2007 óta megváltozott párszor a világ. Ez volt az év, mikor az eredeti Pokemon Diamond és Pearl megjelent a Nintendo DS-re. Ezek voltak az első 2.5D Pokemonok, és grafikájuk láttán az emberek a padlón fetrengtek a gyönyörűségtől. Mai szemmel stírölve őket a korábbi játékok régi sima, 2D-s grafikája sokkal tetszetősebbnek hat, ugyanakkor meg lehet érteni… Folytasd az olvasást
A forradalom: Mátrix
A Mátrix egy prémium film. Sokat nem tudtam róla, amikor tizenkettedik születésnapomra megkaptam a videokazettát, a híre miatt abban lehettem csak biztos, hogy valami különleges következik. A doboza a többi filmtől eltérően kék volt, ominózus hologramos matrica ragyogott az elején, a borító hátsó részén ott szerepelt a VHS-en ritkaságszámba menő werkfilmek ígérete, meg persze a… Folytasd az olvasást
Egy szadista isten gyermekei: Hellbound
Noha minimum a Holtak hajnala óta egy izmosabb Black Friday vagy karácsonyi vásár sok mindenkiben felszínre pezsegteti az agyszövet nélkül ténfergő zombihordákra irányuló asszociációt, valójában mindannyian sejteni véljük, hogy egy tényleges zombiapokalipszis ezeknél azért valamivel húzósabb menet lehet. Az viszont mintha csak mostanában, a koronavírusjárvány társadalmi hatásait megtapasztalva esne le a többségnek (legalábbis a korszellemet,… Folytasd az olvasást
Franco halottak: Vakrémület
A spanyol horrorfilm-készítés hősei számosak, felsorolni őket majd européer horror-visszatekintésünk feladata lesz. Most Amando De Ossoriót emelem ki közülük, aki a képzőművészetből nyargalt át a filmrendezébe. Először olasz spagettiwesternek paellásított átiratain edződött, majd 1969-ben váltotta meg belepőjét a horrorba a Malenka című vámpírfilmjével. A korszak szexszimbóluma, Anita Ekberg játszotta benne a gyönyörű szőke szűzlányt, amiből… Folytasd az olvasást
A rónán át: Shin Megami Tensei V
Csak harmincplusz év kellett a Shin Megami Tensei szériának ahhoz, hogy a obskurus videojáték félhomályból majdnem teljesen mainstreammé verekedje ki magát, és miután a Nintendo bejelentette, hogy jön Switchre, ne csak a szociálcsökevény weebek rebegjenek a fejlesztőknek hálás köszönetet. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez az új, ötödik rész könnyen adja magát, mindenesetre a… Folytasd az olvasást
Vér és bél az ovi ablakából: A halál 1000 arca
Ha a magaskultúrában közelítenek rá a halálra, akkor az élet végső nagy kérdéseinek egyikéről van szó, ha az alacsonyabb polcokra helyezett zsánerekben teszik ugyanezt, akkor morbid hatásvadászatról. Tartok tőle azonban, hogy ennél némiképp összetettebb a kérdés. A halál tényétől és látványától ijedten és óriási infrastrukturális erőket megmozgatva elzárkózó nyugati társadalomban ugyanis még az exploitation-skála legszélén… Folytasd az olvasást
Fulci vidéken: A zombik városa
Ejjj, be gyér ez a magyar cím… A film németországi forgalmazási címe zseniális: Ein zombie hingt am Glockenseil, Zombi lóg a harangkötélen. A VHS-video sötét korszakában, a Video Nasty hisztéria idején, amely mesterségesen gerjesztett botrány nemcsak a brit, hanem a német horrorkínálatot is letarolta és ellőtte a műfaj iránti mainstream igény kifejlődésének lehetőségét, ennél körmöntontabban… Folytasd az olvasást
Cannes-i nagydíj meg minden! – Titán
„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” – írta anno hazánk nagy költője Batsányi János és felhívása mára beérett. A filmművészetben pláne. Az arthouse mostani kedven enfant terrible-jének, Julia Ducournaunak a tehetsége erősen táplálkozik a 2000-es éveket markánsan meghatározó, ultraerőszakos horrorvonalból (lásd Alexandre Aja és társai), csak nála nemcsak a női perspektíva köszön be, hanem egyfajta intellektuálisabb, allegorikusabb… Folytasd az olvasást
Mérhetetlen cinizmus – Grand Theft Auto: The Trilogy – The Definitive Edition
Próbálok valamiféle kronológiát felállítani itt, mert ezt máshogy nem lehet feldolgozni. 2001. Megjelenik a Grand Theft Auto III, lényegében egymagában változtatja meg a játékipar arculatát, hatása mind a mai napig érződik, és a Rockstar végérvényesen a leggazdagabb, legsikeresebb stúdióvá lép elő. Jelenleg nincs olyan méretű projekt, amit ne tudnának finanszírozni, tekintve, hogy a semmiért (Shark… Folytasd az olvasást
Stephen King újranézése #8: A kukorica gyermekei
Civilizációs keretek között létezni, gyakran érezhetjük így, maga a pokol. Napjainkat ezernyi fojtogató szabály és tiltás sújtja: meg kell állni a pirosnál, csak azt vehetjük el a boltban, amire a pénztárcánkból futja, pöcsünket a nadrágunkban ajánlatos tartani a nyílt utcán. Lehetne persze a helyzet sokkal, de sokkal rosszabb is – és hogy ezt semmiképp se… Folytasd az olvasást