Nem-mastered – Tales of Symphonia Remastered

Sylverant világában hanyatlásnak indult a mágia. Ennek egyik legborzasztóbb következménye, hogy a több ezer évvel ezelőtt elzárt Desianok most újra előbukkantak, hogy embereket raboljanak el gonosz kísérleteikhez. A szent kiválasztott, Colette zarándokútja jelentheti a kulcsot a megmeneküléshez: hozzá csatlakozik gyerekkori barátja, Lloyd Irving, aki ennek a történetnek az irányítható főszereplője lesz. Ezt a japán szerepjátékot,… Folytasd az olvasást →

Dőzs: Fire Emblem Engage + Kirby’s Return to Dreamland Deluxe

A videojáték ipar reflexei gyökeresen különböznek minden más multimediális konszernétől. Az öreg Hollywood például az év legelején dobálja piacra az érdektelenebb produktumait, valamit kell velük kezdeni, hadd menjen. A játékipar viszont nem retten vissza attól, hogy karácsony után röviddel (és ez gyakran előfordul) az év legjobb alkotásaival célozza be a nagyérdeműt. Félreértés ne essék, a… Folytasd az olvasást →

Új játszótárs: Gyerekjáték 2

Láttam egyszer fiatalon, láttam még egyszer érettebb fejjel, de a véleményem változatlan maradt: nem volt egy kimondottan jó film az 1988-as Gyerekjáték. Egyetlen igazi ütőlapja a főszereplő Brad Dourif színészi játéka lehetett, ehhez képest a játékbabába költözött sorozatgyilkos nagyon keveset szerepelt saját filmjében. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem volt megoldva rendesen Chucky mozgékonysága,… Folytasd az olvasást →

Sírhant művek: Rémálom az Elm utcában 3. – Álomharcosok

Freddie’s dead… – énekelte a 70-es években Curtis Mayfield a korszak egyik blaxploitation-klasszikusában, a Super Flyban. A 80-as évek közepén, Freddy Krueger regnálása idején ilyesmit azonban már nem lehetett volna komoly ábrázattal eldúdolni a mozik környékén: a slasher áttörése után igen hamar beindult a horrorfilmek ész nélküli sorozatosítása, amely gyakorlat már csak a főmumusok elpusztíthatatlanná… Folytasd az olvasást →

Az erkölcs keresztútján – Hogwarts Legacy

Nem éppen sima úton érkezik ez a régóta spekulált és sokak által régóta áhított Harry Potter-játék, ugyanis mind a rajongóit, mind készítőit megtalálta az erkölcsi krízis, a nagy PR-rémálom: a franchise kútfője, atyaúristene, J. K. Rowling egy szép napon megszólalt a Twitteren. Aztán mintha kisebb-nagyobb félreértések követték volna egymást, magyarázkodások és interpretációk hálója alakult ki… Folytasd az olvasást →

Kakofónia – Dragon Ball Z: Kakarot (Legendary Edition)

Először is, valahol örülök, hogy a Bandai Namco ráállt kedvenc mangáink (animéink) játékadaptációinak tömeggyártásába, főleg a One Piece és a Dragon Ball rajongói kapnak rendszeresen valami többnyire közepes, de azért nagy cuccot, amivel el lehet lenni a következőig. Az, hogy ezeket közepesnek nevezem, nem szitok, tudom én magamról, hogy tizenévesen ez nekem maga lett volna… Folytasd az olvasást →

Délvidéki eszelős: A texasi láncfűrészes mészárlás 2

Folytatást készíteni akkor érdemes, ha van valamit javítani, felcsiszolni az alapművön nem odakozmálni mindazt, ami jó volt benne. Persze az üres falnak is értelmesebb ezt mondani, amikor a sequel-pumpálás már lassan ősidők óta bevett hagyomány Hollywoodban, pláne ha egy olyan műfajról beszélünk, mint a horror. Ahol a befektetés – megtérülés inga aránya még a tizedik… Folytasd az olvasást →

Kínos hibrid: Forspoken

Te jó ég. Annyian roastolják már ezt a szerencsétlen játékot közösségi oldalakon, hogy igazán nem én szeretnék az lenni, aki még egy lapáttal rádob. Az már különös kegyetlenség volna. Inkább csak megnyugtatok mindenkit: a Forspoken nem rosszabb a hírnevénél, pontosan azt a fajta álmos, dopamin-adagoló középszert nyújtja, mint lassan minden nyílt világú akció-szerepjáték… mégis, helyenként… Folytasd az olvasást →

Osztálytalálkozó: Persona 3 Portable és Persona 4 Golden

Talán egyszerűbb a közös pontok mentén bemutatni a Persona sorozat különböző részeit – ezen belül is a nemrég megjelent két régebbi rész felújított változatát. Adva van egy iskolai közeg, amelyben mindenféle (gyakran szürreális) mikrodrámák bontakoznak ki a szereplők között, aztán a történetet és tónusát valamiféleképpen definiálja a tágabb (kis)városi tér, amelynek munkahelyei, melléktevékenységei töltik ki… Folytasd az olvasást →

Szomszédok: Démonok 2

Az urbánus együttélés még annak is az agyára megy néha, aki gyerekkora óta erre van szocializálva. Nem születtünk, urambocsá teremtettünk szardínia-módra létezni, a túlságos közelség egyben állandó súrlódást is jelent. Mit lehet ellene tenni? Annak, akinél a békés megoldás szóba sem jöhet és elszakad agyában a cérna, a válasz egyértelmű, és a jó öreg testi… Folytasd az olvasást →