Emlékszem, 2002 izgalmas év volt a videojátékok történelmében, én is akkoriban éreztem meg a médium igazi erejét, az ugrást valami nagyobb felé (tizenévesen mondjuk bármi lenyűgözött): szinte hónapról hónapra gépet kellett fejleszteni, paradigmaváltások jöttek-mentek, nagy klasszikusok váltottak 2D-ről 3D-re, és egyszer csak ott voltak az igazi nyílt világú játékok is, egymás hegyén-hátán. A virtuális törvényszegők… Folytasd az olvasást
Nem kell mindent elhinni a horrorfilmek pszichologizálásra olyannyira hajlamos rajongóinak (vagy ellenségeinek), de aki látott már slashert, nehezen tudja nem figyelembe venni a testi-lelki szexuális zűrzavarra irányuló olvasatokat. Hiszen ezekben a filmekben mégiscsak megnyomorított, örökké gyereknek maradt, maszkos tébolyultak hatolnak meredező vágószerszámaikkal a feszes, fiatal és fedetlen (női) testekbe, gyakran közvetlenül azután, hogy áldozatuk alapos… Folytasd az olvasást
Az Electronic Arts idei csillagokháborújás gurítása a korábbi évek játékainál jóval kisebb csinnadrattával érkezik. Óvatos duhajok módjára dobják a Star Wars Squadronst piacra. Egyrészt mivel a piac maga túl képlékeny jelenleg, közvetlenül egy új konzolgeneráció debütálása előtt, másrészt pedig mert az utolsó pár Star Wars játék a frusztráción kívül nem sok más maradandót hagyott maga… Folytasd az olvasást
A nyolcvanas évek közepén a horrorra még egyáltalán nem jellemző az a bukdácsoló útkeresés, ami majd a kilencvenes éveknek lesz sajátja. A franchise-ok sikerére épülő magabiztosság ekkor az egész műfajnak olyan kísérletezési lehetőséget biztosított, amelyet egyetlen korábbi, vagy éppenséggel későbbi évtized sem. A stúdiók kokainos dömper-szám döntik a lóvét a különböző horror-projektekbe, és a látóhatáron… Folytasd az olvasást
Meseszép történet lehetett volna. 1983-as bemutatója idején a kritika eléggé fanyalogva fogadta Brian De Palma Scarface-remake-jét, amely ezzel együtt is decens jegyforgalmat generált, viszont gyaníthatóan még így is elfeledtették volna a 80-as/kora 90-es évek népszerű amerikai gengszterfilmjei – ha nem lépnek közbe határozottan a rapperek. De közbeléptek, méghozzá úgy, hogy a fal adta a másikat:… Folytasd az olvasást
Horrorfilmes évadunkban immár második alkalommal látjuk vendégül Wostry Ferencet, ezúttal George A. Romero 1968-as debütáló filmjéről beszélünk. A Night of the Living Dead (magyarul Az élőhalottak éjszakája) nemcsak megteremtette a modern zombifilmes alműfajt, lefektetve annak szabályait, hanem megreformálta a mozinézők horrorról alkotott képét is. Hogyan változott meg Romero rendezésének hatására a horror műfaja? Milyen szabályokkal… Folytasd az olvasást
Tovább folytatódik cikksorozatunk, ami a legjelentősebb külföldön dolgozó magyar filmesek munkásságát dolgozza föl, elsősorban műfaji szempontok alapján. Márpedig nem sokan vannak, akiknek életműve olyan szerteágazó, gazdag és hosszú életű, mint Peter Medak alias Medák Pétéré. A nagyvásznon és a televízióban egyaránt bőséggel dolgozó Medák ugyanis még 80 év fölött is aktív, és szinte minden műfajban… Folytasd az olvasást
Ha röviden jellemeznem kellene az ITV legújabb igaz történeten alapuló, dramatizált minisorozatát, a Des-t, azt kéne mondanom, hogy olyan, mint az amerikai Mindhunter. Még át is veszi a klasszikus Fincheres manírokat, itteni sorozatgyilkosunk, Dennis Nilsen pedig éppen olyan nyíltan beszél az elkövetett borzalmakról a skót rendőröknek, mint amerikai társai az FBI-nak. A Des viszont egyetlen… Folytasd az olvasást
Tegyük fel, hogy most épp egy kvízműsorban ülsz. Rajtad a világ szeme: felvillan az első komoly kérdés, milliókat ér. Nagysikerű kortárs amerikai író, a családok, családszerű kisközösségek mélyviszonyainak krónikása. Kivel próbálkozol? Jonathan Franzen? A verseny favoritja a legkisebb oddsszal. Marilynne Robinson? Jó, de csak ha éjszakai műsorsávban, kábelen utazol a kulturális arisztokratákkal. Esetleg Robert Kirkman?… Folytasd az olvasást
A jelen cikkel kezdődő sorozatunkban olyan magyar származású filmesek munkáit vesszük sorra, akik elsősorban műfaji területen, tehát a science fiction, a horror, a fantasy vagy az akciófilmek háza táján alkottak emlékezeteset. Egy Tarr Béláról rogyásig olvashatsz, a filmjein bealudhatsz, ugyanakkor Takács Tiborról például idehaza kevesen hallottak, pedig a hozzá hasonló tehetséges profik megérdemlik, hogy magyar… Folytasd az olvasást