják, bentlakásukat pedig “vakációként” jellemzik…. Folytasd az olvasást
Retrospektív cikksorozatunk főhőse Stephen King, ugyanazt a ying-yang dualitást élte meg a 80-as években, mint a popkultúra megannyi sztárja: Szakmailag sikert, sikerre halmozott, ekkor írta legjobb könyveinek nagyját, munkáit pedig olyan nagyszerű filmesek vitték a vászonra, mint Kubrick, Carpenter vagy Cronenberg. A csillogó karrier mögött közben végig ott lappangott egyre durvábban elhatalmasodó alkohol- és drogfüggősége,… Folytasd az olvasást
Az X-Tróval a mai napig nem tud sem a kritika, sem a közönség mit kezdeni. Maradandó hírhedtségét be lehet tudni annak, hogy a nyolcvanas évek elején felvésték a Video Nasty listára, a brit erkölcscsőszök hisztérikus borszorkány-üldözését, akarom mondani horrorfilm-üldözését hivatalos keretek közé foglaló pellengér-dokumentumra, amely azon kívül, hogy az ínyenceket a helyes irányba terelte, sok… Folytasd az olvasást
A remekművek sokfélék, de a rossz filmek között is lehetnek számottevő különbségek. Kevesen tudhatnak erről annyit, mint Stephen King (és az ő tábora), hiszen a műveiből készült mozgóképes adaptációk között köztudottan egymást érik a hulladékok – amelyek állaga ugyanakkor a rothadás, a mállás más és más stációit mutatja. A Maximális túlhajtás esetében maga a filmesektől… Folytasd az olvasást
Miután Steven Spielberg 1975-ben kasszát robbanott a Cápával, egy ideig mindenki emberre támadó állatokkal riogatta a jónépet. Medvék, halak, rovarok, kutya, anyámkínja, minden megvolt, amit egy pénzéhes producer/rendező ellenünk fordíthatott. Ennek a pár éves hullámnak egyfajta stiláris végpontja Russell Mulcahy 1984-es debütálása a Razorback, amiben ezúttal egy óriásira nőtt vaddisznó tizedeli az ausztrál préri lakosságát…. Folytasd az olvasást
Jó időben jó helyen lenni az életvezetés művészetének egyik kulcstényezője, és egy fiatal, független amerikai horroristának kevés jobb elfoglalható pont adódott a XX. századi tér-idő koordinátán Sam Raimi baráti körénél a 80-as évek elején – amely kör egyúttal magában foglalta a Coen testvéreket és holdudvarukat is. Scott Spiegel S. Raimi és Bruce Campbell középiskolai osztálytársa… Folytasd az olvasást
A Silent Night, Deadly Night emblematikus esete annak, amikor a cenzúra visszafelé sül el, mint a rossz vadászpuska: Charles Sellier 1984-es low budget slasherét feleannyian se ismernék, ha kijövetelekor nem fújtak volna akkora hisztériát köré, amihez hasonlót csak a sátánizmussal vádolt rocksztárok kaptak. A reagani Amerika konzervatív erkölcscsőszködése teli erővel tombolt, feldühödött szülők, tanárok, szakszervezetek… Folytasd az olvasást
Dario Argento operaházi giallójában van egy kép, amit az is ismerhet, aki még nem látta a filmet. A tűkkel felpeckelt szemű Betty (Cristina Marsillach, talán a legjobb Argento-főszereplő) közelijére gondolok, akinek végigcsordul az arcán a vér, hogy mindenkinek egyértelmű legyen: ha nem akarja súlyosan megcsonkítani magát, az énekesnőnek muszáj végignéznie az eléje tárt borzalmakat. Ez… Folytasd az olvasást
A jól ismert Csehov-szabály szerint ha az első felvonásban feltűnik egy mordály, akkor annak el kell sülnie az előadás végéig – de ilyesmiket azért a slasherekben is ismerünk. Ott van például, amit Péntek 13-faktornak lehet nevezni: ha egy slasherben tábort látunk, biztosak lehetünk benne, hogy valakit hamarosan felszeletelnek a sátrában. Jeff Lieberman rendező a Just… Folytasd az olvasást
Mark L. Lester filmjének örök helyet biztosít a popkultúrában, hogy ez volt az első mozi, amelyben ellenőrizni lehetett az E.T.-t követően, hogy Drew Barrymore valóban annyira különleges-e a nemcsak huszadrangú szerepekre alkalmas hollywoodi gyerekszínészek sorában. Nos, valóban az volt: az ekkor még mindig csak 9 éves gyereklány az akaratával tüzet gyújtani képes Charlie szerepében gazdagabb… Folytasd az olvasást