Vakfolt Podcast 10×02: The Innocents. Vendég: Wostry Ferenc

A Vakfolt Podcast Jack Clayton 1961-es kultklasszikusával, a The Innocents (Az ártatlanok) című filmmel folytatja a horror évadot. A film főszerepében Deborah Kerr látható, akivel a színész évadunkban találkoztunk utoljára. Vendégünk Wostry Ferenc (az Epik.hu főszerkesztője), akivel már beszélgettünk a színésznőről a Fekete nárciszról szóló adásunkban. Az adás elején röviden ismét beszélünk a horrorról általánosságokban,… Folytasd az olvasást →

Mikor lesz már vége? – A befejezésen gondolkozom

A dolgoknak általában van egy megszokott sorrendje, és talán célszerű lenne az elején kezdeni. Először volt a könyv (Iain Reid: I’m Thinking of Ending Things, magyarul Azon agyalok, hogy ennek véget vetek, aztán jött Charlie Kaufman, és lett a film (I’m Thinking of Ending Things, magyarul A befejezésen gondolkozom). (Igen, tényleg.) A film elején továbbá… Folytasd az olvasást →

Az orosz Élien: Sputnik

Érdekes belegondolni abba, hogy az összes ismert műfaj közül egy az, aminek még Oroszországban is évszázados hagyománya van, ez pedig a science fiction. Még a szovjet érában is, ahol minden más a kapitalista országok kapudrogjaként volt megbélyegezve, a sci-fi túlélte a bürokrata cenzorokat és virágzott. A Sztrugackij-fivérek irodalmi munkássága mai napig etalonértékű, ami pedig a… Folytasd az olvasást →

Sikolykirálynők #1: Sheryl Lee – Üzenet a szakadékból

A sikoly a kezdet, de nem a vég. A sikoly egyidős a horrorral, mert egyidős a rettegéssel. Amikor cserben hagynak a szavak a leírhatatlan láttán, marad az artikulálatlan hang. Ha sikítunk, felszabadul belőlünk valami; ha filmen látunk-hallunk sikítani egy szereplőt, övé az enyhülés, miénk a tehetetlenség. Naná, hogy horrorfilmes alapelem lett, még külön karaktertípus is… Folytasd az olvasást →

Slasher-klasszikusok #2: Psycho 2

Határok tiszteletben tartása, valamiféle közmegegyezéses jó ízlés elismerése – ilyesmi egy horrorfilmest nem jellemezhet. Munkaköri leírásában épp az ellenkezője szerepel, és ha a műfaj szerelmeseiként újra és újra hálát adunk ezért, akkor azt is el kell fogadnunk, amikor ez a szellemiség veszélyesen ingoványos területekre taszigálja a vér és a rettegés különös, kamerával felszerelt kutatóját. Például… Folytasd az olvasást →

Türelmi játszma: Pathfinder Kingmaker – Definitive Edition

Mostanában reneszánszukat élik a klasszikus, izometrikus nézetű fantasy szerepjátékok, nem kis mértékben az olyan Kickstarter-sikereknek köszönhetően, mint a Divinity: Original Sin és a Pillars of Eternity. A Pathfinder: Kingmaker ugyaninnen érkezett, de annyival klasszikusabb, hogy ez ismét egy asztali szerepjátékot vesz alapul, ami nem kevés szállal kötődik a Dungeons & Dragonshoz is. A legfrissebb iteráció,… Folytasd az olvasást →

Ez eddig kimaradt #1: Szellemhajó

„Ez eddig kimaradt” című rovatunkban a szerzők olyan filmekről fognak majd írni, amelyeket rajtuk kívül minden emberfia ezerszer látott már, olyan filmekről, amelyek réges-régen belebetonozódtak a popkulturális köztudatba, csak éppen a szerző helyettük eddig Kuroszavát nézett vagy mittudomén. – WF Sean Murphy kapitány és ötfős legénysége megbízást kap egy Ferriman nevű, jól szituált úriembertől: kutassa… Folytasd az olvasást →

Ráléptél a dodzsómra: a Karate tigris-sorozat

A popkultúra minden évtizedének megvan a maga sajátos oldalhajtása. Valami, amit mindannyian csináltunk, egy zenei stílus, amit mind hallgattunk vagy egy film, ami biztos megvolt a családi VHS kazettán. Mai fejjel nem tudjuk, hogy miért, csak az a biztos, hogy ezek a furcsaságok felnövekedésünk biztos részévé vált. Legyen az a 2000-es évek nu metálja, a… Folytasd az olvasást →

Bálványdöntés #1: Szárnyas fejvadász

Kevés csüggesztőbb élmény vár a mozi szerelmeseire annál a pillanatnál, amikor rádöbbennek, hogy a filmekkel sokkal csúfabbul képes elbánni a könyörtelenül hömpölygő idő, mint mindazzal, amit a többi művészeti ág a világra vajúdik. Nincs kínosabb a tegnapi divatnál, tartja a népi bölcsesség, egy mozgókép pedig nemcsak kora beszédmódját, eszméit és téveszméit sodorja a nézői elé,… Folytasd az olvasást →

Stephen King újranézése #1: Carrie

Ezzel a cikkel indul mostantól folyamatosan jelentkező rovatunk, amelyben a Stephen King műveiből készült filmadaptációkat nézzük újra, hogy meglássuk az olyan rejtett, hátborzongató mondanivalót, ami esetleg éretlenebb fejjel nem volt nyilvánvaló, vagy éppenséggel az ifjonti hülyeség túlértékelte. Akárhogy is lesz, a Király ettől még király marad. – WF Vajon hogy nézne ki ma a horror… Folytasd az olvasást →