Slasher-klasszikusok #2: Psycho 2

Határok tiszteletben tartása, valamiféle közmegegyezéses jó ízlés elismerése – ilyesmi egy horrorfilmest nem jellemezhet. Munkaköri leírásában épp az ellenkezője szerepel, és ha a műfaj szerelmeseiként újra és újra hálát adunk ezért, akkor azt is el kell fogadnunk, amikor ez a szellemiség veszélyesen ingoványos területekre taszigálja a vér és a rettegés különös, kamerával felszerelt kutatóját. Például… Folytasd az olvasást

Türelmi játszma: Pathfinder Kingmaker – Definitive Edition

Mostanában reneszánszukat élik a klasszikus, izometrikus nézetű fantasy szerepjátékok, nem kis mértékben az olyan Kickstarter-sikereknek köszönhetően, mint a Divinity: Original Sin és a Pillars of Eternity. A Pathfinder: Kingmaker ugyaninnen érkezett, de annyival klasszikusabb, hogy ez ismét egy asztali szerepjátékot vesz alapul, ami nem kevés szállal kötődik a Dungeons & Dragonshoz is. A legfrissebb iteráció,… Folytasd az olvasást

Ez eddig kimaradt #1: Szellemhajó

„Ez eddig kimaradt” című rovatunkban a szerzők olyan filmekről fognak majd írni, amelyeket rajtuk kívül minden emberfia ezerszer látott már, olyan filmekről, amelyek réges-régen belebetonozódtak a popkulturális köztudatba, csak éppen a szerző helyettük eddig Kuroszavát nézett vagy mittudomén. – WF Sean Murphy kapitány és ötfős legénysége megbízást kap egy Ferriman nevű, jól szituált úriembertől: kutassa… Folytasd az olvasást

Ráléptél a dodzsómra: a Karate tigris-sorozat

A popkultúra minden évtizedének megvan a maga sajátos oldalhajtása. Valami, amit mindannyian csináltunk, egy zenei stílus, amit mind hallgattunk vagy egy film, ami biztos megvolt a családi VHS kazettán. Mai fejjel nem tudjuk, hogy miért, csak az a biztos, hogy ezek a furcsaságok felnövekedésünk biztos részévé vált. Legyen az a 2000-es évek nu metálja, a… Folytasd az olvasást

Bálványdöntés #1: Szárnyas fejvadász

Kevés csüggesztőbb élmény vár a mozi szerelmeseire annál a pillanatnál, amikor rádöbbennek, hogy a filmekkel sokkal csúfabbul képes elbánni a könyörtelenül hömpölygő idő, mint mindazzal, amit a többi művészeti ág a világra vajúdik. Nincs kínosabb a tegnapi divatnál, tartja a népi bölcsesség, egy mozgókép pedig nemcsak kora beszédmódját, eszméit és téveszméit sodorja a nézői elé,… Folytasd az olvasást

Stephen King újranézése #1: Carrie

Ezzel a cikkel indul mostantól folyamatosan jelentkező rovatunk, amelyben a Stephen King műveiből készült filmadaptációkat nézzük újra, hogy meglássuk az olyan rejtett, hátborzongató mondanivalót, ami esetleg éretlenebb fejjel nem volt nyilvánvaló, vagy éppenséggel az ifjonti hülyeség túlértékelte. Akárhogy is lesz, a Király ettől még király marad. – WF Vajon hogy nézne ki ma a horror… Folytasd az olvasást

A jövő csizmasarka: Dredd bíró aktái, 1. kötet

A foglalkozásukra nézve igazságosztó képregényhősök élete kora reggeltől lámpaoltásig az erőszak jegyében áll: vagy ők ütnek, vagy őket üti-veri valaki. El lehet képzelni, mit okoz ez a folyamatos hirig a maszkos kalandorok fejében – illetve képzelegni sem kell, hiszen az ebből a szempontból az évek során igen alaposan körbejárt Batmannek két olyan alaptörténete is megjelent… Folytasd az olvasást

Májkülbéj Szöulban: Zombi Expressz 2

Négy évvel járunk az első rész társadalomzombító eseményei után: Dél-Korea egy széjjelrágott kimcsiszendvicsre hasonlít, rendkívül gyors és rendkívül nagyszámú élőhalott lakja, normál állampolgár látszólag senki. Mivel anno az őslakosok észak felé nem hátrálhattak – Észak-Korea még a zombik elől menekülő milliók előtt sem nyitotta meg kapuit -, az ország népessége Ázsia-szerte szóródott széjjel. Az ex-katona… Folytasd az olvasást

Időzített parasztvakítás: Tenet

Jelentékeny méretű és a rendező mozgását ugyanilyen odaadással követő közönsége szokatlanul sokféle módon ítéli meg Christopher Nolan munkásságát. Ennek talán legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a róla szóló cikkekben és kommentfolyamokban távolról sem látszik egyetértés formálódni az eddigi életmű legfényesebb ékkövét illetően. Abban viszont talán még ádáz ellendrukkerei is egyetértenek, hogy Nolan heroikus, nyilvánvalóan bukásra ítéltetett, éppen… Folytasd az olvasást

Az elengedés űrje: Archive

Mindenkinek megvannak a kedvenc mondásai, amikről tudja, hogy bizonyos szinten elcsépeltnek vagy klisésnek hangzanak, mégis igazak. Számomra az egyik ilyen, hogy a sci-fi, minden technikai látványossága vagy elrugaszkodott ötlete ellenére alapvetően az emberről szól, az emberi természetről, ami még a legdisztópikusabb helyzetekben is megváltozhatatlan. Ugyanazok lesznek a nagyságot vagy a túlélést biztosító erényeink, mint a… Folytasd az olvasást