Vér a subáján: Silent Night, Deadly Night

A Silent Night, Deadly Night emblematikus esete annak, amikor a cenzúra visszafelé sül el, mint a rossz vadászpuska: Charles Sellier 1984-es low budget slasherét feleannyian se ismernék, ha kijövetelekor nem fújtak volna akkora hisztériát köré, amihez hasonlót csak a sátánizmussal vádolt rocksztárok kaptak. A reagani Amerika konzervatív erkölcscsőszködése teli erővel tombolt, feldühödött szülők, tanárok, szakszervezetek egymásra túllicitálva követelték a betiltását. Hiába kaszaboltak a nagyvásznon más rémek évek óta, a karácsony szentségének szimbolikus bemocskolása hozta meg a casus belli-t.   

Forgalmazója a TriStar Pictures eleinte még meg is lovagolta a botrányhullámot azzal, hogy a film reklámjait szándékosan családbarát sitcomok közé időzítette. Csak aztán a szarvihar akkorára nőtt, hogy egy hét után már ők is kapituláltak és kivették a mozitermekből. Az epét hányó kritikusok és morálbajnokok joggal hihették, hogy győztek. Holott pont ezzel a botránnyal sikerült egy betonbiztos kultalapot teremteni köré. Kézről-kézre járó VHS-ek, rajta egy film, amit nem akarnak, hogy láss. Kell-e ennél jobb gerillakampány egy horrornak? Kötve hiszem. 

Koncepciója még csak nem is eredeti: Mészárszék ünnepkor? A Fekete karácsony küldi üdvözletét 1974-ből. Télapó-szerelésbe öltözött sorozatgyilkos? Lewis Jackson szintén kultikus Christmas Evil-je már ellőtte négy évvel korábban. Joggal merülhet föl a gyanúper, hogy csak a mesterségesen generált „infamy” tartotta a köztudatban a Silent Night, Deadly Night-ot, de ez nem igaz: Büszkén romlott, végtelenül cinikus, szadista pokol-hullámvasút, aminek brutalitása és morbid humora bőven felülírja technikai és narratív hiányosságait. 

1971 karácsonya. Az ötéves Billy Chapman épp hazafelé tart szüleivel miután a diliházban vegetáló nagypapa jól beparáztatta a Mikulással és a „legyél jó” üzenettel. A para kegyetlen valósággá válik: Piros-fehérszakáll jelmezbe öltözött rabló támad rájuk, golyó apu fejébe, kés anyu torkába miután az nem hagyja magát megerőszakolni. Mínusz két szülő, Billy és öccse Ricky árvaházba kerülnek, ahol a vaskezű katolikus főapáca (Lilyan Chauvin) a már megszerzett traumákra még rápakol pár lapáttal. Bűntudat, fegyelmezés, a szexualitás ördögtől való, már meg is van a recept az időzített emberi bombához. 

Eltelik néhány év, a kis Billyből angyalarcú izmos fiatalember lesz, aki kikerül a nagyvilágba és próbál normális életet élni. De közeleg a karácsony, a Mikulások látványa egyre jobban felszínre hozza belőle a félelmet, a szorongást. Aztán Billy seggfej főnöke (Britt Leach) még őt is jelmezbe bújtatja, a végső lökést pedig az adja meg, amikor látja, hogy vágyainak tárgyát a csinos Pamela-t szexre akarja kényszeríteni egy munkatársa. Billy elméje megbomlik, lélekben eggyé válik szülei gyilkosával és azzal a lendülettel rögvest rá is teker egy sor fenyőfaizzót az erőszakoskodó alfahím nyakára. Pamela pedig kap egy kést a gyomrába. Billy kalapácsot, baltát ragad és elindul. Megbüntetni mindenkit, aki rossz volt. 

A Silent Night, Deadly Night formailag annyiban különbözik legtöbb kortársaitól, hogy itt a gyilkos spirálszerűen egyre mélyebbre zuhanó bukástörténetét láthatjuk. Árad belőle a cinikus fatalizmus, első fél órája konkrétan csak arról szól, ahogy ez a szerencsétlen, lelkileg megborult fiú senkitől, semmilyen lelki támaszt nem kap, hogy feldolgozza családja meggyilkolását. Megaláztatást, semmibe vételt a fölötte lévő, autoriter figuráktól annál inkább. Ahogy megannyi slasher gyilkost, Billy-t is a múltbéli trauma és a szexuális represszió kettőse változtatja saját lelki démonainak fizikai megtestesülésévé. Csak itt még a szenvedéseire közönyös társadalom is ráirányítja a rossz útra. Aztán meg mindenki vágja a meglepett Pikachu arcot, amikor billiárdasztalon kufircoló tiniket kezd fölszögezni jávorszarvasagancsra. 

Ez a nihillista attitűd teszi emlékezetessé, a kissé ráérős felvezetés után, nézői elvárásokba beleszaró, kőkemény bulldózerként megy előre. Feszült és hatásos, hiába próbál neki gáncsot vetni a pocsék színészi játék vagy a teljesen fapados rendezés. Például amikor Billy belefut egyik áldozatának húgába, aki izgatottan várta a Télapót, összetöpörödik az ember gyomra, hogy vajon ennek a hatévesnek vajon megkegyelmez. A limitált képességű Sellier annyira ódzkodott a véres gyilkosságok megcsinálásától, hogy ezt inkább átengedte őket a műfajban már jártas Michael Spence vágónak. Okos döntés, azonnal érződik, hogy mennyivel feszesebbek, ritmikusabbak és képileg erősebbek, mint a film többi része.  Ha a csonkolás közben vad klimpírozást hallunk, nem a mi készülékünkben van a hiba. Perry Botkin eszelős „zenéje”, leginkább olyan mintha lelökte volna a zongoráját egy végtelen csigalépcsőn. Tökéletes inverze a karácsony békés hangulatnak. A Silent Night, Deadly Night-ban nincs biztonság és védelem: A gyerekek már első perctől fogva ki vannak szolgáltatva az erőszakos világnak, a védelemükre szakosodott hatalmi szervek, mint a rendőrség vagy az egyház, hazugok, romlottak vagy teljesen inkompetensek. A jelenet, amiben az egyik fakabát pánikreflexből tüzet nyit egy Télapóra, akinek vére befröcsköl egy szerencsétlen csemetét, az amcsi slasherhistória egyik leggonoszabb pillanata. Boldog karácsonyt!