Putyin seggébe: Total War Warhammer III

Ha tudtam volna előre, hogy a ruszkik mire készülnek, nem választom két héttel ezelőtt kezdő hadseregemnek a kisleveket, a Warhammer-mitológiában az oroszok megfelelőjét. Bár most már édesmindegy:  túl sok mindenen átverekedtük magunkat csapataimmal, túl nagy területet hódítottunk meg vállt vállnak vetve, túl sok vért kiontottunk együtt már ahhoz, hogy csak úgy szélnek eresszem őket. Egy… Folytasd az olvasást

Király is, nem is – The King of Fighters XV

Azért bevallom, lenyűgöznek a verekedős játékok. Olyanok, akár a hangszerek – egy gomb egy hangjegynek felel meg, ami mindig egyértelmű és konzisztens eredményt produkál (kis ütés kicsit üt, nagy ütés nagyot), vannak akkordok (kombók), és egy kőkemény, gyönyörű meccs képes vetekedni a legelegánsabb gitárszólókkal. És mint minden hangszernél, egy kezdő tanácstalanul pötyög, és minél többet… Folytasd az olvasást

A rónán át: Pokemon Legends Arceus

Ezt a cikket egy olyan ember írta, aki gyerekkorában egy percet sem pokemonozott, és a dolog később is elkerülte – vagy épp elmenekült előle. Végül a tavaly év végi két remake-Pokemon végett rágta csak bele magát a franchise históriájába. Hogy ezekről többé-kevésbé kerek áttekintést adhasson – persze az ilyen embernek a Nintendo nem kegyelmez, rögtön… Folytasd az olvasást

Elfelejtett világvége: Damnation Alley

Roger Zelazny 1969-es regénye, a Damnation Alley a következőképpen kezdődik: egy Hell Tanner nevű motoros szivarcsikket pöccint egy sirálynak, aki nagy nyekkenéssel arrébb gurul, le a láthatárról. A csávó berúgja a motort, üldözés jön, két oldallal később le meszelik. Lapozunk párat, Hell Tanner bevállal egy öngyilkos küldetést Amerika nukleáris viharoktól sújtott, halálos útján, annak reményében,… Folytasd az olvasást

Stephen King újranézése #10: Ezüst pisztolygolyók

Retrospektív cikksorozatunk főhőse Stephen King, ugyanazt a ying-yang dualitást élte meg a 80-as években, mint a popkultúra megannyi sztárja: Szakmailag sikert, sikerre halmozott, ekkor írta legjobb könyveinek nagyját, munkáit pedig olyan nagyszerű filmesek vitték a vászonra, mint Kubrick, Carpenter vagy Cronenberg. A csillogó karrier mögött közben végig ott lappangott egyre durvábban elhatalmasodó alkohol- és drogfüggősége,… Folytasd az olvasást

Megnyugvás se fent, se lent: X-Tro

Az X-Tróval a mai napig nem tud sem a kritika, sem a közönség mit kezdeni. Maradandó hírhedtségét be lehet tudni annak, hogy a nyolcvanas évek elején felvésték a Video Nasty listára, a brit erkölcscsőszök hisztérikus borszorkány-üldözését, akarom mondani horrorfilm-üldözését hivatalos keretek közé foglaló pellengér-dokumentumra, amely azon kívül, hogy az ínyenceket a helyes irányba terelte, sok… Folytasd az olvasást

Stephen King újranézése #9: Maximális túlhajtás

A remekművek sokfélék, de a rossz filmek között is lehetnek számottevő különbségek. Kevesen tudhatnak erről annyit, mint Stephen King (és az ő tábora), hiszen a műveiből készült mozgóképes adaptációk között köztudottan egymást érik a hulladékok – amelyek állaga ugyanakkor a rothadás, a mállás más és más stációit mutatja. A Maximális túlhajtás esetében maga a filmesektől… Folytasd az olvasást

Mindenki jól van: Sikoly (5)

Egy dilemma: látsz egy filmben valamit, amin felröhögsz, majd rögtön utána elbizonytalanodsz. A filmmel együtt nevettél, vagy magán a filmen? Nem mindegy, ez az apró különbség választja el az okos fricskát a lusta önismétléstől. 1996-ban mikor kijött a Sikoly, ez még könnyen megválaszolható kérdés volt. 2022-ben, három folytatás után, ötödjére már szinte biztosan mi vagyunk… Folytasd az olvasást

Vaddisznó az űrsivatagban: Razorback

Miután Steven Spielberg 1975-ben kasszát robbanott a Cápával, egy ideig mindenki emberre támadó állatokkal riogatta a jónépet. Medvék, halak, rovarok, kutya, anyámkínja, minden megvolt, amit egy pénzéhes producer/rendező ellenünk fordíthatott. Ennek a pár éves hullámnak egyfajta stiláris végpontja Russell Mulcahy 1984-es debütálása a Razorback, amiben ezúttal egy óriásira nőtt vaddisznó tizedeli az ausztrál préri lakosságát…. Folytasd az olvasást

Slasher-klasszikusok #14: Intruder

Jó időben jó helyen lenni az életvezetés művészetének egyik kulcstényezője, és egy fiatal, független amerikai horroristának kevés jobb elfoglalható pont adódott a XX. századi tér-idő koordinátán Sam Raimi baráti körénél a 80-as évek elején – amely kör egyúttal magában foglalta a Coen testvéreket és holdudvarukat is. Scott Spiegel S. Raimi és Bruce Campbell középiskolai osztálytársa… Folytasd az olvasást